2009 októberében dobta ki meglehetősen drasztikus módszerrel a kisebbségi tulajdonos francia multit, a Suezt Pécs vezetése a vízszolgáltatásból. A feladatot a Tettye Forrásház Zrt.-re bízta, ám a Pécsi Vízmű (PV) Zrt. mintegy 170 ezer embert érintő volt szolgáltatási területén a helyzet messze van a normálistól. Bár a hosszú távú következmények még mindig nem ismertek, a Fidesznek láthatóan bejött a sajátos pécsi megoldás, és sorsukat valószínűleg a fővárosi közművekben érdekelt multik sem kerülhetik el. A vissza-önkormányzatosítás viszonylagos sikeréhez persze szükség volt a magyar igazságszolgáltatás több esetben meghökkentő döntéseire is.
A 2009. október 5-én végrehajtott vízműfoglalás (az idáig vezető utat lásd: De mit adtak nekünk a franciák?, Magyar Narancs, 2009. november 12.) előtt pár nappal hozta létre a közgyűlés a városi tulajdonban lévő Tettye Forrásház Zrt.-t. Az új cég csupán ötmilliós alaptőkével és egy ősfideszes vezérigazgatóval rendelkezett akkor - akinek a fizetését egyébként nem sikerült átverni a közgyűlésen. A Tettyének ezeken kívül egy vitatott szolgáltatási szerződés volt a birtokában, mert bár az önkormányzat az új cégét bízta meg a vízszolgáltatással, a PV Zrt. a felmondás jogosságát végig vitatta.
A szippantókocsi-krízis
Az újszülött cég nem csupán az önkormányzat tulajdonában lévő vízközműveket vette át, hanem a PV Zrt. eszközparkját és dolgozóit is elhappolta - leszámítva a politikailag megbízhatatlannak ítélt felső vezetés tagjait, akik már be sem mehettek a munkahelyükre. A PV Zrt. pár nappal később sikertelen kísérletet tett dolgozói visszaszerzésére, és az üzemi tanács végül úgy döntött, hogy az immár birtokon belül került, az önkormányzat által elfogadott Tettyét választja.
Bár a vízszolgáltatásban nem okozott zavarokat a cégváltás, a kapcsolódó szolgáltatásokkal más volt a helyzet. A pécsi önkormányzat városüzemeltetési bizottsága bő két hónappal az einstand után konstatálta, hogy fogalmuk sincs, ki a felelős a városban a "folyékony hulladék", azaz a fekália elszállításáért. E tevékenységet a PV Zrt. még 2007-ben nyerte el egy közbeszerzési eljáráson, és a szolgáltatóváltáskor a városvezetés minden bizonnyal elfeledkezett erről a szegmensről. A PV Zrt.-nek azonban az eszközparkja hiányzott a tevékenység folytatásához, az ehhez szükséges szippantókocsik ugyanis a Tettye birtokába vándoroltak.
Az internet a képviselők segítségére sietett, a Tettye honlapjáról ugyanis kiderült, hogy a szolgáltatást tőlük lehet megrendelni - ez minden bizonnyal Winkler Tamás vezérigazgatót is meglepte, aki október végén az M1-nek nyilatkozva letagadta, hogy a szippantókocsik náluk lennének. A céget mindez nem zavarta abban, hogy munkatársai több esetben PV Zrt.-s számlákat adjanak ki az elvégzett szippantások után.
Az elsősorban a Pécs külső részeit érintő szippantóproblémánál több vizet zavart a jogos szolgáltató kiléte körüli bizonytalanság. A PV Zrt. nem fogadta el a szolgáltatási szerződés egyoldalú felmondását, és arra szólította fel a fogyasztókat, hogy továbbra is az ő részére fizessék a vízdíjat. Nem kis összegekről beszélünk, hiszen például egy-egy nagyfogyasztó (cég vagy intézmény) éves vízdíja százmilliós nagyságrendű is lehet, és ezekhez jön még a lakossági fogyasztás ellenértéke. De bevételekre a Tettyének is égető szüksége volt, hiszen bár az ötmilliós alaptőkével alapított cég nem sokkal később az önkormányzat kezességvállalása mellett 500 milliós folyószámlahitelt vett fel, anyagilag így sem állt túl biztos lábakon. Több forrásunk szerint ebben az időszakban a pécsi cégekre, intézményekre jelentős nyomást gyakorolt a Fidesz regionális vezetése, hogy a jogi vitáról tudomást nem véve a Tettyének fizessék be a pénzt. A legnagyobb falat az éves szinten mintegy 600 millió forintot, az éves bevétel körülbelül 10 százalékát fizető Pécsi Tudományegyetem volt, amely csak január elején állt kötélnek, miután az intézmény gazdasági tanácsa első körben a vízdíj bírósági letétbe helyezése mellett döntött a jogvita lezárultáig; információink szerint az egyetem vezetését a lehető legváltozatosabb módokon próbálták meggyőzni a Fidesz potentátjai, végül sikerrel.
