mi a kotta?

Nyugati frigy

  • mi a kotta
  • 2023. február 1.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2023/5. hétre

Orosz vagy ukrán? A kérdést Prokofjev esetében is fel lehet tenni, akit sokáig nálunk is szovjetként határoztak meg a lexikonok. Az embertelen rendszer addig udvarolt neki, amíg meg nem kötötte vele a fausti alkuját, tágas dácsa, sofőr, szabad utazás belföldre és külföldre, állami megrendelések. A zeneszerző rosszul mérte fel, mennyire ad védettséget neki a hírnév. Egy napon halt Sztálinnal, de csak néhány nappal később jelentették be, hogy ne vonja el a figyelmet a szeretett vezérről; a zenészek a diktátor koporsója mellett titkon Prokofjev emlékére játszottak – de lehet, hogy ez csak eufém legenda. Az tény, hogy feleségét, akivel 1941 óta külön éltek, elválni nem tudtak, mert a frigy nyugaton köttetett, 1948-ban koholt vádakkal letartóztatták és a Gulagra vitték. Lina Llubera csak hónapokkal később értesült férje haláláról, 1956-ban többek között Sosztakovics közbenjárására szabadult. A kérdésre, hogy a donyecki születésű Prokofjev milyen nemzetiségűnek tekinthető, nincs értelme válaszolni: apja Moszkvából érkezett, ő maga Amerikában és Franciaországban élt a bolsevik forradalom után, szülőhelyén később szakadár állam jött létre, Ukrajna részeként ma heves harcok helyszíne.

Szombaton Prokofjev műveiből rendez maratont Fischer Iván. A Budapesti Vonósok, Palojtay János, a MÁV és a Dohnányi Zenekar, a Győri és a Pannon Filharmonikusok és még számos szólista fellép. A célfutás természetesen a Fesztiválzenekarra marad: ők este 9-től a Hamupipőke részleteivel búcsúznak (Müpa, február 4., egész nap).

Ugyanezen a napon a világ egyik legjobb mélyhegedűse lesz itt: Amihai Grosz nevét a Jerusalem Quartettel ismerte meg a közönség, a Berlini Filharmonikusok első brácsása az utóbbi időben viszont szólista szerepkörben is feltűnik. Martinů Rapszódiakoncertjét adja elő a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, a hangversenyen Richard Strauss háború végén írt darabja, a Metamorfózisok éteri gyászzenéje is sorra kerül majd (Zeneakadémia, február 4., fél nyolc). A Rádiózenekar Rossini Stabat materét és Fauré Pelléas és Mélisande-szvitjét tűzi műsorra, az énekes szólisták névsora és Riccardo Frizza karnagy is csupa jót ígér (Zeneakadémia, február 8., fél nyolc). A Concerto Budapest egy orgonista polihisztorral lép fel. Thierry Escaich két orgonaversenyt játszik, saját kompozíciókat, és Franck, a nagy előd – a párizsi Saint Clotilde-bazilika megbecsült orgonistájának – művei is felcsendülnek (Müpa, február 8., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.