Volt nagy tülekedés! Első körben öten jelentkeztek, a második pályázaton pedig már kilenc induló szerette volna felvirágoztatni a város színházi életét. Voksolásokban sem volt hiány: a szakmai előkészítő bizottság és a színház közalkalmazottai Pesty-Nagy Katit választották, utóbbiak elsöprő többséggel; az önkormányzat humán közszolgálati szakbizottsága viszont az addigi örök második Szabó Károlyt, szintén nagy többséggel. De a városvezetés nem döntött.
2011 áprilisában - mindössze egy ellenszavazattal - a közgyűlés leváltotta Vasvári Csabát, a Vörösmarty Színház igazgatóját, akinek távozása legalább olyan viharosra sikerült, mint 2008-as érkezése, amikor Szurdi Miklóst váltotta a teátrum élén. A városvezetés a döntést az elveszett bizalommal és a nézőszám drasztikus csökkenésével indokolta (lásd korábbi cikkünket:A kivert Póni, Magyar Narancs, 2011. május 12.). A volt igazgató és a város közötti munkaügyi per és az ismeretlen tettes ellen indított hűtlen kezelésről szóló per jelenleg is folyik. A leváltás után kiírt pályázat eredménytelen maradt, az öt jelöltből senki nem kapta meg a szükséges szavazatszámot a közgyűléstől szeptemberben. Az új vezető megbízatásáig igazgatóhelyettesként, majd megbízott igazgatóként Quintus Konrád színész vezeti a színházat. Az új pályázatra kilencen adták be jelentkezésüket: Buch Tibor, Frigyesi András, Harsányi Gábor, Kiss László, Kuna Károly, Szűcs Gábor, Teklesz Zsuzsanna és a két legesélyesebb: Pesty-Nagy Kati rendező és Szabó Károly, aki jelenleg a színház gazdasági vezetője, és akinek pályázatában Quintus van megjelölve művészeti vezetőként.
Ó, ezek a levelek!
A január 19-ei közgyűlés feladata lett volna a végső döntés meghozatala, ám egy előző nap este Szőcs Géza aláírásával elküldött levél összekuszálta a szálakat. Eszerint a minisztériumnak a levél elküldésének napján jutott tudomására, hogy az egyik pályázó nem felel meg a formai kritériumoknak, ugyanis nem rendelkezik az előadó-művészeti törvény által előírt ötéves szakirányú szakmai gyakorlattal. A minisztérium megvizsgálta a rendelkezésre álló dokumentum (ti. az önéletrajz) alapján az értesülést, és azt helytállónak találta, a pályázó tehát nem is indulhatott volna a pályázaton. "Ezt követően a minisztériumnak kötelessége volt felhívni a pályázat kiírójának figyelmét a vonatkozó jogszabályra (...), a levél azt külön kihangsúlyozta, hogy a benne foglaltak nem bírnak kötelező erővel, csupán felhívja a pályázat kiírójának figyelmét" - olvasható az államtitkárság közleményében. Mindezt nem teljesen így látták a fehérvári városházán. A levél ügyintézője ugyanis az a Szakmáry Dalma, aki a minisztériumot képviselve vett részt a szakmai bizottság előkészítő munkájában, és ott semmilyen észrevételt nem tett Szabó Károly pályázatával kapcsolatban. A döntést végül elnapolták, és Cser-Palkovics András polgármester megjegyezte, nem engedik, hogy fehérvári ügyekről ne helyben szülessen döntés.
A január 27-i rendkívüli közgyűlésen került újra napirendre az ügy. Az önkormányzat előző este ismét levelet kapott az államtitkárságtól, melyben az előző megállapításokat fenntartva javasolják, hogy a kifogásolt pályázat ügyében vegyék fel a kapcsolatot a Madách Színházzal, és kérjenek tájékoztatást arról, hogy az 1996-2004 közötti időszakban Szabó Károly milyen feladatokat látott el, és a szerződései milyen időtartamra szóltak. A Madách igazolása szerint, amit Bóka Viktor jegyző olvasott fel, a TI-SZA Művészeti Tanácsadó Bt. tagja személyes közreműködőként 1996-2010 között folyamatosan végzett művészeti szolgáltatást a színház részére, ezen belül dramaturgiai, műsorterv-szerkesztési, valamint különféle színházi anyagok szerkesztési és lektorálási feladatait látta el. Bóka Viktor jegyző mindezektől függetlenül is fenntartotta azon korábbi véleményét, hogy mind a kilenc, a felhívásra beérkezett pályázat érvényes volt.
A jegyző által felolvasott igazolás ugyan kimondja, hogy a betéti társaság egy tagja végzett művészeti szolgáltatást, de hogy ki volt az személyesen, az nem derül ki. Mindez azért érdekes, mert némiképp nehéz elképzelni, hogy a közgazdász végzettségű Szabó Károly mondjuk dramaturgiai feladatokat látott volna el.
A január 27-ei közgyűlés reggelén újabb levél érkezett a városhoz, ezúttal Szabó Károlytól, aki közölte, hogy visszalép a pályázattól. A közgyűléstől végül senki nem kapta meg a minősített többséget, így a színházat továbbra is Quintus Konrád vezeti az új igazgató megválasztásáig, amit azonban új pályázati kiírás fog majd megelőzni.
Fotó: MTI
Bizalmas találkozók
Cser-Palkovics a szavazás után "kis kurucos mentalitással" kijelentette: Székesfehérvár közgyűlése sohasem tette és nem is fogja megtenni azt, hogy megfélemlítéssel vagy elbizonytalanítással, kényszerből hozzon döntéseket. "A fehérvári döntések a jövőben is Fehérváron fognak megszületni, és ezt előbb-utóbb mindenki tudomásul is fogja venni (...), amennyiben nincs a közgyűlés számára megfelelő jelölt - mert nem engedték, hogy legyen -, akkor ennek megfelelően fogja meghozni a döntéseket a közgyűlés."
