Interjú

„Nincs határ”

Lakatos György fagottművész

Zene

Kortárs művek elkötelezett előadója, több tucat mű címzettje. Lelkes és lelkesítő tanár. Páratlan aktivitását a több éves kényszerszünet sem törte meg. Évtizedek óta működő alapítványa, a Kék Madár minden évben jótékonysági fesztivált rendez beteg gyerekek javára. Mindezek mellett a hangszerről magáról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Csillagászként indultál. Esetleg műveled még valamennyire?

Lakatos György: Inkább már csak rácsodálkozásként. Ha érdekes írást találok, azt elolvasom. Nemrég tudtam meg például, hogy évente 4 millimétert távolodik a Hold. Ha ez így megy tovább, másfél millió év múlva nem lesz árapály. A Föld pedig százévente 3–4 másodpercet lassul, ezért néha kiigazítjuk az órát néhány másodperccel.

MN: A hírnév ugyan nem garancia a jó művészetre, de mondhatjuk-e azt, hogy a fagott nem hírnévre termett?

LGY: A szakmában ismerik a jó fagottosokat, mondok néhányat: Milan Turković, Klaus Thunemann, Sergio Azzolini.

MN: Én egy fagottos nevét ismerem, illetve kettőét, ifjabb és idősebb Hara Lászlóét. Te mindkettőjüknél tanultál. Mit tanultál tőlük?

LGY: Ifjabb Hara Lászlótól mindent. Fagottozás terén tőle tanultam a legtöbbet, nem technikát, hanem zenét. Laci bácsi inkább stílust tanított; ebben azért voltak közöttünk nézeteltérések, nem mindig szerette az akcentusaimat, dinamikáimat, díszítéseimet, kadenciáimat.

MN: A régizenéhez más játéktechnika kell a fagotton?

LGY: Valamennyire igen, de azért nem kell hozzá két külön ember.

MN: Egyébként mire termett a fagott? Nem olyan kicsi, mint a jellemszínész?

LGY: Van, amikor lágy, mint Nemorino románcában vagy a Tűzmadárban, van, amikor amisztikus, mint a Tavaszi áldozat elején, vannak vad szerepei, és persze ott vannak a buffonista, komikus szólamok, mint Dukas Bűvészinasában. Bár én pont azzal küzdök egész pályafutásom során, hogy kitörjek ezekből a skatulyákból, hiszen a fagott mindenre jó. Én magam is számtalan szólókoncertet játszottam már.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.