A palackvisszaváltás első tapasztalatai: a vásárló járhat rosszul

Össznépi program lett üres flakonokkal telepakolt szatyrokkal sorban állni a REpont automaták előtt, ezzel együtt pedig megjelent a visszaváltásra épülő biznisz is. Az utcai kukák feltúrása helyett az igazán élelmes vállalkozók a társasházi hulladékgyűjtőkben válogatnak.

 

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2024. szeptember 12-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Nyeretlen kétéves az, aki a saját palackjait gyűjti és viszi vissza egy táskában. A többség zsákkal, kézikocsival, banyatankkal, de legalább két nagy SPAR-os szatyorral érkezik. A Blahán, a SPAR oldalában legalább működik a gép, a többi általunk megnézett rossz volt (Lidl: Blaha, Ferenciek tere; Lidl, Aldi: Szabad sajtó út).

Idősebb nő áll be mögém, megnyugtatom, hogy én valójában nem vagyok a sor része. Már volt itt, de hosszú volt a sor, mégis kár volt elmennie, mert most még hosszabb. Mindenki több szatyorral, zsákkal várakozik, talán csak egy fiú hozta a saját fogyasztását, a többiek biztosan gyűjtötték a magukét. A nő is. Azt mondja, napi egy-másfél órát gyűjt, jellemzően a belvárosi kukákból, abból összejön úgy 1500 forint. Nem sok, de egy meleg étel kijön belőle. Azt meséli, egy fickó szerint, ha haj­naltól estig csinálja az ember, megvan a napi 20 ezer forint is, de ezt nem nagyon hiszi el. S még ha így is lenne, kemény meló egész nap talpalni és keresgélni. A lakás elúszott egy hitel miatt, most egy nyugdíjasházban él, a rezsi elviszi a nyugdíj felét. Szóval kell valami plusz, és hát ez az a plusz. (Október elején sajtómegkeresésre közölte a rendőrség, hogy a visszaváltható flakonok összegyűjtése szabálysértésnek minősül és pénzbírsággal szankcionálható – a szerk.)

Ez a REpont visszataszító. Valamikor egy szakadt kocsma volt itt, most sem sokkal jobb, húgyszag terjeng. A SPAR oldalsó bejáratán ki-kijönnek az alkalmazottak dohányozni, de oda se néznek a kígyózó sorra. Az épület előtt nagy halom összepréselt papír, a visszaváltó helyiség kicsi, egyetlen automatát állítottak be. Ha nem jó a palack, mert nem visszaváltható vagy összenyomták és nem sikerült újra visszafújni, -alakítgatni, nincs hová tenni. Van egy zsák a többi szelektívnek, de már mellette is gyűlnek a vissza nem vett dobozok és palackok. Az utcán tűz a nap, büdös van, kosz van, az emberek meg állnak sorba, hogy megkaphassák a jussukat – szemre két-háromezer forint értékű kupont. A kontrasztot végletekig erősíti a fűzöld Lamborghini, amely halkan végigsuhan a Márkus Emília utcán. 

A piac

A MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. sajtóközleményei szerint minden szuper, hiszen a magyarok szemléletváltáson mennek keresztül, pár hét alatt 143 millió dobozt, palackot vittek már vissza, s ezzel 7,2 milliárd forinthoz jutottak hozzá. Persze nem mellékes, hogy ezt a 7,2 milliárdot már valakik már előre kifizették valamilyen ital megvásárlásakor.

A rendszer arra épül, hogy az automaták felismerik az italosdobozokat, flakonokat, és szortírozva darálják le azokat, így sokkal hatékonyabb a darálék újrahasznosítása. A célok rendkívül ambiciózusak, hiszen a MOHU 90 százalékos visszavételi arányt sem tart lehetetlennek, ha a gépezet beindul. Ettől most még messze vagyunk. Ha a remek eredménynek mondott napi 6 millió visszaváltott palackkal számolunk, akkor ez egy év alatt 2,2 milliárd visszaváltott palack. Egy év alatt azonban ennél jóval több, 3,2 milliárd palack kerül forgalomba. Vagyis e csúcsra járatott tempóval 68 százalékos a visszaváltási arány – persze, ez sem rossz.

