Lemez

Mount Eerie: A Crow

Zene

 

Looked At Me A popban a szerelem utáni második legnagyobb ihletforrás a halál, és erre jó példa három emblematikus lemez 2016-ból: a saját halálát megéneklő David Bowie (Blackstar) és Leonard Cohen (You Want It Darker), valamint a fia végzetes balesetét feldolgozni próbáló Nick Cave (Skeleton Tree). Az ember azt gondolná, hogy a fentebb említett lemezeknél már nem születhet szomorúbb zenei anyag, erre most itt van a Mount Eerie művésznév alatt tevékenykedő Phil Elverum legújabb munkája. A washingtoni indie-folk zenész tavaly júliusban veszítette el súlyos betegségben szenvedő fiatal feleségét, mindössze másfél évvel azután, hogy megszületett közös gyermekük. Elverum úgy igyekezett feldolgozni a feldolgozhatatlant, hogy dalokba öntötte bánatát, a végeredmény hallatán pedig nem túlzás kijelenteni, hogy megszületett minden idők legszívszorongatóbb lemeze. A Crow Looked At Me természetesen rendkívül nehéz hallgatnivaló, még a legedzettebb melankóliarajongót is próbára teszi, viszont aki végighallgatja az albumot, az egyáltalán nem csodálkozik a Metacritic 96 százalékos (!) összesítésén. Pedig zenei szempontból nem is igazán értékelhető, amit hallunk: az özvegy sokszor csak hébe-hóba pengeti az akusztikus gitárját amolyan holdkóros üzemmódban. Ebből már egyértelműen következik, hogy ezt a tizenegy dalt a szövegek teszik naggyá, melyekben Elverum konkrétan az elhunyt feleségéhez beszél (szándékosan nem használnánk az „énekel” szót, hiszen amit hallunk, az sokszor inkább a spoken word műfajához áll közel). „Egy héttel a halálod után jött egy csomag a nevedre, egy ajándék volt benne a lányunknak, titokban rendelted”, hangzik el már rögtön a nyitó Real Deathben, és még csak nem is ez a legmegrázóbb szöveg. Egyvalami biztos: Phil Elverumnál talán még senki nem énekelt (beszélt) őszintébben a halálról, a veszteségről és a feldolgozhatatlan fájdalomról.
P.W. Elverum & Sun, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.