A lengyel választási kampány legfrissebb, a nemzetközi sajtó érdeklődésére méltán számot tartó híre, hogy Lyzwinski képviselőnek (Önvédelem) egyes állítások szerint súlyos, régóta tartó merevedési zavarai vannak.
Van-e fasiszta veszély Magyarországon?
Alig is akadna két olyan történész vagy filozófus a világon, akik ne tudnának - még akkor is, ha ugyanahhoz az interpretációs iskolához tartoznak - jóízűen elvitatkozgatni azon, hogy mit is jelent ez a kifejezés.
Ha mi lennénk a FIFA, ugyanazt csinálnánk, mint ők, igyekeznénk rostgazdagon táplálkozni, s örülnénk minden átutalásról értesítő sms-nek. De ha a FIFA véletlenül olyan lenne, mint amúgy kéne neki, s nem olyan, mint mi, akkor jól megbüntetné a világbajnok labdarúgó-válogatottat, mert az nyilván előre megfontolt szándékkal átverte nézőit a szerdai meccsen.
Hogy a Magyar Gárda a következő választásokig mivel próbálkozik majd, sejthető. Forradalmi igyekezetük alig palástolható, ugyanakkor láthatóan feszélyezi őket jogrendünk. A rasszista uszítás, a (névtelen) fenyegetőzés, az egyenruhás masírozás belefér, más aligha.
Mindannyian tudjuk, mi történt tavaly augusztus 20-án Budapest belvárosában, s mint hétfőn kiderült, nem sok hiányzott ehhez az idén sem. Csupán két órával jött korábban (sietett!) a vihar, és alig volt kevésbé intenzív, mint a tavalyi gyilkos szupercella.
2002 óta a politikai ütésváltások, s különösképpen a kampányidőszakok kedvelt témája - a gáz- és áramárak, valamint a "ki épít több és olcsóbb autópályát" problematikumával holtversenyben - az államilag támogatott lakáshitelek ügye. Hogy azt most éppen megszüntetnék-e (jellemzően a komcsik), vagy ellenkezőleg, bővítenék-e (jellemzően a nackók, de a komcsik is szeretnek ilyesfélékkel előhozakodni). Az elmúlt hétvége lakásügyi fölhorgadása azonban némileg különbözött a korábbi párbajoktól.
A hét végén megint volt miért örülni, bár egyszer már végre kipróbálhatnánk, hogy milyen is ez (az örülés) akkor, ha éppen nem rendeznek nemzetközi kajakversenyt. Elég az hozzá, hogy a duisburgi (ejtsd: düjszburgi, khm) világbajnokságon a magyar válogatott "nagy harcban a vendéglátókkal" nyilvánvalóvá tette, hol is állunk mi a nemzetközi porondon.
Elnökök járják a Székelyföldet! Még visszhangozták a havasok a Fidesz-vezér bálványosi szavait, amikor megjött Traian Basescu, aki idén a magyarok közt pihente ki köztársasági elnöki fáradalmait.
És semmiféle meglepetést nem hozott: a kormány a múlt hetihez képest (lásd: Félpályás támadás, Magyar Narancs, 2007. augusztus 2.) még jobban az adófizetők zsebébe nyúlt, s végül kiegyezett a demonstráló magoszos szabolcsi gazdákkal. Akik a sajtó szerint csak részben elégedettek, hiszen az elfagyott ültetvényeket nem nyilvánították katasztrófa sújtotta területté, a kormány a múlt heti plusz ötmilliárd után nem tett újabb pénzt az eredetileg félmilliárdos kárenyhítési alapba, és a gazdák járulékfizetési kötelezettségének elengedése is gyorsan lekerült a napirendről.
A biciklisták buktak, de rajtuk kívül mindenki köszöni, jól van, a most folyó Pánmongol Játékokon a mongol vagy angol váltónak összejött a 7000 pont (vagy a megaherz az öngólváltónak, nem értettük pontosan), a Nagydíjon pedig a jamaicai fiú messzebbre hajította a brazil kislányt, mint ellenfele, az eddigi éllovas, Petőfi Béla.
A múlt héten újabb bemutatót kaptunk abból, hogyan intézzük agrárügyeinket. Miután a tavaszi fagy tönkrevágta a gyümölcsösök jó részét, a satnya kukoricatermés pedig az állattartóknak drágítja meg a takarmányozást, a keleti végek gyümölcstermelői bevették a 4-es főút egyik sávját.
Bemegy két faszinger a szobába, egyik a főnök, másik a helyettese, kijönnek. Az egyik azt mondja, kirúgtam a taplót, evvel nem lehet, hárommilliót lopott most is. A másik meg azt: felmondtam a gyökérnek, egy percig sem tartózkodom vele tovább egy légtérben. Most valami lopást akart rám kenni.
Ostoba beszédek, de van bennük rendszer - mondhatjuk Vilmossal Orbán Viktor fölszólamlásairól. E szövegek fokozatos romlásáról sokan megemlékeztek már. A hétvégi "hagyományos" tusnádfürdői szónoklat sem hozott változást: lapos filozofálgatás (ezúttal a korszellemről), a példaképek kijelölése (most Merkel és Sarkozy), belpolitikai üzenetek, és a falu bölcse szerepéből fakadó mind komikusabb kiszólások.