"A sztorit teljes egészében az a két ember ismeri, aki a pártok nevében a háttéralkut megkötötte, majd hozzáigazította a változó szituációhoz. A történetet ötven százalékban sem ismeri az a néhány üzletember, akivel egyeztettek, és jó, ha 15-20 százalék jutott le azokhoz az ORTT-tagokhoz, akiket bevontak. A maradék csak morzsa, ami így vagy úgy, esetenként torzítva kikerült a sajtóhoz" - mondta lapunknak egy neve elhallgatását kérő, az egyik pályázat kidolgozásában részt vevő menedzser. A részletekről viszont nem akart beszélni, mondván, "a jövőben is Magyarországon kíván élni".
Üvöltő előszelek
A Fővárosi Bíróság január elején szinte szó szerint azonos, az Országos Rádió és Televízió Testületet (ORTT) elmarasztaló ítéletet hozott abban a két perben, amelyet a frekvenciától elesett Danubius, illetve Sláger Rádió egykori működtetői indítottak a médiahatósággal és a nyertesekkel szemben. A testület könnyedén megúszhatta volna a jogi hercehurcát - illetve az esetleges jogerőre emelkedés esetén várható kártérítési követeléseket -, ha hallgat a saját irodájára (a perről lásd Lufihámozás című keretesünket). Az ORTT mellett működő intézmény szakemberei ugyanis a tavaly október 7-i döntést megelőzően figyelmeztették a médiahatóságot, hogy a Class-szal pályázó "Advenio Zrt. ajánlata a törvényi rendelkezéseknek nem felel meg" - igaz, hogy az FM1 Konzorcium nyilatkozatát kielégítőnek találták. Hozzátették, hogy az Adveniót még csak fel sem lehet szólítani hiánypótlásra, mert a Lánchíd Rádió nem közvetlenül a pályázó részvénytársaságé, és a hatóság csakis a pályázóval állhat kapcsolatban. (A történet szereplői az alábbiak: a Sláger frekvenciáját a Neo kapta meg, amely mögött az FM1 konzorciummal pályázó Econet-csoport áll. A Danubius sávjára az Advenio Zrt. pályázott, amely aztán Class FM néven indított adót. Mindkét nyertesnek közvetve van érdekeltsége más rádióban is: az Adveniónak a Lánchídban, az FM1-nek a Radiocaféban.)
"Jelen különvéleményben kifogásolt döntés során számos formai, eljárásjogi hiba történt" - ez az észrevétel már abban a közleményben olvasható, amelyet az ORTT Fidesz által delegált tagja, Szalai Annamária adott ki a médiahatóság pályázatot előkészítő június 4-i döntése után. Szalai ekkor még úgy látta, a pályázati kiírás komoly törvényességi aggályokat vet fel. Pár hónap múlva megváltozott a véleménye: októberben már úgy vélte, hogy az iroda észrevételei megalapozatlanok, és gondoskodott az Advenio és az FM1 továbbjuttatásáról.
Nemcsak Szalai Annamária, hanem a testület többi tagjának álláspontja is sokat változott a pályázat előkészítése során. Ezt a hatóság lapunknak nyilatkozó munkatársai azzal indokolták, hogy a frekvenciaengedélyek lejártával teljesen új helyzet állt elő: tizenkét év után most nyílt először lehetőség a teljes rádiós piac átszabására, az elmúlt évek tapasztalatainak figyelembevételével egy új modell kialakítására - függetlenül attól, hogy kik adtak be pályázatot. Ráadásul túl kevés volt a testület rendelkezésére álló idő, a tagok felvetette szempontokat nem volt könnyű közös nevezőre hozni. Számos ötlet szorult ki, így mindig akadt valaki, aki különvéleményben támadta meg a nagy nyilvánosság előtt a többség döntését.
A Narancs által megkeresett rádiós menedzserek, az egyes pályázatok kidolgozásában részt vevő üzletemberek viszont mással magyarázzák a döntéshozatali folyamat vargabetűit. A rádiósok között terjedő - több érintett által megerősített - információk szerint a kapkodás elsősorban a politikai háttértárgyalások megcsúszására vezethető vissza: 2008 őszén a két nagyobbik párt összekötötte a frekvenciaügyet a parlamentben kétharmados többséget igénylő új médiatörvénnyel. A Fidesz számos engedményt kapott a jogszabály kialakítása során, cserébe a szocialisták a Danubius és a Sláger sugárzási engedélyének meghosszabbítását kérték. A rádiók tulajdonosai sem voltak restek, Jeffrey Smulyan, a Sláger amerikai tulajdonosának vezetője az amerikai nagykövetségen tartott fogadáson látta vendégül az ORTT egyes tagjait, és lobbizott a frekvenciaengedély meghosszabbításáért.
