Káoszos hulladékszállítás Pest megyében

Áll a kukabál

Pest megye számos településén hetekig nem vitték el a házak elől a szelektíven gyűjtött szemetet, előfordult, hogy a háztartásit se. A részben államosított és központosított, rezsicsökkentéssel sújtott hulladékgazdálkodási rendszer megbukott. A lakosok az önkormányzatokat okolják, de a kormánynak és a Fidesznek is kellemetlen a helyzet.

A napokban eltűntek a váci Földváry tér sárga színű, közterületi szelektív hulladékládái. Ez annak fényében váratlan, hogy a kihelyezett hulladékszigetekről a szolgáltató, a Duna–Tisza közi Hulladékgazdálkodó Nonprofit Kft. (DTKH) május környékén hetekig nem vitte el a hulladékot, s az ezért szabályosan kifolyt az utcára. (Lásd: Koszkáosz a váci lakótelepen…, magyarnarancs.hu, 2022. május 26.) A DTKH érdeklődésünkre azt válaszolta, hogy az önkormányzat kérésére számolják fel a szelektív szigeteket, amelyeket sokan illegális szemétlerakóként használtak, s azokat így rendszeresen elöntötte a mocsok. A DTKH ezentúl „házhoz menő rendszerben biztosítja az elkülönítetten gyűjtött csomagolási hulladékok elszállítását”, azaz mostantól a váciaknak (is) átlátszó zsákokban kell kitenniük a kommunális kukák mellé a szelektív hulladékot, ahonnan azt a szolgáltató elszállítja. Még az is lehet, hogy ez az új rendszer valóban jobb lesz, ám a városban a szeméthegyek az elmúlt hónapokban nem csak az illegális lerakások miatt nőttek meg. S nem csak Vácot sújtja a szemétválság.

Az ország több vidékén aktív DTKH a Pest megyei működési területén komoly ellátási gondokkal küzd, több településen a szemét napokig, sokszor hetekig az utcán hevert. Vargha Nóra fóti önkormányzati képviselő például arról számolt be lapunknak, hogy június végére a szelektív és a zöld hulladék elszállítása komoly csúszást szenvedett, a zsákok pedig a házak előtt foszladoztak (lásd: Fótot is el­érte a Pest megyei hulladékkáosz…, magyarnarancs.hu, 2022. június 26.). Amikor végül elvitték a szemetet, helyi lakosok arról töltöttek fel képeket egy Facebook-csoportba, hogy a DTKH munkatársai a zöld és a kommunális hulladékot egyszerűen összeborították. De az elmúlt időben Nagykőrösön, Gyömrőn, Ráckevén, Szigetszentmártonban, Monoron, Tápiószecsőn, Mendén, Kunszentmiklóson, Jakabszálláson, Délegyházán, Tápiószelén, Ócsán, Dömsödön és Pécelen is hosszú hetekig elmaradt a különböző hulladékok elszállítása.

A fennakadást most lélegzetvételnyi rendeltetésszerű működés váltotta fel sok településen, de forrásaink attól tartanak, ez nem lesz tartós. A hulladékgazdálkodás ugyanis komoly gondokkal küzd évek óta – vagy inkább azóta, hogy a Fidesz-kormányok 2010-től szétbarkácsolták az addig jól működő, piaci alapú rendszert. (Erről lásd: Káosz és kosz, Magyar Narancs, 2018. október 27.)

Régen minden jobb volt

A külföldi tulajdonú cégek és a hazai önkormányzati társulások sikeresen és nyereségesen látták el a hulladékgazdálkodási feladatokat 2010 előtt. Az akkor hatalomra került kormánynak azonban más elképzelései voltak erről a tevékenységről. 2011-től több állami szerv (Országos Hulladékgazdálkodási Ügy­nökség Nonprofit Kft., Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség, Pest Megyei Kormányhivatal, Földművelésügyi Minisztérium) is foglalkozott a területtel – e hivatalok többségét azóta felszámolták. Aztán 2012-ben befagyasztották – a településenként egyébként nagyon eltérő – lakossági tarifákat, egy évre rá pedig a rezsicsökkentés jegyében 10 százalékkal csökkentették a szolgáltatás díját; miközben a hulladékudvaroknak és lerakóknak fizetendő díjak egyre csak nőttek. Egészen addig a szemétgyűjtést nagy, külföldi hátterű cégek végezték, amelyek egy-egy területért feleltek, s mert ezek nem kívántak nyomott hatósági áron szolgáltatni, 2013-ban színre lépett az állami Magyar Nemzeti Vagyonkezelő. Megvásárolta először a német tulajdonú Remondis Magyarország Holding Kft.-t, majd létrehozta a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Szolgáltató Kft.-t (NHSZ). 2014-ben az osztrák tulajdonú AVE Magyarország Hulladékgazdálkodási Kft. is az államé lett, s így több millió háztartás került az NHSZ fennhatósága alá. A társaságnak jelenleg több tucat leányvállalata van szerte az országban, így az állam jókora befolyással bír a piacon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.