Orbán Viktor vs. Simicska Lajos - Csak egy maradhat talpon

Elmérgesedett a viszony Orbán Viktor kormányfő és a Fidesz első számú gazdasági háttérembereként ismert Simicska Lajos között. Megvizsgáltuk, mi vezetett idáig, és milyen következményei lehetnek a szembenállásnak.

Befolyásos üzletemberek körében köztudomású, hogy Orbán Viktor a lelátón sosem politizál. A kormányfő évről évre kevesebb hozzáértő véleményét kéri ki politikai kérdésekben, meccs közben viszont még a legközelebbi embe­rei sem zaklatják közügyekkel. Aki a székesfehérvári vagy felcsúti VIP-páholyban a közelébe kerül, jobban teszi, ha fociról kérdezi őt, különben nem jut messzire. Ezért is okozott meglepetést, amikor az egyik szezon eleji mérkőzés szünetében Orbán mégis engedett az őt körülvevők kíváncsiságának. Az elmúlt hónapok eseményei olyannyira felkavarták a kormányfő környezetét, hogy egy szűk kör előtt néhány mondatban kénytelen volt kitérni súlyosbodó konfliktusára Simicska Lajossal. Az elmondások szerint a miniszterelnök bagatel­lizálni igyekezett a konfliktus je­lentőségét. A reklámadó, a nagy közútépítő cégeket visszamenő­­­le­gesen sújtó különadó terve, a nagybirtokok támogatásának megsarcolása vagy épp az állami cégek hirdetéseit összefogni hivatott Nemzeti Kommunikációs Ügynökség (NKÜ) ötlete olyan intézkedések, amelyek súlyos milliárdokkal rövidítik vagy rövidítenék meg a Fidesz első számú gazdasági hát­tér­emberének érdekeltségeit. A Simicska befolyását érvényesítő emberek közül többeket elküldtek az államigazgatásból: az uniós pénzekért felelős Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget (NFÜ) felszámolták, és Petykó Zoltánt, a Közgép egy­kori felügyelőbizottsági elnökét már tavaly menesztették. Mennie kellett a Miniszterelnökségről a Mahirban korábban kilenc éven át vezető posztot betöltött Győri Tibor államtitkárnak is, és nem kapott új mandátumot a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) helyettes államtitkára, a Közgép korábbi építési igazgatója, Schváb Zoltán sem. Seszták Miklós új fejlesztési miniszter is Simicskáék akarata ellenében vehette át hi­va­talát. Válaszként a Simicska-körhöz tartozó lapokban és rá­diók­ban korábban sosem hallott hangnemben érték támadások az új kormány első intézkedéseit.

A miniszterelnök azért sem hagyhatja teljesen szó nélkül a közelmúlt fejleményeit, mert e feszültség több mint puszta kremlinológiai érdekesség. Orbán és Simicska viszonya nagyban meghatározta az elmúlt négy évben lefolytatott közbeszerzések, fejlesztések és a politika kedvezményezettjeinek sorsát, a Radóc utcai Mahir-székház jóváhagyása nélkül szinte egyetlen jelentős kormányzati és önkormányzati beruházás sem kaphatott szabad utat.

Mióta Simicska és Orbán konfliktusa nyilvánosságra került, érzékelhető a zavar az államigazgatás soraiban. Soha ilyen lassan nem állt még fel kormány Magyarországon, a választások óta megbénultak a hivatalok, az állami cégek miniszteri tiltásra nem kötnek szerződéseket, a minisztériumok többségében gyakorlatilag állt a munka. A miniszterelnök szándékosan tartja bizonytalanságban embereit, de hamarosan iránymutatást kell adnia az apparátusnak. Az biztos, hogy ősztől új időszámítás kezdődik, a kérdés csak az, hogy kik lesznek az új éra haszonélvezői.

Az Orbán–Simicska-kapcsolat elmérgesedésének több párhuzamos oka van, mi most időrendben igyekszünk bemutatni a folyamatot. Több üzletemberrel, politikussal, tanácsadóval és a közéleti folyamatokat közelről követő informátorral folytattunk háttérbeszélgetéseket, hogy minél pontosabban rekonstruáljuk, mi vezetett a viszony megromlásához.