A "kinek kell fizetni" kínzó kérdésre végül fél évvel a vízműfoglalás után született válasz, miután a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott bíróság 2010 márciusának közepén a PV Zrt. és a pécsi önkormányzat perében az alperes önkormányzatnak adott igazat, jogosnak ítélve a felmondást és ezzel a szolgáltatóváltást. A választott bírósági eljáráshoz még a Suez jogelődje ragaszkodott az üzemeltetési szerződés 1995-ös megkötésekor, és cégközeli forrásaink pár héttel az ítélethirdetés előtt is biztosra vették a győzelmüket, nem kevés cinizmussal és még több realizmussal arra hivatkozva, hogy az április 11-i országgyűlési választás előtt még van esély a nekik kedvező ítéletre. Az ítélet azonban nemcsak a Suezt és a PV Zrt.-t lepte meg, hanem a Magyar Narancs által megkérdezett jogászokat is.
A nemzeti jog útvesztőjében
Az önkormányzat és a vízmű által kötött üzemeltetési szerződés a felmondás lehetőségét meglehetősen szigorú korlátok közé szorította: erre akkor volt lehetőség, ha a két fél egyike megszegi a szerződést, és ezután 60 napon keresztül képtelenek megegyezni. A szigorúság nem volt véletlen: a francia multi nem azért fektetett be pár százmilliót a Pécsi Vízműbe, hogy a céget bármikor lecserélhessék. A pécsi közgyűlés 2009. szeptember 10-én döntött az üzemeltetési szerződés szeptember 30-ai hatályú felmondása mellett, ami nem felelt meg az üzemeltetési szerződésben rögzített peremfeltételeknek; a PV Zrt. erre hivatkozva kérte a felmondás semmisségének megállapítását.
A választott bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a hosszú távú üzemeltetési megállapodás elsősorban megbízási szerződésnek minősül, ami azt jelenti, hogy a polgári törvénykönyvben a megbízási szerződésre vonatkozó előírások érvényesek rá. Ennek értelmében mind a megbízó, mind a megbízott bármikor felmondhatja azonnali hatállyal, az üzemeltetési szerződésben szereplő kikötés pedig túlment a megengedhető korlátozáson, ezért semmisnek minősül. Az üzemeltetési szerződés ilyesfajta értelmezése kétségtelenül felvet pár kérdést: mi történne például abban az esetben, ha egy közszolgáltatási szerződést a megbízott mondana fel - a fenti érvelés szerint teljesen jogosan - azonnali hatállyal, és mondjuk Budapest hirtelenjében vízszolgáltató nélkül maradna? A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara egyébként mozgalmas napokat élt át az ítélethirdetés előtt: a gazdasági évnyitó fórum fő vendége Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt volt, aki közös nyilatkozatot is aláírt a szervezet vezetésével.
A másik fontos kérdés az volt, hogy kié a grund. Jellemző az ügy kuszaságára, hogy ez egy évvel a vízműfoglalás után sem derült ki. Székhelyéről való kidobása után a PV Zrt. azonnal birtokvédelmet kért a pécsi főjegyzőtől, aki ezt elfogultságra hivatkozva a szentlőrinci jegyzőnek passzolta át. Szentlőrinc jegyzője pár nap gondolkodás után szintén továbbadta a kellemetlen ügyet a szigetvári bíróságnak, a jogi helyzet bonyolultságára hivatkozva. A közigazgatási úton nyújtott birtokvédelem lényege viszont épp az lenne a Narancs által megkérdezett jogászok szerint, hogy az eredeti állapot minél hamarabb helyreállhasson - kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az, aki a birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult birtoklásra, illetőleg birtokának zavarását tűrni volt köteles. És az meglehetősen furcsa lenne, ha egy cég a kizárólagos tulajdonában lévő székhelyét nem jogosan birtokolhatná.
Szigetvár után az ügy a kaposvári bíróságra került, ahol 2010 elején felfüggesztették az eljárást, arra hivatkozva, hogy ebben a kérdésben is a választott bíróság döntése lesz irányadó - vagyis az, hogy ki számít jogos szolgáltatónak. Bár ez utóbbi ítélet több mint fél éve megszületett, a tárgyalás csak novemberben folytatódik, azaz kis szerencsével 13 hónappal a történtek után kiderülhet, mi a helyzet a PV Zrt. jogos tulajdonával - már ha a cég még létezik akkor.