Az országos színházi és a helyi közvélemény kissé értetlenül állt az egész hercehurca előtt. Legalább részleges magyarázattal szolgálhat az a történet, amit Pesty-Nagy Kati mesélt el a Narancsnak. Pesty-Nagy először a parlamentben találkozott Cser-Palkovics Andrással, ahova azért kapott meghívást, mert a polgármester "figyelemre méltónak" találta a pályázatát. Itt Cser-Palkovics közölte: szívesen támogatná, hogy ezen koncepció mentén haladjon tovább a színház élete. "Nem éreztem morálisan problematikusnak, hogy ezt közölte velem, mert nem azt mondta, hogy mindezt el fogja intézni, mindössze arról biztosított, hogy nagyon tetszik a pályázatom. Aztán jött a csel - emlékszik Pesty-Nagy. - Hozzátette: nagyon hálás Quintus Konrádnak az elmúlt hónapokért, és nagyon örülne, ha meg tudnám ígérni, hogy nem rúgom ki a következő évben." Abban maradtak, hogy Pesty-Nagy Kati két-három napon belül találkozik Quintus Konráddal, amikor is megnyugtatják a megbízott igazgatót, hogy nem veszíti el a színészi állását - Quintus ugyanis eredetileg színészként dolgozott a színháznál - abban az esetben, ha ő lesz az új vezető. A találkozó a Vörösmarty Színházban történt, ahol viszont először nemcsak Quintus és Pesty-Nagy voltak jelen, hanem a város részéről a polgármester; a kultúráért felelős alpolgármester, Brájer Éva; a színház jogásza és Szabó Károly gazdasági vezető is. Pesty-Nagy Kati szerint Cser-Palkovics azt mondta: abban az esetben, ha meg tudnak állapodni a staféta átadása kapcsán, akkor az a pályázat, amit az ő kérésére Szabó Károly írt, a fiókjából nem kerül a többi közé. "Tök egyedül mentem, mert arra számítottam, hogy négyszemközt találkozom Konráddal, és egy úgymond szociális beszélgetés keretében megnyugtatom, hogy számítok rá színészként, és nem készülök kirúgni. Ehhez képest jött ez a mondat, és én köpni-nyelni nem tudtam. Azért persze támadhatnak utólag, hogy nem csaptam az asztalra, és megoldást próbáltam találni egy olyan helyzetre, amire nincs megoldás."
Pesty-Nagy Kati szerint ő volt kiszemelve a báb szerepére, művészeti kérdésekben továbbra is Quintus vezette volna a színházat. Mivel ő ezt nem vállalta, előkerült Szabó pályázata, akit viszont az egyértelmű hiányosságok miatt nem mert átnyomni a város, inkább a biztonsági megoldást választották, és nem hoztak döntést: ezzel nyertek pár hónapot, amíg megtalálják a megfelelő embert, és addig is Quintus marad az igazgató.
Székesfehérvár kultúráért felelős alpolgármestere, Brájer Éva azt mondta a Narancsnak, hogy találkozó valóban történt, bemutatták Pesty-Nagy Katit Quintus Konrádnak, majd felálltak és elköszöntek. "Ezt egyébként megtettük más esetben is. Amíg mi ott voltunk, ilyen mondatok nem hangzottak el, semmi nem történt egy bemutatkozáson kívül" - fogalmazott. A szavazással kapcsolatban az alpolgármester elmondta: a Szabó Károly által a Madách Színháztól beszerzett, és nekik benyújtott igazolás nem volt teljesen biztonságosan értékelhető. Érvelése szerint, mivel a miniszter környezetében alakult egy javaslattevő bizottság (a színházművészeti bizottság, amelynek egyébként Vasvári Csaba is tagja - a szerk.), amelynek tagjai majd az állami normatíva elosztásában is szerepet játszanak, városvezetőként nagy felelősség lett volna megkockáztatni, hogy egy komoly normatív támogatástól elessen ez a színház, csak azért, mert "hadban állnak" a minisztériummal.
A kérdésre, hogy ha nem lett volna vita a minisztériummal, akkor Szabó Károlyt választják-e igazgatóvá, Brájer azt válaszolta: "Miután nekünk azt mondták a jogászok, hogy a pályázatok értékelhetők, igen, az is elképzelhető, hogy ez megtörténhetett volna." A lapunknak nyilatkozó Cser-Palkovics András szerint több más pályázó elképzeléseihez hasonlóan Pesty-Nagy Kati pályázata is figyelemre méltó volt. "A szavazási eredményből azonban az látszik, hogy sem személyes kisugárzása, sem az erőteljes budapesti lobbi nem győzte meg a város képviselőit arról, hogy őt válasszák meg a székesfehérvári színház igazgatójának. A város napokon belül kiírja az új pályázatot, ami természetesen mindenki számára nyitva áll, a döntést pedig a város közgyűlése hozza majd meg" - mondta lapunknak a polgármester.
Természetesen szerettük volna megszólaltatni Quintus Konrádot és Szabó Károlyt is. Előbbitől azt kérdeztük, miért nem adott be önálló pályázatot az igazgatói posztra, és igaz-e, hogy találkozott Pesty-Nagy Katival, és ha igen, miről beszélgettek. Szabó Károlynál arról érdeklődtünk, vajon miért vonta vissza a pályázatát. Igaz-e, hogy a pályázata nem tartalmazta az ötéves szakirányú szakmai gyakorlatra vonatkozó igazolásokat? Pályázni fog-e a legközelebbi kiíráskor? Kérdéseinkre két hét óta nem érkezett válasz.