 
Fotó: Sióréti Gábor 

Az országban több mint háromezer RE pont működik, gépi és kézi vegyesen. A 400 négyzetméteresnél nagyobb üzleteknél kötelező gépet telepíteni, a kisebbek eldönthetik, csatlakoznak-e. Lehet kézi átvételi pontot is létesíteni: itt átveszik a palackokat és leadják. Így is jelentős területek maradtak lefedetlenül, ahol semmilyen visszaváltási lehetőség nincs. Kérdés, mi lesz ezeken a településeken: megy a sima kukába minden, vagy beindul valamilyen biznisz. Állítólag több kisebb településen önjelölt begyűjtők 10–20 forintért beszedik a palackokat. Budapesten, ahol nyilvánvalóan több a hulladék, másfajta „vállalkozások” jöttek létre.

Az átmeneti időszak elteltével az ásvány­vizes, üdítős és szeszesitalos polcokat domináló, immár drágább, de visszaváltható csomagolások anyagilag is jövedelmező gyűjtögetését az első nyári hetekben megkönnyítette, hogy a lakosság jó része jelentős késéssel vett tudomást a hulladékgyűjtésben bekövetkezett innovációról. Ez pedig azzal is járt, hogy sokan jó ideig válogatás nélkül dobálták ki az immár 50 forintos jellel ellátott egyutas PET-palackokat és alumínium italosdobozokat, együtt az ebből a szempontból értéktelen régi csomagolásokkal. Aztán mind többen kapcsoltak; egy átlagos délután biztosan találunk valakit a buszon, aki egy szatyor üres palackkal utazik, vagy épp aktív gyűjtést folytat.

Különösen a turisták által is látogatott utcákban a kukák rendre fel vannak túrva, az ötven forintot nem érő szemét szét van dobálva; elég öt percet várni és máris jön valaki, aki könyékig matat a szemetesben, és próbálja kitapogatni a palackokat, dobozokat. Kosz van, a szemetet fújja a szél, a dobozok alján visszamaradt ragacsos lé végigcsöpög a járdán. A lakók többsége számára újabb feketepont ez az intézkedés. Van, aki annyira undorítónak ta­lálja a gyűjtögetést, hogy be sem megy olyan üzletbe, ahol a bejárathoz közel van az automata. „Én nem megyek át azon a szemétlerakaton úgy, hogy ételt szeretnék venni”, sommázta egyikük. Nem csak a vásárlókat érinti hátrányosan ez a rendszer. A visszaváltó automatákat üzemeltető boltok, szupermarketek személyzetében is idegenkedést vált ki az addig megszokott vásárlóközönség részleges megváltozása. Ehhez kapcsolódik, hogy számos áruházlánc külön munkatársakat alkalmaz a boltjaiban arra, hogy segítsék a visszaváltás zökkenőmentes lebonyolítását – és egyúttal megfékezzék a sorban állás miatt óhatatlanul kialakuló konfliktusokat.

Kisvállalkozóként

Az igazi profik nem csupán a maguk háza táján sepregetnek, a „nagyüzemi” gyűjtéshez ugyanis nem az utcai kukákat érdemes átnézni, hanem a társasházi nagy hulladéktárolókat. Ezt a munkát nem is csupán a szemét gondos átválogatását már addig is űző hajléktalanok, majd a kis összegű járadékot kapó nyugdíjasok végzik. Ahhoz, hogy megérje időt fecsérelni a gyűjtögetésre, nagyobb mennyiséget kell naponta összeszedni. Nem árt némi előzetes, értékbecslésen alapuló szelekció sem annak érdekében, hogy hatékonyan lehessen átkutatni megannyi, a visszaválthatóság szempontjából különböző értékű, elegyes szemetet rejtő zöld vagy éppen a szelektív gyűjtésre használt kukákat. Ehhez viszont nem árt az alapos helyismeret, amire legkönnyebben úgy tehet szert az ember, ha kívül-belül ismeri a házakat és azok állandó és ideiglenes lakóit, de leg­inkább azok szemeteléssel kapcsolatos jellegzetes szokásait.