Totális háború
Hogy ne létezzen, azért mindent megtesz a Tettye Forrásház és a pécsi önkormányzat. A rapid vízműfoglalás egyik oka a pécsi önkormányzat, illetve az azt képviselő Szabó Iván ügyvéd szerint a PV Zrt. jelentős adósságállománya volt. Az adósság eszerint nem a cég vezetése által hivatalosan bevallott 800 millió, mivel emellett egy 900 milliós, a vízmű ingatlanjaira terhelt váltó is létezett. Az érvelés szerint amennyiben az önkormányzat nem lép gyorsan, a cég csődbe ment volna - más kérdés, hogy a PV Zrt. szerint minden rendben volt egészen addig, amíg egy éjszaka leforgása alatt meg nem szabadították őket ingatlanjaiktól és eszközparkjuktól; ekkor ugyanis a hitelezők valóban idegesek lettek.
A szóban forgó váltón egyébként a PV Zrt. volt gazdasági igazgatójának, Gelb Zoltánnak az aláírása is szerepelt, aki 2009 júniusában hagyta el a vízművet, majd nem sokkal később a Tettye Forrásház Zrt. gazdasági vezetőjeként bukkant fel. Bár a váltó ügyében az önkormányzat feljelentést tett, az azt aláíró Gelb felelőssége nem merült fel. A váltó mindenesetre kitűnő eszköz volt arra, hogy a gazdasági háborúban a Tettye döntő fölényt szerezzen, miután a pécsi közgyűlés 2009. november elején úgy döntött, hogy a város vagyonkezelője felvásárolja a CIB Banktól a PV Zrt. adósságait saját, még terheletlen ingatlanjai zaciba csapása árán. A súlyos likviditási gondokkal küzdő PV Zrt. fő hitelezője és egyben a jelzálog jogosultja így a konkurens Tettye Forrásház lett.
Az ingatlanok elbukásától a Suez tagi kölcsöne mentette meg időlegesen a PV Zrt.-t, a háború pedig a PV Zrt. maradék szolgáltatási területéért folytatódott. A vízmű Pécs mellett több környékbeli kisvárosban és faluban is szolgáltatott, illetve máig szolgáltat. Nem mellékesen e települések közül többen a PV Zrt.-ben is részvényesek, miután 1992-ben az akkori Pécsi Vízmű Vállalatot a vagyonátadó bizottság a vízmű által ellátott települések birtokába adta lélekszámarányosan, hasonlóan a vízbázisok használatát biztosító kutakhoz. Csakhogy az einstand során - a szippantókocsikhoz hasonlóan - ezekről a településekről is sikerült elfeledkezni.
A Pécs környéki települések furcsa helyzetben találták magukat: a részben az ő tulajdonukban álló céget lerohanták, és bár szolgáltatójuk jogilag továbbra is a Pécsi Vízmű Zrt., a kutak és a közművek fölött egy új cég, a Tettye Forrásház diszponál, amihez viszont e településeknek semmi közük. A Tettye először a PV. Zrt.-től követelt pénzt a tőlük átvett vízmennyiség után, ám ezt a cég visszautasította arra hivatkozva, hogy a Tettye az ő eszközparkjuk révén szolgáltat, és megegyezés sincs köztük a vízdíjról.
A Tettye ezután fordult közvetlenül a településekhez: amennyiben nem veszik rá a PV Zrt.-t arra, hogy kifizesse neki az átvett víz árát, akkor a szolgáltatás korlátozására is szükség lehet. A két tűz közé került települések 2010 júniusában nyílt levélben fejezték ki értetlenségüket és felháborodásukat afelett, hogy a saját kútjaikból származó víz elzárásával fenyegetik őket, ám a nyomás hatására több település is úgy döntött, hogy akkor inkább a Tettyével köt szerződést: Kozármisleny még tavasszal szerződést bontott a PV. Zrt.-vel, augusztus elején pedig Kővágószőlős hagyta abba az árral szembeni úszást.
A vízműháború legfrissebb áldozata a Suez érdekeltségi körébe tartozó, a folyékony hulladék feldolgozásáért felelős Délkomp Kft. A szolgáltatóváltás után a Délkomp még egy darabig folytatta a pécsi folyékony hulladék komposztálását pellérdi telephelyén, ám 2010 elejétől a feldolgozatlan fekália szaporodni kezdett. A cég szerint ennek oka a Tettye 30 milliós tartozása, ami miatt nem tudja folytatni a feldolgozást - ám a Tettye épp a fekáliahalomra mutogatva nem hosszabbította meg a szerződést. A tartozás miatt a Délkomp felszámolási kérelmet nyújtott be a Tettye ellen, az viszont a környezetvédelmi felügyelethez fordult, amely első fokon megvonta a Délkomp működési engedélyét.
