Káoszos hulladékszállítás Pest megyében

Áll a kukabál

Pest megye számos településén hetekig nem vitték el a házak elől a szelektíven gyűjtött szemetet, előfordult, hogy a háztartásit se. A részben államosított és központosított, rezsicsökkentéssel sújtott hulladékgazdálkodási rendszer megbukott. A lakosok az önkormányzatokat okolják, de a kormánynak és a Fidesznek is kellemetlen a helyzet.

A napokban eltűntek a váci Földváry tér sárga színű, közterületi szelektív hulladékládái. Ez annak fényében váratlan, hogy a kihelyezett hulladékszigetekről a szolgáltató, a Duna–Tisza közi Hulladékgazdálkodó Nonprofit Kft. (DTKH) május környékén hetekig nem vitte el a hulladékot, s az ezért szabályosan kifolyt az utcára. (Lásd: Koszkáosz a váci lakótelepen…, magyarnarancs.hu, 2022. május 26.) A DTKH érdeklődésünkre azt válaszolta, hogy az önkormányzat kérésére számolják fel a szelektív szigeteket, amelyeket sokan illegális szemétlerakóként használtak, s azokat így rendszeresen elöntötte a mocsok. A DTKH ezentúl „házhoz menő rendszerben biztosítja az elkülönítetten gyűjtött csomagolási hulladékok elszállítását”, azaz mostantól a váciaknak (is) átlátszó zsákokban kell kitenniük a kommunális kukák mellé a szelektív hulladékot, ahonnan azt a szolgáltató elszállítja. Még az is lehet, hogy ez az új rendszer valóban jobb lesz, ám a városban a szeméthegyek az elmúlt hónapokban nem csak az illegális lerakások miatt nőttek meg. S nem csak Vácot sújtja a szemétválság.

Az ország több vidékén aktív DTKH a Pest megyei működési területén komoly ellátási gondokkal küzd, több településen a szemét napokig, sokszor hetekig az utcán hevert. Vargha Nóra fóti önkormányzati képviselő például arról számolt be lapunknak, hogy június végére a szelektív és a zöld hulladék elszállítása komoly csúszást szenvedett, a zsákok pedig a házak előtt foszladoztak (lásd: Fótot is el­érte a Pest megyei hulladékkáosz…, magyarnarancs.hu, 2022. június 26.). Amikor végül elvitték a szemetet, helyi lakosok arról töltöttek fel képeket egy Facebook-csoportba, hogy a DTKH munkatársai a zöld és a kommunális hulladékot egyszerűen összeborították. De az elmúlt időben Nagykőrösön, Gyömrőn, Ráckevén, Szigetszentmártonban, Monoron, Tápiószecsőn, Mendén, Kunszentmiklóson, Jakabszálláson, Délegyházán, Tápiószelén, Ócsán, Dömsödön és Pécelen is hosszú hetekig elmaradt a különböző hulladékok elszállítása.

A fennakadást most lélegzetvételnyi rendeltetésszerű működés váltotta fel sok településen, de forrásaink attól tartanak, ez nem lesz tartós. A hulladékgazdálkodás ugyanis komoly gondokkal küzd évek óta – vagy inkább azóta, hogy a Fidesz-kormányok 2010-től szétbarkácsolták az addig jól működő, piaci alapú rendszert. (Erről lásd: Káosz és kosz, Magyar Narancs, 2018. október 27.)

Régen minden jobb volt

A külföldi tulajdonú cégek és a hazai önkormányzati társulások sikeresen és nyereségesen látták el a hulladékgazdálkodási feladatokat 2010 előtt. Az akkor hatalomra került kormánynak azonban más elképzelései voltak erről a tevékenységről. 2011-től több állami szerv (Országos Hulladékgazdálkodási Ügy­nökség Nonprofit Kft., Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség, Pest Megyei Kormányhivatal, Földművelésügyi Minisztérium) is foglalkozott a területtel – e hivatalok többségét azóta felszámolták. Aztán 2012-ben befagyasztották – a településenként egyébként nagyon eltérő – lakossági tarifákat, egy évre rá pedig a rezsicsökkentés jegyében 10 százalékkal csökkentették a szolgáltatás díját; miközben a hulladékudvaroknak és lerakóknak fizetendő díjak egyre csak nőttek. Egészen addig a szemétgyűjtést nagy, külföldi hátterű cégek végezték, amelyek egy-egy területért feleltek, s mert ezek nem kívántak nyomott hatósági áron szolgáltatni, 2013-ban színre lépett az állami Magyar Nemzeti Vagyonkezelő. Megvásárolta először a német tulajdonú Remondis Magyarország Holding Kft.-t, majd létrehozta a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Szolgáltató Kft.-t (NHSZ). 2014-ben az osztrák tulajdonú AVE Magyarország Hulladékgazdálkodási Kft. is az államé lett, s így több millió háztartás került az NHSZ fennhatósága alá. A társaságnak jelenleg több tucat leányvállalata van szerte az országban, így az állam jókora befolyással bír a piacon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.