Interjú

„Rommá tekerjük”

Vörös Ákos és Zsuffa Aba – Analog Balaton

  • Soós Tamás
  • 2022. január 12.

Zene

Úgy nőtték ki magukat az egyik legnépszerűbb elektronikus zenekarrá, hogy sokáig szinte semmilyen zenét nem adtak ki. A négynegyedes tánczenét bluesos gitározással, sok improvizációval és generációs-közérzeti szövegekkel felütő Analog Balaton közel tíz év után hozta ki első lemezét. Sikerről, stílusról és a digitális jelenlét hiányáról is beszélgettünk velük.

Magyar Narancs: Egy színjátszó táborban találkoztatok gyerekkorotokban, de csak jóval később kezdtetek el együtt zenélni. Hamar rátaláltatok a saját stílusotokra?

Vörös Ákos: Amikor 19–20 évesen újra találkoztunk, Aba már komolyan zenélt. Én kis sáska voltam, csak bütykölgettem a számítógépen.

Zsuffa Aba: De feltöltötted a Soundcloudra a zenéidet, én pedig rád írtam, mert nagyon érdekesek voltak. Furcsák, de érdekesek. Mire te visszakérdeztél, hogy nincsenek-e elfekvőben a capella énektémáim. Mint minden zenésznek!

MN: Mi volt furcsa Ákos zenéiben?

Zsuffa Aba: Hogy mindenféle zenei szabályt mellőztek. Hallatszott rajtuk, hogy nem akkordokban gondolkodik. Innen-onnan kivágott, felvett, reverbezett hangok jöttek egymás után, négynegyedes ritmusban.

Vörös Ákos: Szétmintáztam az akkor megjelent zenéket, amik nagyon tetszettek: Forest Swords, Darkside, Four Tet. Kivágtam belőlük témákat, dobokat, letöltöttem a netről 110 bpm-es loopokat, kongatémákat, meg én is vettem fel hangokat, és mindet egymás mellé raktam. Fogalmam sem volt, hogyan épül fel egy szám, azt kerestem, mi szól jól, még akkor is, ha kicsit hamiskás.

Zsuffa Aba: Én egész életemben gitároztam, akkordokat, dallamokat játszottam, ezért nekem először furcsa volt olyan emberrel zenélni, aki másképp gondolkodik. Ugyanakkor borzasztóan inspiráló is. Ákos egyes dolgai nem illenek bele az adott harmóniakörbe, mégis izgalmasan szólnak. Én magamtól nem tudnék eljutni ezekre a pontokra, mert zavar, ha valami disszonáns, de meggyőzhető vagyok, és ez új helyekre viszi a zenénket.

Vörös Ákos: Miután Aba rám írt, lementünk az újpesti próbatermükbe, én toltam ki hangkártyán a zenét, ő rágitározott, cigizgettünk, és rögtön éreztük, hogy ez működik.

Zsuffa Aba: Lekapcsoltuk a lámpákat, szinte eltűntünk a térben, és puttyogtattunk, fantasztikus érzés volt.

Vörös Ákos: Sokáig táplálkoztunk az első élményből. Nem volt rajtunk kényszer, hogy ebből valaminek lennie kell, csak csináltuk.

Zsuffa Aba: Nekem akkor sok zenekarom volt, és erre inkább hülyéskedésként tekintettem. Aztán mégis ez lett a főcsapás az éle­tünkben.

MN: Négy évig csak a próbateremben zenéltetek. Hogyan éltétek meg, amikor hirtelen sikeressé vált az Analog Balaton?

Zsuffa Aba: Nekem éles volt a váltás. Kimentem fél évre Spanyolországba kiszellőztetni a fejemet, és úgy jöttem haza, hogy az Analog Balaton kivételével minden zenei projektemet abbahagyom. Ez 2017-ben történt. Utána kezdtünk el koncertezni. De ezt nem úgy éltük meg, hogy egy sikeres zenekarban játszunk, hanem hogy a döntéstől kezdve az Analog Balaton lett a legfontosabb dolog az életünkben. Akkor is az lenne, ha négy ember hallgatná.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.