A próbaüzem vége
A PV Zrt. végső összeomlását csak a kisebbségi tulajdonos Suez akadályozhatja meg, ám a francia multinak van ennél nagyobb gondja is. A világméretű cégnek Pécs jelentéktelen falat, és Magyarországon belül sem tartozik a legjelentősebbek közé, márpedig most a többi magyar érdekeltsége is veszélybe kerülhet. A tavaly őszi pécsi események egyik olvasata az volt, hogy a külföldi befektető kivágásával a Fidesz az országos közvéleményt is tesztelheti, márpedig a választóknak láthatóan nem volt ellenükre a tökös fellépés: a botrány ellenére múlt vasárnap Páva Zsolt polgármester 69 százalék körüli győzelmet ért el, javítva 2009-es eredményén.
A Suez Environnement Hungária Kft.-nek a pécsin kívül a fővárosi vízműben van tulajdonrésze, ráadásul egy másik francia multival, a Veoliával együtt a Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep működtetője is 2014-ig. A következő lépés a Fidesz részéről nagy valószínűséggel a külföldi befektetők kiszórása lesz: Tarlós István újdonsült főpolgármester épp pécsi látogatásán erősítette meg szeptember végén, hogy Pécshez hasonlóan a multikat Budapesten is a közszolgáltatáson kívül szeretné látni, és igény esetén a keményebb eszközöktől sem riad vissza. Terve megvalósításához most már közgyűlési többséggel is rendelkezik. Több forrásból származó, de hivatalosan nem megerősített információink szerint a PV Zrt. magára hagyásáért cserébe a Suez azt kérte, hogy a fővárosban hagyják békén, ám erre végül nem kapott ígéretet. Kérdésünkre, hogy meddig megy el szükség esetén magyarországi érdekeltségei védelmében, és hogy mekkora kártérítésre tart igényt a pécsi eseményekért, a bővebben nyilatkozni nem akaró Suez mindössze annyit felelt, hogy a maguk részéről továbbra is az ésszerű megállapodásban bíznak.
Az egyszerű fogyasztók szempontjából persze az a legfontosabb, hogy az új, immár teljes egészében az ő tulajdonukban lévő szolgáltató milyen minőségben és mennyi pénzért adja a vizet. A pécsi mérleg ebből a szempontból vegyes: bár a foglalás egyik hivatalos indoka épp a magas vízdíj volt, eddig csupán szimbolikus mértékű csökkentésre futotta, nem sokkal a foglalás után. Bár a városvezetés határozott ígérete volt a vízműtől átvett dolgozók megtartása, 2010 közepére több mint 10 százalékuktól, az eredeti 343 főből 44-től váltak meg. A dolgozók több tevékenység kiszervezése miatt váltak fölöslegessé. Pár fő kivételével felszámolták például a marketinggel és kommunikációval foglalkozó egységet, a tevékenység túlnyomó részét pedig a Fidesz volt pártigazgatójának, Várhegyi Attilának a Prestige Media nevű cége végzi - azt pedig egy bírósági kereset ellenére sem kötötte a közvélemény orrára a Tettye, hogy pontosan mennyiért. Kétségtelenül jó hír viszont, hogy a Tettye mecseki forrásvizet palackoz és hoz kereskedelmi forgalomba a közeljövőben. Ennek kortyolgatása akkor is jót tehet az idegeknek, ha Pécs városát egy nemzetközi bíróság meszeli majd el az einstand miatt.
A NER jutalmaz
A 2010 májusában hatalomra került új rezsimnek volt gondja a vízműháború hőseire is. Winkler Tamás, a Tettye Forrásház Zrt. vezérigazgatója, aki 2009 közepén még a 12 ezer fős Biatorbágy vízművét igazgatta, a 730 ezer embert ellátó Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. vezérigazgatói székébe katapultált, a Tettye jogtanácsosa, Szabó Iván pedig az Országos Választási Bizottságban kapott helyett a KDNP delegáltjaként. A Pintér Sándor ügyvédjeként is dolgozó Szabó Iván más területeken is értékes szolgálatokat tett: ő a Hagyó-ügy egyik koronatanújának, Balogh Zsoltnak a jogi képviselője. Érdekes színfolt a PV Zrt. korábbi, az önkormányzat által delegált igazgatósági tagjának, Farkas Tibornak a sorsa, aki 2009 őszén egy sajtótájékoztatón közölte, hogy nem tudott semmit a cégnél folyó, azóta sem bizonyított üzelmekről. Bár mindez felveti egy igazgatósági tag alkalmasságának a kérdését, Farkas karrierje nem tört meg: októbertől a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökséget vezeti.
