A vörösiszap-katasztrófa miatti felelősség

Elterelő hadművelet

  • Vári György
  • Rényi Pál Dániel
  • 2010.10.21 00:00

Belpol

"Kolontár térsége alkalmatlan arra, hogy ott zagytározót építsen vagy üzemeltessen valaki" - nyilatkozott múlt pénteken Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár, ám nyolc évvel ezelőtt még mintaszerűnek nevezte ugyanazon zagytározók állapotát és üzemeltetésük körülményeit. Nem ez az egyetlen állítás, amellyel az államtitkár korábbi önmagát hazudtolta meg.

2002 elején, amikor Illés Zoltán az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke volt, a CEU oktatójaként diákjaival megtekintette az ajkai üzemet, és szó szerint mindent példás rendben talált - erről a Mal Zrt. helyi üzemi újságja is beszámolt. Az államtitkár ma mégis rendre úgy nyilatkozik, hogy a privatizációs folyamatot felül kell vizsgálni, mert kérdéses, hogy a cégek megvalósították-e azokat a környezetvédelmi előírásokat, amelyeket az alacsony vételárért cserébe előírt számukra a szerződés. E vizsgálatok mindentől függetlenül indokoltak is lehetnek. Ám ha most úgy látja, hogy mindez nem valósult meg, kérdés, hogy nyolc évvel ezelőtt - hosszú évekkel az üzem magánkézbe jutása után - miért volt annyira megelégedve, hogy külön dicsérő szavakkal illesse az ajkai timföldgyár frissiben elkészült környezetvédelmi rendszerét.

Egyenes adásban

Az államtitkár múlt heti Duna TV-beli interjúját visszanézve amúgy ez a kevésbé feltűnő ellentmondás. Illés tűzön-vízen át védi két munkatársát is: a Bajnai-kormány egykori államtitkárát, Kling István új vízügyi államtitkár-helyettest, aki 1999 és 2009 között volt az ügyben érintett Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (KDKTVF) igazgatója, továbbá Zay Andreát, akit ő maga nevezett ki e pozícióra. Hogy említett kollégáinak felelőssége szóba sem került, már csak azért is furcsa, mert Illés korábban állandóan konfliktusba keveredett a környezetvédelmi felügyelőségekkel: minden környezeti probléma esetén magától értetődőnek tekintette illetékességüket és felelősségüket, rendszeresen lemondásra szólította fel vezetőiket, s ennek megfelelően kinevezése után a legtöbbjüktől meg is vált. Igaz, 1999-ben még úgy vélte: "nagyon sok jól képzett, tisztességes ember dolgozik a környezetvédelmi felügyelőségeken, éppen ezért - szakmai karrierlehetőséget biztosítva - a szakminisztérium vezetőinek nem kívülről hozott emberekkel, hanem ebből a körből kellene megoldaniuk a szükségesnek vélt személycseréket". Ennek az elvnek azonban a kinevezése előtt általános iskolai tanárként dolgozó Zay pozícióba helyezése ellentmond: Zay Andreát egybehangzó szakmai álláspont szerint sem képzettsége, sem életútja nem teszi alkalmassá jelenlegi munkakörére. Kinevezését alighanem annak köszönheti, hogy egykor Illés személyi titkáraként tevékenykedett - így amikor Illés őt védi, voltaképpen saját, nehezen igazolható döntését is védi. Az államtitkár ezért homlokegyenest az ellenkezőjét teszi annak, amit eddig tett: minden felelősség alól mentesíteni kívánja a regionális felügyelőséget. Amíg a Felsőzsolcát elöntő árvíz és az ártérre épült Auchan-áruház miatt vizsgálat nélkül menesztette az országos főfelügyelőség vezetőjét, majd indoklás nélkül sorban a többi felügyelőségvezetőt, most még csak vizsgálatot sem kíván indítani Kling és Zay szerepének tisztázására. Sőt abszurd módon épp arról beszél, hogy kettejüknek semmilyen illetékességük nem lehetett az ügyben.

