rés a présen: Azt mondják rólad, hogy „szabadzenész” vagy. Ez mit jelent?
Porteleki Áron: Egyrészt mentességet a műfaji és zeneipari kötöttségektől, másrészt improvizációt, maximális jelenlétet és nyitottságot az előadó részéről. Már gyerekként volt alkalmam mélyebben megismerkedni a népzenével, de sok más, mesterkéltségtől mentes zene is szólt otthon. Ez eleve kiszedi az embert a hétköznapokból, és a szabadság érzését adja. Lehengerelt a mezőségi, magyarpalatkai zenészek jelenléte, illetve a közös zenélés velük. Rendkívül lazának tűntek, miközben az életükért játszottak minden pillanatban, és elképesztő magasságokba repítették a hangzást. Ezeket ugyanúgy megtaláltam aztán Dresch Mihály korai lemezein, Szelevényi Ákos unitos albumain, de akár Keith Richards vagy Hendrix zenéjében. Elkapott a zenészlét, de küzdöttem ellene. Soha nem jártam ki zeneiskolát, és mindig nehéz volt rávenni magamat a gyakorlásra. Elképesztően szép helyekre invitál a zene, viszont amikor belül vagy, a legsötétebb démonokkal kell megküzdened. Olyan szintű önismeretet és folyamatos újratervezést követel, amit nehéz vállalni. Talán a jelentős támogatás vagy jelentős elveszettség tud a legjobban segíteni.
rap: Kikkel játszol éppen?
PÁ: Korábban normálisnak gondoltam, hogy 10–12 formációban játszom, aztán a mentális egészségem érdekében redukálnom kellett, és jelenleg csak három fix formációban játszom rendszeresen. A Decolonize Your Mind Society, a Qiyan és a Klárisok zenekarokban. Utóbbi a legaktívabb, s alapvetően gyermekeknek szól. Emellett vannak időnként újraéledő formációk, illetve sokat szállok be alkalmi felállásokba, vagy veszek részt szabadzenei koncerteken. Egy sikeres kortárs táncelőadásban való részvételem után, úgymond kézről kézre adtak a színpadi produkciók, és így lett egy másik színterem is, ahol nagyrészt egyedül dolgozom mint zeneszerző, illetve előadó. Nagyon szeretek táncosokkal dolgozni, sokkal kevésbé fogja vissza őket a sok elv és korlát, amelyeket zenészként magunk elé tudunk állítani néha.
rap: Lemezbemutatód lesz a Lumen kávézóban november 21-én Győrfi Dórával.
PÁ: Dórát régóta ismerem, s egyszer, olyan tíz éve elhívtam egy nagyobb formációba improvizálni, ahol aztán megtapasztalhattam a tudását a jávai zene- és énektechnikák terén. Azóta foglalkoztatott, hogy duóban is kísérletezzünk, amire 2021-ben került sor. Néhány próba alatt kialakítottunk egy folyamatot, ahol az indonéz énekhagyomány a szabadzenei hozzáállás, a magyar népzene, valamint akusztikus és elektronikus hangzások, különféle hangszerek együtt szerepelnek. Egyszeri és helyben születő zenékről szólt a koncert, de tervben volt, hogy a felvételből készüljön egy kiadvány. Van egy rész, ahol vagy nyolc búgócsigát működtetünk egyszerre, amelyek hangjaira Dóra reagál énekekkel, én meg az egészet átfuttatom élőben egy effektrendszeren, s dobbal felelek rá. A koncert vége is emlékezetes, amikor egy jávai dalra szimultán egy mezőségi dalt énekelek, és a két dal egy harmadikat ad ki ilyen módon. Ezeket idézzük fel most a Lumenben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