Mindenki kettőért
Az egyeztetéseken a Fideszt sokáig Szalai Annamária, a kabinetet pedig Sarkady Ildikó kormánybiztos képviselte, ám a tárgyalások akadoztak. Mivel közeledett a digitális átállásra hivatkozással elrendelt pályáztatási moratórium vége, a kormány ismét magához ragadta a kezdeményezést. 2008 novemberében a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) javaslatot terjesztett be a parlamentben a műsor-szolgáltatási jogosultság meghosszabbításáról (és így a Sláger-Danubius duó automatikus további működéséről), az Országgyűlés pedig tíz nem és két tartozódás mellett elfogadta. Igaz, kezdetben Cser-Palkovics András (Fidesz) arról beszélt a Házban, hogy a tervezetet nem támogatják - mert nem pótolja az új médiaszabályozást -, frakciótársa, Ágh Péter pedig egy olyan módosítót nyújtott be, mellyel újra akarta szabni a pályáztatás teljes rendjét. Ezt az utolsó pillanatban aztán visszavonták, és megszavazták a kabinet javaslatát.
Hogy miért változtatott az ellenzék a korábbi álláspontján, pontosan nem tudni, ám a jelek arra utaltak, hogy a két nagy párt - az MDF és az egyik liberális képviselő szavazott a tervezet ellen - álláspontja akkoriban ismét közeledett az új médiatörvény ügyében, a MeH javaslata pedig kiváló átmeneti megoldásnak bizonyult. Azaz csak bizonyult volna, mert az ORTT elnöke, Majtényi László megnehezítette a dolgukat: miután felhívta a frekvenciapályáztatás elmaradásából adódó anomáliára a köztársasági elnök figyelmét, Sólyom László nem írta alá a törvényt, helyette az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult - az ORTT Irodája pedig nekifogott a pályázat előkészítésének.
Mivel az alku csak nem akart megszületni, az ORTT hatalmi vákuumba került, a nagy pártok delegáltjai pedig igyekeztek húzni az időt. Majtényi figyelmeztette őket, hogy az AB döntéséig a Rádiózásról és televíziózásról szóló törvény (Rttv.) régi verziója van hatályban, azaz 12 hónappal a frekvenciaengedély lejárta előtt ki kellene írni a pályázatot. Ennek ellenére tavaly január elején Szalai indítványa nyomán úgy döntöttek - Majtényi, az SZDSZ-delegált Timár János és az MDF-es Wéber János ellenszavazata mellett -, hogy az alkotmánybírósági határozatig az ügyet felfüggesztik. A testületen belüli nagykoalíció nem tartott sokáig, február 11-én a többség a pályáztatási folyamat elindítása mellett szavazott - az új médiatörvény-tervezet sokat finomított harmadik verziója egy nappal korábban látott napvilágot. Szalai élesen bírálta a döntést különvélekedésében: hiába szerette volna odaadni a nagyobb lefedettséget biztosító Sláger hullámhosszát az erre bejelentkező Kossuth rádiónak, hiába hivatkozott arra, hogy az ORTT-nek 13 éve nincs normális frekvenciagazdálkodási koncepciója, kollégái leszavazták.
A helyzetet csak bonyolította, hogy a Fidesz végül kihátrált az új médiaszabályozási koncepció mögül, a parlamentben pedig lekerült a napirendről az ügy megtárgyalása. Forrásaink szerint a párt vezető testületeiben már tavasszal volt róla szó, hogy a hátralévő időben nem kellene egyezkedni a szocialistákkal: a márciusi kormányválság körüli botrányokat, a baloldal szétesését figyelve, és a júniusi EP-választásokon elért 56 százalékos siker után ugyanis realitássá vált a 2010-es parlamenti kétharmados többség elérhetősége. Ebben az időszakban már érlelődött a Fidesz új médiakoncepciója is, amely magában foglalja egy új törvény megalkotását, a közmédiumok átszervezését, illetve a magánkézben lévő jobboldali médiaportfóliók megerősítését, összehangolását. Információink szerint közben az MSZP-ben is háttérbe szorultak a szakpolitikai szempontok. Szétválasztották a frekvenciapályázat és a médiaszabályozás ügyét: népszerűségük zuhanása és az erős központi akarat eltűnése miatt inkább az anyagi érdekek kerültek előtérbe.