Ezzel szemben

Illés érvelése szerint a közép-dunántúli felügyelőség csak a gyártási folyamat technológiáit vizsgálhatta, műszaki kérdéseket nem. Ez azonban egyszerűen nem igaz. Az uniós csatlakozás után, 2005-ben született kormányrendelet (314/2005.) ugyanis meghatározza, melyek azok a tevékenységek és létesítmények, amelyek kizárólag egységes környezethasználati engedély birtokában működhetnek - márpedig az ajkai timföldgyár és tározói ilyen létesítmények. Az egységes környezethasználati engedély - mint a neve is mutatja - a környezet igénybevételének és veszélyeztetésének minden aspektusára kiterjed; és azt az illetékes regionális környezetvédelmi felügyelőség hivatott kiadni, továbbá ellenőrizni, hogy a cég betartja-e az engedély rendelkezéseit. Ahogy Illés a Duna TV stúdiójában megjegyezte, a Mal Zrt. ajkai telephelye 2006-ban jutott hozzá ehhez a jóváhagyáshoz, a szocialista kormányzás idején. Csakhogy az engedélyt nem a kormány adta ki, hanem az illetékes székesfehérvári felügyelőség, a dokumentumot pedig személyesen szignózta Kling István, Illés jelenlegi helyettese. Tehát ha kiadása hiba volt, akkor azt Illés jelenlegi legközelebbi munkatársa követte el. Az engedélyeztetési folyamat során - szemben azzal, amit Illés állít - vizsgálták a tározók műszaki állapotát is, amint azt a KDKTVF honlapjáról letölthető engedélyezési határozat tanúsítja. Az engedély kiterjedt a vörösiszapnak a dokumentumban megfelelőnek minősített műszaki védelemmel rendelkező X. és X/a jelű kazettáiban történő elhelyezésére is, továbbá a kazetták - mint nem veszélyes hulladéklerakók - üzemeltetési tervét is jóváhagyta. Előírta azt is, hogy a "hulladéklerakó (vörösiszap-kazetták) üzemeltetése alatt végzett ellenőrzésekről, megfigyelésekről, a gyűjtött vizsgálati eredményekről évente egyszer összefoglaló jelentést kell készíteni, és azt a Felügyelőségnek kell megküldeni", ebben szerepelnie kell a hulladéklerakó állapotleírásának, a hulladéklerakó szintje süllyedési adatainak és a felszín alatti vízvizsgálatok eredményeinek is (hiszen a tározók műszaki állapotával van összefüggésben a talajvíz szennyezésének kérdése is). A határidő minden év április 30. Mindebből az következik, hogy az illetékes felügyelőség folyamatosan rálátott a tározók állapotára - természetesen idén áprilisban is. Illés Zoltán arról is beszélt a Duna TV-ben, hogy a tározók szigetelése - az újonnan építettekkel együtt - nincs megoldva, ezért folyamatosan szennyezik a talajvizet. A 2006-os határozat azonban azt állapítja meg, hogy "a vörösiszap-tárolók területén a felszín alatt mintegy 10 m-re több tíz méter vastag agyagréteg található", és a talajvíz szennyeződésének megakadályozására "7400 m hosszban a vízzáró fekübe 1 m-es bekötéssel vízzáró függőleges lezárásokat építettek ki. A lezárások terepszint közeli szakaszát 0,7 m magas, 1 m koronaszélességű földvédő töltéssel látták el."

Illés tehát - akkor is, amikor úgy nyilatkozik, hogy "nincs szigetelve, nincs izolálva semmi" - meghazudtolja a határozatot jegyző helyettesét, Kling Istvánt, miközben az esetleges felelősségét (vagy akár a felügyelőségét általában) nem kívánja felvetni sem. Ráadásul "felszín alatti víz- és talajvédelem" tárgyában hajtottak végre ellenőrzést 2010. szeptember 24-én az immár Zay Andrea vezette felügyelőség munkatársai is, akik szerint ebben az ügyben semmiféle intézkedésre nincs szükség. Vagyis ha Illés szavai a talajszennyeződés tárgyában igazak volnának, az nemcsak a 2006-os, de a jelenlegi vezetőség felelősségét is felvetné - továbbá újfent furcsa színezetben tünteti fel 2002-es elismerő megnyilatkozását a zagytározók állapotáról, hiszen ma már hosszú ideje közismert tényként, "évtizedes problémaként" emlegeti a talaj- és a levegőszennyeződés okozta környezeti behatásokat. Illés sejtelmes érvelése szerint gyanús az is, hogy a tulajdonosok nem nyújtották be a szükséges felülvizsgálati dokumentációt egy újabb ötéves ciklus engedélyezéséhez. Elképzelhető, hogy valóban súlyos elmaradások történtek a zagytározók belső ellenőrzése során, ám a tározók 2006-ban szerzett jogosítványainak érvényessége 2011 februárjában jár le, a meghosszabbítást kérő dokumentáció beadásának határideje pedig csak ez év október 31.