 
Fotó: Sióréti Gábor 

T. egy házkezeléssel, közös képviselettel foglalkozó, számtalan házat gondozó fővárosi cég alkalmazottja (takarító-gondnok-mindenese), így például pontosan tudta már a visszaváltási roham első napjaitól, kiknek a szemetét érdemes gondosan átválogatni: elsősorban az itt napokra-hetekre megszálló (de sokszor a tartósan is megtelepedő) külföldiekét, akikhez vagy nem jutott el a nagy hulladékhasznosí­tási reformról szóló kommunikáció, vagy egyszerűen nem vesznek tudomást az egészről, esetleg ha tudnának róla, sem hajolnának le az apróért. És amúgy eszükbe sem jutna, hogy a sokszor amúgy is rövidre szabott fővárosi tartózkodásukat tovább kurtítsák egy kellemes sorban állással.

Ez viszont tálcán kínálja a lehetőséget a reciklálásban élen járó élelmes vállalkozók számára, akik naponta lelnek kincseket a válogatás nélkül kihajított hulladék között. Az összegyűjtött és fekete zsákokba gyömöszölt visszaváltható, zömmel egyutas csomagolásokat azután valamilyen gyorsan mozgó, a belvárosi dugókra is fittyet hányó közlekedési eszközzel – T. esetében elektromos rollerrel – lehet célba juttatni. A villamoson esetleg megszólnák, tömeg is lehet, jobb a roller. A visszaváltás során mindig kell egy B terv, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a kiválasztott automata előtti sor túlságosan hosszú, netán nem is működik a gép – ilyenkor egy e-rollerrel pillanatok alatt át lehet vinni a zsákokat pár sarokkal odébb.

A visszaváltási praxisban megkívánt rugalmasságnak eleve feltétele, hogy ne legyen túl nagy az értékes teher fajlagos tömege – ebből a szempontból látszólag a magyar árképzés sem mindenhol logikus. A könnyű anyagokból, a PET-ből vagy alumíniumból készült egyutas csomagolások szállítása nem gond. Ehhez képest a többutas (üveg) csomagolások jóval nehezebbek (plusz törékenyek is), ráadásul a magyar hulladékkezelési rendszer ezt a plusztörődést csupán a jó áron visszaváltható szörpösüvegnél érvényesíti – a sörösüvegekért kapható, az italosdobozokhoz képest feleannyi összegért, azaz 25 forintért sokan még a professzionális gyűjtögetők közül sem foglalkoznak ezekkel (közgazdasági értelemben az ezekért járó pénz esetükben a rezervációs ár alatt marad). Ezek az üvegek sem maradnak a kukákban: mindig lesznek, akik ennyiért is lehajolnak.

A visszaváltás napi praxisa során T., akárcsak az ezt a tevékenységet jövedelemkiegészítésként űző többi újrahasznosító, számos trükköt kénytelen alkalmazni. Az értékes szemetet gondatlanul kidobálók gyakorta megrongálják, mindenekelőtt kilapítják az egyutas csomagolásokat – márpedig a gépek csupán sértetlen terméket engednek magukba, néha még kisebb horpadások miatt is visszaköpi a palackot a masina. A lelapított pillepalackoknál leginkább a levegőbefúvás segít, ám ez nem alkalmazható a behorpadt sörösdobozoknál. Itt leginkább arra kell törekedni valami vékony, hosszú eszköz segítségével, hogy legalább a vonalkód környezetében nyerje vissza a doboz eredeti, gömbölyded formáját. Kisebb behorpadások esetén a doboz forgatása többszöri kísérlet után szintén segíteni szokott.

T. módszerével – ha valaki valóban hajnaltól napestig végzi a gyűjtést és a visszaváltást – talán tényleg összejöhet a napi 20 ezer forint, de ez csak elvi lehetőség. T. mellékesként űzi a gyűjtőmunkát, vagyis számára nem az összeg maximalizálása, hanem a ráfordított idő minimalizálása a lényeg.