A rádiós piacon terjedő sztori ezen a ponton háromfelé ágazik. Egyes vélekedések szerint a két párt pénzügyeit intéző erős emberek már nem kötöttek újabb alkut, legfeljebb az "élni és élni hagyni" elv alapján külön-külön rámozdultak a két frekvenciára. Más feltételezések szerint felosztották egymás közt a két rádiós hullámot. Az átalakulóban lévő erőviszonyoknak megfelelően a Danubius kezét elengedték - felszabadítva egy új szereplő számára a kisebb, 67 százalékos lefedettséget biztosító frekvenciát -, a Slágernek pedig "közösen" tettek ajánlatot. Egy harmadik verzió szerint a Slágerhez egyedül a szocialisták jelentkeztek be.
Az utóbbi két feltételezésnek több tény is ellentmond. Szalai Annamária végig obstruálta a pályázat előkészítését: különvéleményeiben bírálta az ORTT fokozatosan kialakított értékelési szempontjait, folyamatosan kritizálta az iroda előterjesztéseit. Kifogásolta, hogy az első évre vonatkozó műsor-szolgáltatási díj felső határának megszabásával kizárták a pályázók közötti versenyt, ezért legfeljebb "látszatverseny lesz". (A testület a 2011. július 1-jéig tartó első periódusra egy fix - 350 és 700 millió forint közötti - díjajánlatot várt a pályázóktól, a hétéves koncesszió hátralévő részére pedig a 200 milliós fix összegen felül a nettó árbevételük bizonyos százalékát.) Szóvá tette - megelőlegezve a későbbi vitákat -, hogy "a döntéshozatali eljárás a pályázók és a nyilvánosság számára nem követhető", hogy lehetővé tették az árbevételt mérsékelni képes kereskedőházak közbeiktatását. (Ezek az ún. sales house-ok értékesítik a médiaportfóliójuk reklámidejét, illetve felületét.) Előre figyelmeztetett, hogy nem lehet majd összehasonlítani a pályázatokat, így előfordulhat, hogy nem a legjobb ajánlat fog győzni.
A feltételek megállapítása során a szocialista delegáltak rendszerint Majtényival és nem Szalaival egyezkedtek, a nagykoalíció jóval később állt fel (Timár többnyire az elnökkel tartott, míg Wéber az MDF parlamenti frakciójának megszűnése miatt kiesett). Az ORTT elnöke - csökkentendő a korrupció esélyét - végig arra törekedett, hogy minél kevesebb szubjektív szempont kerüljön az értékelési rendszerbe, ezért főleg a műsorszolgáltatási díjajánlatok mérhetőségére, a verseny megteremtésére koncentrált. Ezért is javasolta a százalékos díjtételnél a felső határ megnyitását azzal a feltétellel, hogy "reális legyen az üzleti terv, tehát a horror ajánlatokat ki kell zárni". Szeptember 3-i párhuzamos indoklásában megvédte a testület kialakította rendszert: "A díj nettó árbevételhez kötése azt szolgálta, hogy ez a teher ne szakadjon el az adott vállalkozás tényleges gazdasági teljesítményétől és piaci helyzetétől." Más kérdés, hogy később ebből adódtak a legnagyobb viták, Majtényi pedig meglepve tapasztalta, hogy az ORTT mégsem zárta ki az 50 százalék körüli ajánlatokat tevő cégeket - annak ellenére, hogy a korábbi üléseken többen felvetették: aki a 200 millió fix díjon felül a nettó árbevétele minimum 30 százalékát is kész megajánlani, azt nem szabad komolyan venni.
Timár János lapunknak azt mondta, ez a - részben méltányolható - igyekezet vezetett oda, hogy a pályázók egy része irreális ígéretet tett: az elérhető pontszámot tartották szem előtt, s mivel a tartalmi fejezetben mindent bevállaltak (civilek műsoridőhöz juttatása, magyar zene aránya), nem maradt más, mint bemondani a legnagyobb árbevétel-díj arányt. Az ORTT-ben többen úgy vélik, Tirts Tamás lavírozása is arra utal, hogy nagyon sokáig nem volt háttéralku: a KDNP delegáltja október 9-én még a Zene Rádió kizárása ellen érvelt (hasztalan), pedig ez a pályázó ugyanarra a frekvenciára nyomult, mint a Class működtetője.
