Musical - Ûber - Kander-Ebb-Masteroff: Cabaret

Zene

És a hajó megy - úgy lehet, a nézőnek önkéntelenül is ez a Fellini-filmcím juthat az eszébe a Centrál Színház Cabaret-előadása láttán. Nem csak és nem is elsősorban azért, mert a Bozsik Yvette által rendezett és koreografált produkció színpadképe részben a hajózási tematikát idézi (egyebek mellett többször is előhozott mentőövvel és a Varázsceruza című rajzfilmsorozat hajótöröttjének felöltöztetett zenekarvezetővel), hiszen a díszlet vasutas előtere meg a mozgásban hozzárendelt zötykölődés érezhetően még hangsúlyosabb hatáselemnek van szánva. Hanem mivel vonat és hajó egyként a biztos pusztulás felé halad, akárcsak Fellininél, és e végzetszerű mozzanat nyomatékosítása korántsem idegen a weimari köztársaság végnapjaiban játszódó musicaltől, s persze az ízlés- és véleményszabadság, a zavarosságában is szabad élet felszámolását kameraként rögzítő Christopher Isherwood alapművétől sem. Nem idegen tehát, ám így, többszörösen kijátszva tán kicsit sok, pláne hogy a díszlet (Khell Zsolt munkája) közepén elhelyezett falióra a sajtóbemutatón mindvégig tizenkettőt, helyesebben a tizenkettedik órát mutatta.

És a hajó megy - úgy lehet, a nézőnek önkéntelenül is ez a Fellini-filmcím juthat az eszébe a Centrál Színház Cabaret-előadása láttán. Nem csak és nem is elsősorban azért, mert a Bozsik Yvette által rendezett és koreografált produkció színpadképe részben a hajózási tematikát idézi (egyebek mellett többször is előhozott mentőövvel és a Varázsceruza című rajzfilmsorozat hajótöröttjének felöltöztetett zenekarvezetővel), hiszen a díszlet vasutas előtere meg a mozgásban hozzárendelt zötykölődés érezhetően még hangsúlyosabb hatáselemnek van szánva. Hanem mivel vonat és hajó egyként a biztos pusztulás felé halad, akárcsak Fellininél, és e végzetszerű mozzanat nyomatékosítása korántsem idegen a weimari köztársaság végnapjaiban játszódó musicaltől, s persze az ízlés- és véleményszabadság, a zavarosságában is szabad élet felszámolását kameraként rögzítő Christopher Isherwood alapművétől sem. Nem idegen tehát, ám így, többszörösen kijátszva tán kicsit sok, pláne hogy a díszlet (Khell Zsolt munkája) közepén elhelyezett falióra a sajtóbemutatón mindvégig tizenkettőt, helyesebben a tizenkettedik órát mutatta.

Hogy a fentebb vázolt alapérzület ma aktuális-e, s ha igen, menynyire, azt ki-ki eldöntheti magának, ám hogy a Cabaret zenéje változatlanul zsigerileg elevenen hat, és a színpadról felhangzó szöveg a napjainkig ér, azt a produkció minden nézője megtapasztalhatta. Az előbbi tény kevéssé tűnhet meglepőnek, noha azért így is a zenei vezető Lázár Zsigmond és munkatársai dicséretére válik, azonban a szöveg jelenkorivá paskolása előzetesen jócskán kétes kimenetelű vállalkozásnak ígérkezhetett. Nos, Baráthy György fordítói munkája erős és fiatal szöveget teremtett, s bár a recenzens személyes gusztusát zavarták olykor a legfőként stílustalanságukban naprakész és hiteles fordulatok (űberszexi, rábaszás stb.), azért az okvetlenül méltatást érdemel, ha egy új musicalszöveg nem kelti a kínosan legénykedő trotli benyomását. Különösen tetszett egy-egy merészen sprőd rím (pl. "ott jó, ahol / van alkohol"), s legfeljebb tán Sally Bowles egyik dalának zavaróan (hang)súlytalan szakaszzáró során akadtunk fenn, ami mindössze így szólt: "Nem nagyon".

A látványában és revüelemeiben ügyesen és hatásosan összerakott előadás legfőbb gyengéjének a színészvezetés bizonyult. Mert azt ugyan jóhiszeműen vélelmezhetjük, hogy Bozsik Yvette szándékosan tekintett el az egységes játékstílus kialakításától, ám azt már aligha, hogy több szereplő is roppant elárvultan közlekedett a színpadon: csupán a koreográfia által eligazítva, egyebekben kényszerűségből a hazulról hozott jó-rossz színi modorosságokra hagyatkozva. Igaz, Csányi Sándor már rögvest a kezdet kezdetén szimpla szereposztási tévedésnek tűnt, hiszen fizikailag és - fájdalom! - művészileg is elnehezedésnek indult színészalkata Cliff Bradshaw három meghatározó alapvonását hiteltelenítette: ez a Cliff ugyanis sem fiatalnak, sem naivnak, sem amerikainak nem tetszett. S tegyük hozzá, Csányi a figura melegvonzalmait is pusztán az esetlen paródia regiszterében vállalta eljátszani, ami korántsem gyarapította a szexualitás ábrázolását amúgy nyers és bizarr tónusban megkísértő előadás erénylistáját. Oldalán a gyönyörű Marozsán Erika a megszólalásig tökéletes bárdizőznek ígérkezett, ám a megszólalást, s különösen a humorosnak szánt, illetve az énekes megszólalásokat követően ez az illúzió eltagadhatatlanul némi csorbát szenvedett. Marozsán ezzel együtt tisztesen abszolválta Sally számait, ámbár a színésznő vokális teherbírásával kapcsolatban egykönnyen részvét-teli aggodalom támadhatott a közönségben. A két idősebb figurát, a rezignált szállásadónőt és a zsidó zöldségest alakító Básti Juli és Haumann Péter egyként magabiztosan hozta a formáját: Básti a reményvesztettség érzékeltetésével prózában és dalban egyaránt az előadás legdrámaibb pillanatait hívta életre, míg a szerepét elsőre a Bongó-sorsolások felől megközelítő Haumann elementáris szeretetreméltóságával és szomorkás megcsöndesedéseivel teremtett légkört maga körül.

"Kabinetalakítás", "jutalomjáték", "képen találta a szerep" - a zsurnalisztaközhelyektől a bennfentes fordulatokig valósággal seregnyi kifejezés áll a rendelkezésünkre, ha a színész és az eljátszandó szerep - amúgy meglehetősen ritkán érzékletessé váló - nagy találkozásának körülírására keresnénk szavakat. Nos, a Konferanszié szerepét és nadrágtartóját magára öltő Keresztes Tamás méltatására most éppen innen illenék előhordanunk jó párat, miután a muzikalitását és higanyalkatát már többszörösen bizonyító színész jószerint egyszemélyes bravúrjává avatta az előadást. Szemtelen svádája, cikázó jelenléte, valamint egyszerre vonzó és taszító színpadi diadalma - hála a szerep kiterjesztésének! - nemcsak a dekadens múlt, de egyszersmind a fenyegető jövő figurájának mutatta, s mintha Bozsik is leginkább e felemás műsorközlő köré kerítette volna változatos ötleteit. S legalább ezen a ponton nincs kétség: meg is volt hozzá a színésze.

Centrál Színház, december 23.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.