Vidéken, különösen a kistelepüléseken nagyot nyert a kormánypárt, s ennek a győzelemnek közvetlen tanúi voltak az ellenzéki szavazatszámlálók. A közösségi médiában olvasható beszámolók jelentős részében nagy a rácsodálkozás a vidéki viszonyokra, ám erősen leegyszerűsítő olvasatnak tűnik az „agymosott” vidék és a felvilágosult főváros dichotómiájában értelmezni az eredményt.
Müller Péter, a szavazatszámláló önkénteseket koordináló 20k22 mozgalom főszervezője is arra hívta fel lapunk figyelmét, hogy a közösségi oldalakon olvasható vélemények csak szűk szeletét mutatják a választóköri történeteknek, ezek alapján nem érdemes rögtön sarkos tanulságokat levonni. Müller elmondta, hogy a 19 700 delegáltnak mintegy harmada volt budapesti, s közülük körülbelül 3 ezret osztottak be nem budapesti körzetekbe. Sok megyeszékhelyen vagy vidéki városban jelentkező szavazatszámláló helyben dolgozott, ők nyilván nem számolhatnak be hasonló megdöbbenéssel a tapasztalataikról, hiszen a mindennapi közegükben maradtak, így az ő hangjuk nem is hallatszik – fogalmaz Müller. Szerinte a kirívó esetek azért kapnak nagyobb publicitást, mert ráerősítenek bizonyos sztereotípiákra, s akik beszámolnak róluk, olyan, zömében fővárosi értelmiségiek, akiknek erősebb a hozzáférésük a nyilvánossághoz. Ám ettől még a kistelepülési tapasztalatok okozta megrázkódtatás érvényes reakció.
A 20k22 projekt vezetői maguk is terveztek egyfajta utánkövetést és véleményfelmérést a választásokat követően, de az elsődleges reakciók széles köre a közösségi felületeken őket is meglepte. Müller Péter szerint a nagyjából „két lakodalom árából” végigvitt projekt az alapvető célkitűzését elérte, amikor a 10 285 szavazókör majdnem mindegyikébe tudott ellenzéki delegáltat küldeni – a körök 99 százalékában legalább egy önkéntes dolgozott, 90 százalékában pedig kettő is (ez négy éve 50 százalék körül mozgott).
Mi három olyan szavazatszámlálót szólítottunk meg, akik az ország különböző pontjain, nagyon eltérő kistelepülési közegben dolgoztak.
Nagyhegyes Balmazújvárostól 10, Debrecentől 26 kilométerre fekvő, háromezer főnél valamivel kisebb lakosságú Hajdú-Bihar megyei község. A környező tanyavilág centralizálásával az ötvenes évek elején létrejött településen a hagyományos tanyasi gazdálkodás fokozatosan megszűnt, ám a mezőgazdaság maradt máig a legfontosabb bevételi forrás, ugyanakkor Debrecen közelsége is egyre fontosabbá vált.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