Feltűntek hirtelen
Ugyanakkor több mint furcsa, hogy a Danubius frekvenciájára pályázó, a jobboldali üzletemberként számon tartott Fellegi Tamás érdekeltségi körébe tartozó Advenio Zrt.-t viszonylag későn, tavaly szeptember 7-én jegyezték be, a mögötte álló Lánchíd Kereskedőház Kft.-t pedig négy nappal korábban. A konzorciumból részvénytársasággá alakult FM1-et november 5-én vette nyilvántartásba a cégbíróság - holott a pályázati kiírás július 29-én jelent meg a Kulturális Közlönyben.
A pályázatok szeptemberi befogadása után sokat változott Szalai Annamária, illetve a két szocialista delegált, Gyuricza Péter és Ladvánszky György hozzáállása is. Október 7-én az iroda az előterjesztésében alaki hiányosságokra hivatkozva kizárásra javasolta az Adveniót, ám Szalai módosító indítványt nyújtott be, amiben bagatellizálni igyekezett a kifogásokat. Felvetette, hogy ha annyira szükségét látják, hát szólítsák fel hiánypótlásra a pályázót, ám ez nehéz lesz, mert az összeférhetetlenségi problémát okozó Lánchíd Rádió tulajdonosa nem közvetlenül az Advenio. Ugyanígy kiállt a FM1 Konzorcium mellett is, melyet az ORTT háttérintézménye a pénzügyi terv megalapozatlansága miatt akart kiiktatni. Indítványa végül elnyerte az MSZP-s delegáltak és Tirts támogatását, illetve tiltakozásra sarkallta Majtényit és Timárt - a liberális médiapolitikus ekkor emlegetett először különvéleményében "politikai alkut" (lásd: "Komoly üzletet látnak a rádiózásban", Magyar Narancs, 2009. november 5.). S ha már az Advenio és az FM1 versenyben maradt, magas díjajánlatukra meg is kapták a legtöbb pontszámot.
Érdekes, hogy Szalai ekkor már nem aggódott a "látszatverseny" miatt, sőt az október 13-i párhuzamos indoklásában úgy vélekedett: "a pályázati felhívással - leginkább a felső határ nélküli díj ajánlat lehetőségével - az ORTT megteremtette a valóságos verseny feltételeit". Amikor a sajtó arról kezdett cikkezni, hogy a Majtényi felkérésére a budapesti Corvinus Egyetemen készült tanulmány megalapozatlannak tartja az FM1 és az Advenio üzleti tervét, Szalai úgy érvelt, hogy a pályázatokat összevető vizsgálat "nem tekinthető másnak, mint a jelenlegi piaci helyzet konzerválására irányuló lobbitevékenységnek". (A tanulmány egyik szerzője a médiagazdaság egyik legismertebb hazai szakértőjének számító Gálik Mihály.) Pedig pár nappal korábban Szalai éppen e vizsgálatra alapozta azon módosítóját, amelyben az FM1 versenyben tartása mellett érvelt.
A rádiós körökben terjedő hírek szerint az MSZP a nyár folyamán már csak a Sláger újrázására figyelt, legalábbis a háttérben különböző pénzügyi körök ajánlatot tettek a rádió menedzsmentjének, más híresztelések szerint részesedést kértek a cégben. A kérés állítólag olyan nagy volt, ami túlmutatott a magyar menedzsment kompetenciáján, így az rövidesen az amerikai vezetés elé került. Smulyan vezérigazgató nem sokkal később fel is tűnt Magyarországon, még a miniszterelnöknél is tiszteletét tette. Puhatolóztak más politikusnál is, információink szerint a menedzsment egy tagja Lendvai Ildikó pártelnököt is felkereste.
Szocialista forrásaink szerint az történhetett, hogy a párt pénzügyesei elveszítették minden realitásérzéküket: nem azt nézték, hogy a kereskedelmi rádión keresztül mennyi embert érhetnek el, csak a megszerezhető pénzösszeg mértéke lebegett a szemük előtt. Ezzel szemben - teszik hozzá - a Fidesz médiát épít, s ha kell, még máshonnan elvont pénzt is tol bele (a Lánchíd Rádióba tavaly 667 millió forintot tettek a tulajdonosai). Barbara Brill, a Sláger mögött álló Emmis Communications leányvállalatának alelnöke a Financial Timesnak tavaly ősszel elismerte, hogy mindkét párt megkereste őket egy-egy brutális ajánlattal a tender előtt. Igaz, a nyilatkozatokból nem derül ki, hogy az egyezkedés mikor kezdődött: a számukra kedvező 2008-as törvénymódosítás előtt vagy után.
