„Azokat nem tudjuk meggyőzni, akik könyveket darálnak”

Belpol

Több mint ezer pszichológus írt alá egy állásfoglalást, ami elítéli Meseország mindenkié című könyv ledarálását és a szakmaiatlan tudományos állásfoglalásokat. Nyúl Boglárka pszichológus lapunknak adott interjújában azt mondta, azokhoz akartak szólni, akik nem látják át a helyzetet, mert nincs kellő ismeretük hozzá. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának kutatója szerint a könyv körül történtek azt mutatják, a homoszexuálisok komoly nehézségekkel szembesülnek az életben. 

Narancs.hu: Milyen problémák megoldásában segíthet a gyermekkori érzékenyítés, például a Meseország mindenkié című könyv történetei?

Nyúl Boglárka: Az önértékelésünk nagyban függ a csoporttagságunktól, ha ez nincs pozitívan láttatva, vagy épp diszkriminálva van, akkor az érintettek érezhetik úgy, hogy másodrangúak. Emellett fontos a példaképek állítása; egy roma kislánynak látnia kell, hogy egy hercegnő lehet barna bőrű és fekete hajú. Ettől fogja érezni azt, hogy „ő is lehet hercegnő”, vagy akár aktív formálója a sorsának. Ő is vágyhat nagy dolgokra, például arra, hogy egyetemre járjon, ami a többségi társadalomhoz tartozók számára természetes. A példaképek hiánya a mesekönyvön kívül is nagyban befolyásolja az emberek életét; ez az egyik oka annak, hogy kevés nő található meg a mérnöki, technológiai szakmákban, mivel nincsenek hozzájuk hasonló nők a területen, azt érzik, hogy ők nem oda valók. Ezért fontos az érintett csoportok számára a könyv.

Ezen kívül a többségi társadalom számára is lényeges üzenetet hordoz, mivel hajlamosak vagyunk azt gondolni a különböző társadalmi csoportok tagjairól, hogy teljesen homogének és sokkal különbözőbbek, mint mi. A mesék megtanítják, hogy ők nem egyformák, viszont vannak köztünk hasonlóságok; a motivációink, álmaink, vágyaink lehetnek ugyanazok. Például, hogy legyen valaki, aki szeret minket. Ez a kulcs; nem szabad alapvető különbségeket tenni, mert ez táplálja az előítéletességet.

Narancs.hu: Lehet negatív hatása a gyermekkori érzékenyítésnek?

NYB: Ha nem figyelnek oda, hogy az adott csoport számára megfelelően csinálják, akkor a fenyegetettség érzését válthatja ki. Erre mutat rá a botrány is; nincs rendesen feldolgozva a kérdés, csak be van dobva a köztudatba, ezért az emberek tartanak tőle. Mindig a korosztálynak megfelelően kell beszélni ezekről a témákról, a gyereknek nem szabad azt érezni, mintha „belőlük is meleget szeretnének csinálni”. Nyilván senkinek nem ez a célja. A szerzőknek sem, ők valószínűleg azt szeretnék, hogy a könyvben szereplő csoportok tagjait ne érje kirekesztés.

Narancs.hu: Több mint ezer pszichológus és közel ötszáz pszichológus hallgató írt alá egy állásfoglalást. E szerint „nincsenek hiteles, módszertanilag elfogadott tudományos eredmények, amelyek azt támasztanák alá, hogy a gyerekek LMBTQ-emberekké válnának annak hatására, hogy találkoznak ebbe a csoportba tartozó emberekkel, akár személyesen, akár fikción keresztül”. Ugyanakkor Bagdy Emőke, aki ismert pszichológus, ezzel ellentétes nyilatkozatot tett. Mennyire osztja meg ez a kérdés a pszichológus társadalmat?

NYB: Semmiképpen nem őt kell a fókuszba helyezni; bármelyik nagynevű, sok ember által követett pszichológus hasonló nyilatkozatával szemben meg kellett volna fogalmazni ezt az állásfoglalást. Most épp Bagdy Emőke mondott ilyesmit. A személye csakis ennyiben fontos ebben a kérdésben. Abban nincs még egyértelmű konszenzus, hogy mi az, aminek hatására kialakul valakinél a szexuális orientáció. Ez valószínűleg elég bonyolult folyamat, genetikai és szociális faktorok is közrejátszanak. Viszont készült olyan kutatás, ami bizonyítja, hogy a homoszexuális szülők által örökbefogadott gyermekek nem lesznek homoszexuálisak, attól hogy ők nevelik fel őket. Tehát pusztán azért, mert valakinek két apukája van, még nem lesz meleg.

Narancs.hu: Azt mondja, nem Bagdy Emőke személye a fontos, mégis azt írták a nyilatkozatáról, hogy „szakmaiatlan, a tudomány mai álláspontjával ellentétes állásfoglalás”.

