Interjú

„Néha dühösnek is kell lenni”

Szabó Benedek énekes-dalszerző

Zene

Hamarosan megjelenik a Galaxisok nyolcadik lemeze, az Ellenszélben.

A frontember, Szabó Benedek már rég­óta szeretett volna rendszerkritikus dalokat írni, és úgy érezte, most érkezett el a megfelelő alkalom. Arról is beszélgettünk, hogy milyen következményei lehetnek egy ennyire kormánykritikus albumnak.

Magyar Narancs: Az Ellenszélben 28 perces album, akárcsak a tavaly kiadott Minket ne szeress, de volt már olyan lemezetek, amely közel egy óra hosszúságú volt. Számodra mi az ideális lemezhossz?

Szabó Benedek: Előadóként és hallgatóként is a harminc perc körüli nagylemezeket szeretem a legjobban. A Történetek mások életéből című albumunkra, amelyre most utaltál, dupla lemezként tekintek: két, közel félórás albumot raktunk egymás mellé. Úgy érzem, hogy minden egyes alkalommal, amikor nekiállok új dalokat írni, azok együttesen keresik ezt a félórás hosszt. Valahogy ez mindig így alakul, és valószínűleg azért, mert hallgatóként is ezt az intervallumot szeretem. Szerintem harminc percben pont el lehet mondani valamit nagyon hatásosan – úgy, hogy az ne tűnjön meghökkentően rövidnek. Egy félórás album esetében ritkán fordul elő, hogy az emberek elkezdik léptetni a számokat. Ez a hosszúság pont jó arra, hogy végighallgasd az egészet az elejétől a végéig a buszon, munkába menet. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan hosszabb lemezek, amelyeket szívesen meghallgatnék.

MN: Az új dalaitokban a gitárok dominálnak. Pár éve volt egy komoly zongorás korszakod, az lecsengett?

SZB: A Lehet, hogy rólad álmodtam című negyedik lemezünkön volt sok zongora. Azelőtt kezdtem el jazz-zongorázást tanulni. Régebben is szerettem volna zongorázni, csak valamiért sokáig úgy alakult, hogy nem volt módom belekezdeni. És amikor végre belevágtam, akkor úgy éreztem, hogy kinyílt a világ, és az akkori szerzeményeimet zongorán írtam. A Galaxisok pályája eléggé kacskaringós, és az utóbbi években különösen nagy hangsúlyt fektettünk a kísérletezésre. Szeretek elmerülni a stílusgyakorlatokban, és könnyen elbűvölnek a különböző műfajok. Az Ellenszélben olyan lemez, ahol elhagytam a kísérletezést – nem zongorás, nem new wave-es, nem undergroundos. Egy klasszikus értelemben vett Galaxisok-lemezt akartam írni, egy kicsit a korai munkáink hangulatában, de bele akartam vinni sok mindent, amit az eltelt évek során megtanultunk. És szerintem ez sikerült. Ha nagyon kéne hasonlítani, akkor engem a focipályás, illetve a cím nélküli ötödik lemezünkre emlékeztet. Hangzásában viszont érettebb és élőbb anyag, aminek az is az oka, hogy most már jobban játszó zenekar vagyunk, mint korábban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.