"Ha a magyarországi menedzsment egy 50 százalékos díjajánlathoz és a hozzá kapcsolódó üzleti tervhez kérné az indianapolisi board (igazgatósági tanács - M. L. F.) jóváhagyását, másnap az utcán találná magát. Ráadásul egy New York-i tőzsdén jegyzett cég menedzsmentje az egzisztenciáját kockáztatná, ha feketén fizetne ki egy nagyobb összeget, miként a Sláger tulajdonosi szerkezetében beálló előnytelen változást sem néznék jó szemmel a piacok" - mondta lapunknak Gálik Mihály. Egy másik megkeresett szakember szerint viszont ha nagyon akarták volna, az amerikaiak találtak volna lehetőséget arra, hogy egy lealkudott összegben kiegyezzenek az említett hazai "pénzügyi körökkel". De a jelek szerint nem akartak, bíztak abban, hogy hagyományos lobbimódszerekkel, gerjesztett médiakampánnyal is megőrizhetik a frekvenciájukat; nos, elszámították magukat, panaszukkal pedig a washingtoni kongresszusig szaladtak.
Cui prodest?
Az Advenio megjelenése után a jobboldali üzleti körök inkább a Sláger kiesésében voltak érdekeltek. Azt ugyanis a Corvinuson készült tanulmány is elismeri: "Amennyiben a 2. számú jogosultságot a Sláger Rádió (...) nyeri el, úgy joggal feltételezhető, hogy az országos rádiópiacon továbbra is a Sláger marad a legerősebb szereplő, s ebből fakadóan az 1. számú jogosultság (a volt Danubius-sáv - M. L. F.) elnyerője számára kevesebb tér marad a reklámpiacon." Magyarán ha a Sláger újrázhatott volna, véglegesen letarolja a piacot, nem hagyva másnak teret az érvényesülésre.
Feltételezések szerint tehát okkal tartotta bent Szalai a módosító indítványával az FM1-et: ezzel az új szereplővel, illetve a konzorcium 50 százalékos díjajánlatával ütötte ki a 11,5 százalékot ígérő, újrázni akaró Slágert, illetve a frekvenciára szintén bejelentkező, 15 százalékot ajánló Danubiust. Arra továbbra sincs válasz, hogy a két szocialista delegált milyen megfontolásból támogatta Szalai indítványát. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Gyuricza még csak hozzá sem szólt az október 7-i vitához, Ladvánszky pedig nagyjából annyit mondott, hogy Szalai indokai "megingatták és gondolkodásra késztették".
Tény és való, a Neo indulása csöppet sem volt zökkenőmentes, még most is hallani az adáson, hogy akadnak minőségi problémáik. A stáb is nehezen állt össze - a Bochkor-Boros páros csak december közepén egyezett meg a rádióval -, ezzel szemben a lendületesen induló Class napok leforgása alatt átvette a Danubius sztárjait, és komoly reklámkampánnyal népszerűsítette magát. Mindez arra utal, hogy az FM1 mögött álló Econet-csoport nem bízott pályázata sikerében - a cég késői bejegyzése, illetve a Wallis idő előtti távozása a vállalkozásból is ezt támasztja alá. Ezt a verziót hangoztatják nyilatkozataikban a cég tulajdonosai is, mivel szabadulni próbálnak a rájuk ragasztott "MSZP-közeli" bélyegtől.
"Célszerűnek látszik, hogy a teljes árbevételt magáénak tudható kereskedőház maradjon kizárólagos tulajdonunkban, míg a rádiós tevékenységet végző cégben - már csak a beruházási költségek megosztása miatt is - csökkentsük részesedésünket" - olvasható az Econet.hu Nyrt. novemberi gyorsjelentésében. Információink szerint a tulajdonosok pénzügyi befektetőt keresnek a rádióhoz, a közeljövőben értékesíteni kívánják az FM1 75 százalékát. Ezzel rendeznék az összeférhetetlenségi gondot is, amire féléves haladékot kaptak az ORTT-től - és így a Radiocafét is megtarthatnák. A lapunknak nyilatkozó piaci szereplők szerint a reménybeli vevő "személye" tisztázhatja az Econet szándékait - vagy ellenkezőleg, fellebbentheti a fátylat a feltételezett háttéralkuról.