A kupon mindent visz

A palackokért, dobozokért járó ötven forintokat nem köhögi ki az automata: vagy levásárolható kupont ad, vagy az applikáció segítségével számlára utalja az összeget. Harmadik lehetőség az összeg felajánlása valamilyen szervezetnek. A kézi visszaváltó pontokon egyszerűbb a rendszer, ott visszaadják készpénzben az összeget és kész. A Blahán sorban álló, kézikocsis férfi is ezt taglalta. Már végigjárta a belvárosi visszaváltó pontokat. Mivel mindenkinél jelentős mennyiségű palack volt, tartani lehetett attól, hogy megtelik az automata – és akkor megint várni kell, ki tudja, mennyit. Az Aurórában visszaváltják és pénzt adnak, mondta. Ez az Auróra nem a szórakozóhely és civil központ, hanem az utcában működő kisbolt. A kisebb üzleteknek azért éri meg – ha egyáltalán – kézi visszaváltó pontként működni, mert ez valamennyire megdobhatja a forgalmat. Hiszen amit visszakap az ember, azt hajlamos levásárolni is.

Az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbben megelégednek a kuponnal: az augusztus első heteiben visszakapott 7,2 milliárd forintból 6 milliárdnyit kuponban kértek. A számlára utalás most kezd felfutni, egyelőre egymilliárd forint alatt maradt a kifizetés. Ez főként a saját palackot visszaváltók számára lehet kényelmes, ha nem akarnak papírfecniket pakolgatni, és egyébként is kártyával fizetnének.

Bár hangsúlyos szerepet kapott a marketingben a jótékonykodás, egyelőre nem jellemző, hogy az emberek másnak adnák ezt a sűrű fillért. A 7,2 milliárd forint értékű kifizetésből mindössze 28 millió forint ment erre, a teljes visszatérítés kevesebb, mint fél százaléka. Ugyanakkor az is a jótékonyság – vagy legalább az odafigyelés – egy fajtája, ha a saját dobozainkat, flakonjainkat diszkréten a kuka mellé helyezzük egy zacskóban, vagy az utcán elfogyasztott üdítőspalackot a tároló tetejére tesszük. 

Az 50 forint, és ami mögötte van

Az új, úgynevezett DRS-rendszert leegyszerűsítve a gyártók finanszírozzák. A rendszerhez (kötelezően) csatlakozó gyártók úgynevezett csatlakozási díjat fizetnek öt éven át, ez palackonként 7-8 forint. Ez a beállított automaták nagyjából 50 milliárd forintos beszerzési költségét hivatott fedezni. Emellett az automaták működtetésére – a hulladék gyűjtése, válogatása, hasznosítása – további, palackonkénti 10–20 forint szolgáltatási díjat is fizetnek. Minden egyes visszaváltós dobozon, palackon tehát eleve keletkezik 17–28 forint költség. És ez előbb-utóbb be fog épülni az árakba.

Ezen felül van az 50 forint, ami lényegében csak azt a célt szolgálja, hogy az emberek érdekeltek legyenek az üres palackok, dobozok visszaváltásában. Ez az 50 forint valójában körbemegy a MOHU, a gyártó, a kereskedő és a fogyasztó alkotta láncon. A gyártó befizeti a MOHU-nak, a MOHU a visszaváltott dobozok, palackok után fizet a kereskedőnek, a kereskedő pedig a vásárlónak. Amit nem visznek vissza, az a MOHU-nál marad, de ezt a pénzt is kizárólag a gépek fejlesztésére fordíthatja, vagyis a felhasználás kötött. A MOHU ad valamekkora jutalékot a kereskedőnek is, hogy megérje neki ez az egész hercehurca, a takarítás, a kuponozás, a hely biztosítása. A MOHU-nak mindazonáltal nincs extra költsége az ügyön. Aki itt esetleg rosszul járhat, az a gyártó és a vásárló. Ám mivel a gyártó szinte biztosan áthárítja a költségeit, ezért a vásárló lesz az, aki nem jár jól – még akkor is, ha a MOHU mindenféle marketingeszközzel igyekszik elhitetni vele, hogy ez nem így van.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."