NAPOZÓ - nagy nyári melléklet

„Menj a hosszabb úton”

Joyce El-Khoury énekesnő

Zene

A libanoni származású kanadai énekesnő júliusban Carmen szerepét énekeli a burgenlandi Szentmargitbányán sorra kerülő előadásokon, de októberben eljön Budapestre is, egy egészen más szerepben.

Magyar Narancs: A Carmen az egyik legnépszerűbb és legtöbbet játszott opera. Gondolom, sok előadást látott már, milyen az ön Carmenje?

Joyce El-Khoury: Sokat énekeltem a darabban, voltam Micaëla két különböző produkcióban, a Metropolitan Operában Frasquitát énekeltem. Először nem is szerettem az operát, mint műfajt, de az első darab, amelyet még a tanulóéveim alatt láttam, a Carmen volt, és az meggyőzött. Carmen miatt lettem operaénekes. Sok minden közös bennünk. „Libre elle est née, libre elle mourra”, vagyis a szabadság a legfontosabb számára is. Szép, érzéki nő, de nehéz ember, és nehéz is megérteni. Azt énekli, hogy a szerelem egy lázadó madár, de valójában ő maga ez a lázadó madár, a férfiak hiába próbálják foglyul ejteni. Nagyon őszinte, mindig hű önmagához. Csak most kezdtünk próbálni, Arnaud Bernard-nak, a rendezőnek nagyon világos elképzelése van a mostani produkcióról, olyan lesz, amilyen még soha nem volt, érdekes lesz látnom, hogyan illeszthetem bele a rendezésébe az én Carmenemet. A rendezés természetesen alapvetően befolyásolja az énekesi produkciót is.

MN: Énekelt számos híres operaházban. Van kedvence?

JEK: Mindegyik más. Három produkcióban szerepeltem a Covent Gardenben, nagyon szeretem az intimitását, az akusztikáját, a történelmét. De nemcsak a ház számít, hanem még inkább az emberek, a partnerek, a rendező, a karmester, az egész produkció, és persze a közönség.

MN: Ön tanít is, gondolom, főképp mesterkurzusokra van ideje.

JEK: Sőt, azokra is kevés. De 2021 augusztusában, amikor a szülőhazámban, Libanonban az a szörnyű robbanás történt, elkezdtem egy programot Lessons for Lebanon címmel: felajánlottam, hogy mindenkit ingyen tanítok, aki énekelni akar. Csináltam egy egyszerű pályázati kérdőívet, és sok százan jelentkeztek. A zenével gyógyítani lehet a sebeket. Ez sokáig lefoglalt. Most tartok egy kis szünetet, mert ezen a nyáron tényleg sok a dolgom: Carmen, Norma és Tosca, de szeptemberben folytatom. Sokat ad nekem is, hogy tudok valamit adni azoknak, akiknek szükségük van rá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.