NAPOZÓ - nagy nyári melléklet

„Menj a hosszabb úton”

Joyce El-Khoury énekesnő

Zene

A libanoni származású kanadai énekesnő júliusban Carmen szerepét énekeli a burgenlandi Szentmargitbányán sorra kerülő előadásokon, de októberben eljön Budapestre is, egy egészen más szerepben.

Magyar Narancs: A Carmen az egyik legnépszerűbb és legtöbbet játszott opera. Gondolom, sok előadást látott már, milyen az ön Carmenje?

Joyce El-Khoury: Sokat énekeltem a darabban, voltam Micaëla két különböző produkcióban, a Metropolitan Operában Frasquitát énekeltem. Először nem is szerettem az operát, mint műfajt, de az első darab, amelyet még a tanulóéveim alatt láttam, a Carmen volt, és az meggyőzött. Carmen miatt lettem operaénekes. Sok minden közös bennünk. „Libre elle est née, libre elle mourra”, vagyis a szabadság a legfontosabb számára is. Szép, érzéki nő, de nehéz ember, és nehéz is megérteni. Azt énekli, hogy a szerelem egy lázadó madár, de valójában ő maga ez a lázadó madár, a férfiak hiába próbálják foglyul ejteni. Nagyon őszinte, mindig hű önmagához. Csak most kezdtünk próbálni, Arnaud Bernard-nak, a rendezőnek nagyon világos elképzelése van a mostani produkcióról, olyan lesz, amilyen még soha nem volt, érdekes lesz látnom, hogyan illeszthetem bele a rendezésébe az én Carmenemet. A rendezés természetesen alapvetően befolyásolja az énekesi produkciót is.

MN: Énekelt számos híres operaházban. Van kedvence?

JEK: Mindegyik más. Három produkcióban szerepeltem a Covent Gardenben, nagyon szeretem az intimitását, az akusztikáját, a történelmét. De nemcsak a ház számít, hanem még inkább az emberek, a partnerek, a rendező, a karmester, az egész produkció, és persze a közönség.

MN: Ön tanít is, gondolom, főképp mesterkurzusokra van ideje.

JEK: Sőt, azokra is kevés. De 2021 augusztusában, amikor a szülőhazámban, Libanonban az a szörnyű robbanás történt, elkezdtem egy programot Lessons for Lebanon címmel: felajánlottam, hogy mindenkit ingyen tanítok, aki énekelni akar. Csináltam egy egyszerű pályázati kérdőívet, és sok százan jelentkeztek. A zenével gyógyítani lehet a sebeket. Ez sokáig lefoglalt. Most tartok egy kis szünetet, mert ezen a nyáron tényleg sok a dolgom: Carmen, Norma és Tosca, de szeptemberben folytatom. Sokat ad nekem is, hogy tudok valamit adni azoknak, akiknek szükségük van rá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.