„Menjenek el dolgozni”

A kata szigorításának a magyar kulturális életben is pusztító következményei lesznek. A változás nem csak az eddig katázó, részben vagy egészben szabadúszó művészeket érinti, hanem a nekik munkát adó kulturális vállalkozásokat is. És nem is csak egy-egy ágazatot, hanem szinte az összeset: a könyvki­adást, a színházat, a könnyűzenét.

Már most látszik, hogy a szigorított kata-törvénynek nemcsak a katázók lesznek a vesztesei, hanem azok is, akik szolgáltatásaikat igénybe vették, és ne csak a közönségre gondoljunk. Azoknak a piaci alapon működő kulturális cégeknek, egyesületeknek a helyzete is nehezebbé válik, amelyek – profiljukból adódóan – hagyományos munkáltatóként nem működhetnek, s nem is tekinthetők klasszikus értelemben vett munkáltatónak. Az egyik legjelentősebb hazai írószervezet, a Szépírók Társasága is közéjük tartozik.

Kivezetés a szépirodalomból

A Szépírók Társasága egyesületi formában működik, a bevételeinek jelentős része hazai és nemzetközi pályázati forrásokból származik, így a rendelkezésükre álló keretösszeg is előre meghatározott irányelvek alapján költhető csak el. Ezért a járulékokra fordított kiadásaikat sem tudják jelentősen növelni. „Szinte lehetetlen megmondani, hogy mit hoz az ősz, hogyan tudjuk folytatni a programsorozatainkat, projektjeinket, mivel a kiállított számlákból világosan kitűnik, hogy a velünk kapcsolatban álló szerzőknek és szervezőknek az érintettsége körülbelül 75 százalékos” – mondja Czinki Ferenc elnök, aki szerint az egzisztenciálisan amúgy is kiszolgáltatott irodalmi szektorban a törvény hatálybalépése után növekedni fog a pályaelhagyások száma, a vállalkozások szüneteltetése vagy megszüntetése. Ráadásul az sem tűnik járható útnak, hogy alkalmi megbízási szerződéseket kössenek, mivel a pályázati elszámolási rendszerben a számlás kifizetés és a munkabér teljesen más kategóriába tartozik, az előbbi dologi, az utóbbi személyi jellegű kiadás. Czinki Ferenc szerint korábban benyújtott pályázati költségvetéseikbe sem tudják szabályosan beilleszteni a megnövekedett járulékterheket, így folyamatban lévő pályázataik finanszírozása omolhat össze vagy szorulhat teljes átalakításra, amennyiben erre egyáltalán lehetőségük lesz az adott szabályzatok szerint. „Kérdés továbbá az is – teszi hozzá az elnök –, hogy az eddig kifejezetten kedvezményes, a »jó ügy érdekében« kalkulált áron nekünk dolgozó könyvelő milyen áremelés mellett tudja vállalni a megnövekedett munkát, ha egyáltalán tudja folytatni, hiszen minden könyvelőnek jóval több munkája lesz ezentúl, és nem biztos, hogy megéri majd nekik civil szervezetekkel vesződni.”

Czinki Ferenc úgy látja, a kata-rendszer megszüntetésével nagyjából egy időben megjelentek ugyanis a kulturális szektort érintő költségvetési elvonásokról szóló első hírek is. „Nekünk annyi maradt, hogy figyeljük a kezüket, mert csalnak, és elvesznek, amit csak lehet” – mondja az elnök.

Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó igazgatója szerint az új jogszabály elsősorban a folyóiratokat hozza nehéz helyzetbe, mivel azoknál jóval többen katáznak, mint a könyvkiadónál. „Az irodalmi lapokat a papíráremelés és a támogatások csökkentése is nehéz helyzetbe hozta, a Műút és a Prae pénz hiányában már szünetel. Szeretném megjelentetni a Kalligram folyóiratot, de még nem tudom, hogyan boldogulunk. A támogatási pályázatokat már tavasszal elbírálták, szerződést is kötöttünk, a pénzt azonban még várjuk a folyóiratnál és a könyvkiadónál is. Biztosat nem lehet mondani, mert a 16–20 százalék körüli infláció, a papír és az energia ára is sokat számít.”