Saját jogán

A környezetvédelmi államtitkár azzal próbálja menteni kollégáit, hogy az építési törvény egy 2008-as módosítására hivatkozva tagadja, hogy a felügyelőség volna az első fokú eljáró hatóság építésügyi kérdésekben. Ekkor ugyanis a törvényszövegben felsorolt "sajátos építményfajták" közül kikerültek a környezetvédelmi szempontból speciális építmények, így ezek építési engedélyeztetésénél a területileg illetékes jegyző lett hivatott intézkedni - vagyis a Mal Zrt. telephelyéről, noha közigazgatásilag Kolontárhoz tartozik -, Ajka város önkormányzatának hivatalvezetője. Illés hozzáteszi mindehhez: a jegyzőknek nem áll rendelkezésükre semmilyen apparátus, hogy ellássák hatósági jogkörüket, tehát a törvényt meg kell változtatni. Valójában eddig sem járt el az ügy egyetlen szereplője sem az államtitkár jogértelmezése szerint. A Mal Zrt. 2009-ben a felügyelőséghez nyújtott be a VIII. és IX. kazetta gátjának magasítása érdekében kérelmet, hogy a következő 8-10 évre szabad tárolókapacitást biztosítson magának - noha az egyik tározó addigra már rekultivált állapotban volt. A 2006-os környezethasználati engedélyben még az szerepelt, hogy a Mal, amikor szükségessé válik, új tározókat épít; a kérelmet mégis jóváhagyták, a kérésnek megfelelően módosították a környezethasználati engedélyt. A felügyelőség nem jelezte, hogy a 2008 óta hatályos törvénymódosítás miatt nem érzi magát illetékesnek a kérdésben, ellenkezőleg: rögzítette, hogy "a Felügyelőség hatáskörét és illetékességét a 347/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet (továbbiakban: HIR.) állapítja meg". Pontosan erre a kormányrendeletre hivatkozik Ajka jegyzője is lapunk megkeresésére annak igazolásául, miért nincs az ügyben semmiféle hatósági jogköre. Ezek után kérdés: ha 2009-ben így egybevágott a két szervezet jogértelmezése, mi történhetett 2010-re, hogy a felügyelőség nem siet leszögezni: övé a hatáskör és az illetékesség a tározó építési ügyeiben is. Miért változott meg a felügyelőség jogértelmezése mára?

Mindezzel egy pillanatra sem kívánjuk sugallni, hogy a hatósági ellenőrzési protokoll körüli káosz mentőkörülményt jelenthetne az üzemeltető, illetve a tulajdonos felelősségét vizsgálva. Ám Orbán Viktor éppen múlt hétfői napirend előtti felszólalásában beszélt arról: a formálódó új rendben nem fordulhat elő, hogy a valódi felelősök helyett csak valami "szegénylegény" üthesse meg a bokáját. Környezetvédelmi államtitkárának törekvései azonban mintha éppen arra irányulnának, hogy megtalálja ezt a szegénylegényt az ajkai önkormányzat hivatalnokaiban, s az ő eszköztelenségükre hivatkozva minden létező politikai és erkölcsi felelősséget kizárólag az üzemeltetőre hárítson - ezzel hárítva saját embereinek, helyettesének és egykori személyi titkárának esetleges felelősségét. Nehéz nem észrevenni, hogy Illés ahányszor téved, annyiszor az emberei javára téved. Az, hogy nekik van-e, és mekkora a felelősségük a történtekben, e pillanatban természetesen nem megítélhető. Az azonban egyre valószínűbbnek látszik, hogy a kormány és az ügyben leginkább érintett köztisztviselő nem a valódi felelősségi viszonyok tisztázására és a hasonló esetek megismétlődésének elkerülésére törekszik elsősorban, mert őt valami egészen más érdekli. Ennél felelőtlenebb és vészjóslóbb környezetpolitikát pedig elképzelni sem lehet.

Neked ajánljuk