A Tompa utcai pad átfestése lett az idei Pride-hónap szivárvány-gate-je. Ezúttal nem loptak zászlót politikusok, nem égették el azt szélsőségesek, szobrot sem rongáltak, csak egy pad színe okozott botrányt.
Mikor kiderült, hogy az Amnesty International Magyarország és Ferencváros önkormányzata átadott egy szivárványszínűre festett padot, egyértelmű volt, hogy bizonyos szélsőséges csoportok nem hagyják majd csak úgy annyiban. Ezúttal a fradista fociultrák léptek színre, és mint ahogy arról lapunk is beszámolt, előbb átfestették a színes padot zöld-fehérre, majd az Amnesty visszafestette szivárványosra, a szélsőségesek újra átfestették, mire ezt követően valaki által barna színt kapott a pad. Ment az üzengetés a pad körül festékkel, nyomtatott lappal, meg a Facebook-oldalakon is. Aztán a pad újra szivárványos lett, csütörtök délelőttre az Amnesty harmadszorra is visszafestette a padot (mivel esett az eső, elvitték a pad léceit, ezért tűnhetett úgy a kora reggeli órákban, hogy hiányos a szerkezete.)
Csütörtökön délelőtt Baranyi Krisztina polgármester és Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország vezetője sajtótájékoztatót tartott, mely során elmondták, a pad a Pride-hónap végéig színes marad, őriztetni fogják a héten, hogy tarthassa a színét. (A Pride-felvonulás szombaton lesz 14 órától.) De mivel "minden pad mellé nem lehet rendőrt állítani", utána kérdéses a pad sorsa. A polgármester közölte, fontosnak tartják, hogy a különböző csoportok elmondhassák a véleményüket, ezért pályázatot fognak kiírni, mely keretében a hasonlóan elkötelezett szervezetek, egyének egy-egy padot a kerületben átfestve nyilvánulhatnak majd meg. De ez a pad a Pride ideje alatt minden évben szivárványszínű lesz, ha Baranyin múlik.
A történtekről a IX. kerület polgármesterét, Baranyi Krisztinát kérdeztük még a csütörtök reggeli visszafestése előtt.
Magyar Narancs: Hogy lett barna színű a Tompa utcai hol szivárványos, hol zöld-fehér pad, ki festette át?
Baranyi Krisztina: Nem tudom, ki festette át. De belefutottam azoknak a fociultráknak egy Facebook-posztjába, akik – különféle neveken nevezik magukat –, korábban többször megnyilvánultak az ügyben, és bár nem írták le, hogy ők voltak, kvázi győzelemként ünneplik ezt a mostani barnára festést. Náluk láttam a képet is először. El van könyvelve, hogy ez akkor most mekkora győzelem, hogy akkor most 3:2 az állás...
MN: Mit gondol, ezzel vége a padfestésnek?
BK: Nem tudom megmondani. Az Amnesty International Magyarország azzal fordult hozzánk, hogy a Pride hónap eseményei között szivárványszínűre festenének egy padot, amit állandóan szivárványszínűnek szántak. Az a helyzet, hogy
ennek a padnak az átfestése engedélyezve lett az önkormányzat által, jogszerűen, hivatalosan, kérelem útján. Vagyis ez a pad most jogszerűen szivárványszínű kellene, hogy legyen, nem barna.
MN: Lehetett rá számítani, hogy egy szivárványszínű pad Ferencvárosban indulatokat válthat ki bizonyos csoportokból. Mire számított, mi fog vele történni?
BK: Hogyne, számítottunk rá, hogy nem marad szó és tett nélkül. Mikor először hallottam róla, rögtön az volt az első gondolatom, hogy akkor megint kezdődik a cunami módjára ránk zúduló, ilyenkor szokásos támadások és felzúdulások sorozata. De őszintén szólva ennél sokkal rosszabbra számítottam. Hiszen az első Pride eseményünk alkalmával egy az önkormányzat épületére kihelyezett szivárványos zászlót letéptek és felgyújtottak. Majd a köztéri szoborpályázatunk egyik alkotását, egy szivárványszínű Black Lives Matter-szobrot először körbekerítettek, majd festékkel leöntöttek, és később széttörték. Ehhez képest a mostani reakciók kifejezetten enyhék, kevésbé tűnnek erőszakosnak, úgyhogy ebből a szempontból akár még elégedett is lehetek.
MN: Talán nem kell bemutatni, miben élünk 2023-ban Magyarországon. De mit gondol, miért váltott ki szélsőséges indulatokat ez a színes pad?
BK: A valóságban számomra nincs logikus magyarázat erre azon kívül, hogy valamiért bánt vagy provokál bizonyos embereket. Nem láttam és nem hallottam senkitől értékelhető érvet ellene. Az átfestőktől kellene megkérdezni, mi zavarja őket ennyire egy tarkára festett padban. Nem ritka, hogy szivárványszínű ruhában járnak az emberek az utcán, ilyen esernyőjük vagy táskájuk van. Nem hallottam róla, hogy emiatt bárkit a Pride-felvonuláson kívül atrocitás ért volna. Hogy ez a pad miért lett különleges a színe miatt, nem tudom megmondani. Ez egy kedves és jó dolog, örültünk az ötletnek. A színesre festés után direkt megnéztem, nagyon sok kisgyerek ült a padra, örültek neki, ahogy a szülők, a környező házakban lakók, az ottani üzlettulajdonosok, kávézósok is. Csak olyan visszajelzést kaptam, milyen jó ötlet, és hogy milyen jó olyan kerületben lakni, ahol nyitottság van.
MN: Mit gondol, ha más kerületben fest át egy padot az Amnesty, más lett volna a története? Köze van mindennek ahhoz, hogy Ferencvárosban a fradista fociultrák úgymond otthon vannak?
BK: Ezt nem tudom. Újpesten is vannak ultrák, ahogy máshol is más szurkolói csoportok. Véletlenül se keverjük össze a fradista fociultrákat a Fradi törzsszurkolói táborával, akik közül én is sokakat ismerek, és jó viszonyban is vagyunk. Csak azért, mert a padot átfestő ultrák a meccsek előtt, alatt, után balhéznak, verekednek, riogatják a járókelőket, attól még ez a típusú magatartás, az ellenségeskedés a szivárványszínnel vagy a melegekkel kapcsolatban ebben a kerületben nincs többségben. Hiába állítják ezt, készítettünk kutatásokat, amelyekből kiderült, az emberek jelentősebb többségét nem izgatja a Fradi, és pláne távol áll tőlük a szélsőséges magatartás.
MN: Mi a tanulsága ennek a pados történetnek?
BK: Úgy gondolom, hogy ez is,
mint minden emancipációs törekvés, egyszerűen nem megy küzdelem nélkül. Ez egy hosszú és lassú út, ami oda vezet, hogy majd egyszer itt is örömünnep lesz a Pride-felvonulás. Ezeket a kis lépéseket pedig addig is meg kell tenni.