NYB: Az egyértelműen szakmaiatlan állítás, hogy a homoszexualitás „deviancia”. Közel ötven éve, 1973-ban kikerült a mentális betegségek kézikönyvéből, tehát Bagdy Emőke szakmai karrierjének nagyobb részében már nem az volt a tudományosan elfogadott, amit mondott. Ez volt a legfőbb tárgyi tévedés abban, amit megfogalmazott. De a lényeg az, hogy egy érzékenyítésről szóló, vagy bármilyen könyvet nem lehet ledarálni és nem célszerű azt mondani rá, hogy káros, pusztán azért, mert a többségtől eltérő embereket szerepeltet.

Nyúl Boglárka, szociálpszichológus

Nyúl Boglárka szociálpszichológus

 

Narancs.hu: Pedig pont ezt tette a Mi Hazánk. A párt, aminek az Országgyűlésben függetlenként ülő képviselője, Dúró Dóra darálta le a könyvet, a napokban közleményben állt ki a politikus tette és az „LMBTQ-propaganda” elleni harc mellett. Ebben Bagdy Emőkére hivatkoznak.

NYB Nyilván nem ez volt a célja Bagdy Emőkének, de az nincs rendben, ha az állításai alapot tudnak adni arra, hogy egyesek könyveket daráljanak le vagy másokat zaklassanak.

Narancs.hu: A Meseország mindenkié körül kialakult viharban előkerült Lázár Ervin, valamint egy másik mesekönyv is, a Vagánybagoly és a harmadik Á. Utóbbit Dúró Dóra nyilvánosan széttépte. Hány olyan könyv lehet még, ami alapot adhat az ilyen cselekedetekre?

NYB: Nagyon kevés olyan könyv van, amiben ennyire diverz módon összegyűjtött mesékkel találkozhatunk. Ha arányaiban nézzük, akkor értelemszerűen túlnyomórészt olyan kötetek születtek, amiben a többségi társadalom normáinak megfelelő karakterek tűnnek fel. Egyébként Dúró Dóra nem semmisített volna meg könyveket, ha nem érezte volna azt, hogy lesznek emberek, akik ennek örülnek. Ezt jelzi, hogy olyan időket élünk, amikor ezt meg lehet csinálni. Ezért kellett felszólalnunk.

Narancs.hu: Baj, hogy a legtöbb mesekönyv a többségi társadalom normái szerint íródott?

NYB: Az a baj, ha nincs alternatíva. Ha egy gyerek nem találkozhat azzal, amilyen az ő élete.

Narancs.hu: A Meseország mindenkié körül kialakult botrányból LMBTQ-kérdés lett, miközben számos más, az általánostól eltérő, például testi fogyatékossággal született karakter is megtalálható a mesékben. Eredményezheti azt a könyv elítélése, hogy nemcsak a melegeket, hanem más csoportokat is távolabb lök magától a társadalom?

NYB: Aki nagyon ellene van, az nem nyitja ki, nem tudja, hogy mi van benne, ezért ezekről a csoportokról nem feltétlenül fog változni a véleménye. Alapvetően akinek az előítéletessége erős valamely csoporttal szemben, annak valószínűsíthetően más csoportokkalokkal szemben is az. Ez érvényesül általában az antiszemitizmus és a romaellenesség tekintetében.

Narancs.hu: És ha valaki kinyitja a könyvet? Az ő véleményét lehet negatívan befolyásolni?

NYB: Gondolhatja azt, hogy az a norma, amit a gyűlöletkeltők csinálnak. Azzal tisztában voltunk, hogy azokat nem tudjuk meggyőzni, akik könyveket darálnak. A csendes többséghez szerettünk volna szólni és nekik megmutatni, hogy mi a tudomány álláspontja.

Narancs.hu: Ezek szerint gondolhatják azt is, hogy az óvodákban be kell tiltani a könyvet. Csepelen és Mezőkövesden ez történt.

NYB: A Meseország mindenkié nem kötelező olvasmány, minden szülő eldöntheti, hogy fel akar-e olvasni a gyerekének belőle vagy sem.

Narancs.hu: A történet a legmagasabb szintekig is eljutott; Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, a magyarok türelmesek a homoszexuálisokkal, de van egy vörös vonal: hagyják békén a gyerekeinket. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig azt javasolta, hogy azokban az óvodákban, ahol olvasnak a könyvből, vizsgálják meg a kiskorúaknak a veszélyeztetését.

NYB: Lehet úgy csinálni, mintha minden rendben lenne, és a homoszexuálisok úgy élhetik az életüket, ahogyan szeretnék. A történtek pont ennek ellenkezőjét mutatják, a melegek komoly nehézségekkel szembesülnek az életben. Nem tudom, miért lenne bántalmazás, ha gyerekeknek a saját szintjüknek megfelelően mesélnek olyan dolgokról, amelyek körülveszik őket az életben. A karakterek nem folytatnak szexuális életet. Annyi történik csupán, hogy a királyfi és a királyfi is boldogan él, amíg meg nem hal.

Nyúl Boglárka szociálpszichológus. Diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte, jelenleg az ELTE Szociálpszichológia Tanszékének munkatársa. Doktori témája a nemi erőszak társadalmi megítélése és az előítéletesség. Kutatásait rangos nemzetközi konferenciákon és szaklapokban publikálta. 2019-ben elnyerte az Új Nemzeti Kiválóság Program doktorjelölti ösztöndíját.

Neked ajánljuk