LufihámozásA bíróság a január 5-i és 14-i ítéletében kimondta, hogy az ORTT szabálytalanul fogalmazta meg a pályázati kiírást. A frekvenciák meghirdetésekor figyelmen kívül hagyta az Rttv., illetve 1996-os Általános pályázati feltételek azon rendelkezését, amely eleve kizárja a más rádiókban befolyásoló részesedéssel bíró pályázók indulását - a Class tulajdonosai közvetett módon érdekeltek a Lánchíd Rádióban, a Neo fenntartói pedig a Radiocaféban. Bár az utóbbi beadott egy, a helyzetét tisztázó nyilatkozatot, a bíró úgy látta, ez önmagában nem volt elegendő, a vonatkozó jogszabályok szerint mindaddig nem indulhatott volna, amíg az összeférhetetlenséget meg nem szünteti. A pályázati kiírás ugyanakkor kifejezetten elvárta, hogy a pályázók "élő" műsor-szolgáltatási tapasztalatot mutassanak fel, amit maximum tíz ponttal honorálhatott az ORTT - vagyis a pályázók inkább "dicsekedtek" az összeférhetetlenséggel, mintsem letagadták volna a részesedésüket. A bíróság szóbeli érvelése (írásos ítélet még nincs) alapján a tenderen törvényesen csakis a Sláger és a Danubius indulhatott volna: csak nekik volt úgy igazolható tapasztalatuk, hogy közben nem ütköztek összeférhetetlenségi akadályokba. A Fővárosi Bíróság mindenesetre salamoni döntést hozott: elmarasztalta ugyan a médiahatóságot, az eredeti állapot helyreállítását azonban nem mondta ki, így a Class és a Neo továbbra is az éterben maradhat. |
Oszt' jó napot!"Mi nem a boardnak írtunk üzleti tervet, hanem egy pályázati kiírásnak és az ORTT-nek igyekeztünk megfelelni" - válaszolt az egyik pályázat kidolgozásában részt vevő menedzser azon kérdésünkre, hogy vállalná-e az üzleti szférában is a beadott tervezetet. Meglepő, hogy milyen kevés pénzt kívánnak költeni idén az új rádiók önmaguk reklámozására. Az Advenio úgy akarja elérni két éven belül a Danubius 2008-as hallgatottságát, hogy csak 66 milliót költene marketingre (a Danubius 376 milliót tervezett). Az FM1 viszont még ennél is kevesebbet: 31 milliót. Hasonlóan kevés pénzt szánnak a piackutatásra: az előbbi mindössze 3,6 milliót, az utóbbi 20 milliót (a Sláger előirányzata 44 millió volt). Ha csak ezeket a számokat nézzük, nehezen hihető, hogy a Class és a Neo brandje hamar megizmosodik. "Vágyak vezérelte gondolkodás" - értékelte ebből a szemszögből a pályázatokat a Corvinus-tanulmány. Míg az Advenióról nem tudni, honnan teremti elő a rádió felfuttatásához szükséges fedezetet (a pályázat említ egy 600 milliós kölcsönt, de a forrás nincs feltüntetve), az FM1 pályázata viszonylag gazdagabban ellátott pénzügyi kimutatásokkal. Furcsa, hogy az Advenio üzleti tervét az a KMPG jegyzi, amely 2005-ben már készített egy tanulmányt a rádiós piacról az ORTT-nek: abban jelezte, hogy az országos műsorszolgáltatóknál a gazdaságosság határa a nettó árbevétel húsz százaléka körül mozog - még ha volt is olyan év, amikor mind a Sláger, mind a Danubius ennél jóval többet fizetett. A Corvinus-tanulmány szerint "50 százalékos műsor-szolgáltatási díj mellett nagyjából legalább 30-40 százalékos üzemi veszteség keletkezne". Szakemberek szerint a két rádió titka a sales house-okban keresendő. Ezek a kereskedőházak értékesítik a rádiók - és a portfólióba tartozó többi orgánum - reklámidejét (illetve felületét), így a sales house-okban keletkezik az árbevétel, melyből a rádiónak csak annyit adnak át, hogy ne boruljon a mérlege, illetve a bevállalt minimális koncessziós díjat ki tudja fizetni. Egyes, a pályázóktól származó becslések szerint a beígért 50-55 százalékos díjajánlat a valóságban nem lesz több, mint 20-25 százalék. |