 

Fotó: Németh Dániel

El nem végzett munka

2010 tavaszán, a fölényes győzelemmel megvívott választás után Simicska Lajos hosszú heteket töltött Felcsúton, hogy Orbán Viktorral közösen véglegesítsék a miniszterek listáját, és eldöntsék, a kormánypárti képviselők közül ki viszi a fontosabb szerepeket. Nem pusztán a kettejük közötti évtizedes bizalmi viszony és Simicska dörzsölt üzleti észjárása miatt engedte Orbán döntésközelbe az egykori pártpénztárnokot, hanem azért is – meséli egy befolyásos kormánypárti –, „mert ennyivel nemcsak ő, de a párt is tartozott neki”. A 2002-es választási vereség után Simicska nem sajnálta a pénzt a Fidesz hátországának megerősítésére, a 2006-os bukás után sem zárta el a csapokat, és a Fidesz-közeli médiaportfólió – köztük a Magyar Nemzet, a HírTv vagy később a Lánc­híd Rádió – finanszírozásával hozzátette a magáét a 2010-es választási győzelemhez.

Noha személyesen is kötődik hozzá, Simicska mindig is befektetésként tekintett a Fideszre. Legfőbb bizalmi emberével, Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéddel szinte azonnal megkerülhetetlen igazodási ponttá lettek a nagy beruházások megvalósítására készülő kormányzati és önkormányzati vezetők számára. A „megbízás” azonban nem csak a haszon lefölözéséről szólt: Orbán azzal a szándékkal adott szabad kezet embereinek, hogy segítségükkel sikeresen szorítsa ki a domináns pozíciókat birtokló nemzetközi szereplőket. Orbán ideális világában a hazai piacokon nagy magyar cégek osztják el egymás közt a forrásokat, és soraikból emelkednek ki néhány év alatt az új magyar burzsoázia képviselői. Ebben ugyan Simicska irányít, de jut hely azoknak a lojális üzletembereknek is, akik a kormányfő bizalmába férkőznek.

Az utóbbiaknak sokáig mégsem osztottak lapot. A birodalom emberei megszállták a nagy állami cégek igazgatóságait, a tenderek egyre inkább konkrét cégekre lettek kiírva, a médiaköltéseket pedig saját vállalataik felé irányították. Simicskáék befolyása alá került az uniós forrásokról döntő Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, a Közbeszerzési Hatóság, és idővel a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium is. (Erről lásd részletesen: Egyensúlyi zavarok, Magyar Narancs, 2011. december 26.) A közterületi média területén a Publimont, a médiaügynökségek között az Inter Media Group, az építőiparban a Közgép lett a megkerülhetetlen csúcsragadozó. Orbán engedte a gazdasági háttérembereknek, hogy beleszóljanak a politikai folyamatokba. Frakcióvezetőként Lázár János, később Rogán Antal, de még Szijjártó Péter is rendszeresen személyesen egyeztetett Simicskával a nagy törvényhozási láz idején, és ez mind a kormányfő jóváhagyásával történt (Lásd: Az árnyékelnök, Magyar Narancs, 2011. szeptember 1.) A birodalmi cégek kijáró emberei azonban nem partnerként, hanem alattvalóként tekintettek a többi piaci szereplőre, nélkülük nem lehetett üzletet kötni. Ennek az építőiparban lett nagy jelentősége, hiszen ezen a piacon lényegében az összes önkormányzati és államigazgatási egység megrendelőként lép fel. Hamar világossá vált, hogy melyik az a 10-12 magyar alvállalkozó, amely a Közgépet és Nyergeséket képviseli, és kikkel kell szerződni ahhoz, hogy minden rendben menjen. Ám mindeközben a piac felépítése döntően nem változott: a nagy nemzetközi cégek – mint a Strabag vagy a Swietelsky – ugyan­úgy megmaradtak piacvezetőnek azzal, hogy a nagyobb munkákra többnyire konzorciumban indultak a Közgéppel.

 

Országgyűlési panasziroda

Minthogy a polgármesterek és az alacsonyabb szintű állami vezetők akár 6-8 hónapon keresztül sem kapnak időpontot a miniszterelnöknél, 2012 elejétől Kövér László irodája lényegében panaszirodaként működött. Állami cégek középvezetői és főként önkormányzati vezetők, polgármesterek sorjáztak az Országgyűlés Hivatala előtt, és arról panaszkodtak, hogy a rendszer lebénítja az önkormányzatok működését. „Helyi vállalkozások milliókkal, médiafelületekkel, helyiségek ingyenes rendelkezésre bocsátásával és ezer más módon segítették a párt helyi kampányát. Ezek a vállalkozók abban bíztak, hogy az új kormány új lehetőségeket, megbízásokat hoz majd. Ehelyett azzal kellett szembesülniük, hogy ha egyáltalán maradt esélyük munkát kapni, Simicskáéknál kellett kopogtatniuk, és lehetetlen kondíciók mellett megállapodniuk” – vázolta a helyi szintű elégedetlenséget egy jó politikai kapcsolatokkal rendelkező, az építőiparban aktív üzletember. A Közgéppel korábban közeli üzleti kapcsolatban álló aktív építőipari forrásaink közül többen is arról számoltak be, hogy az elmúlt két évben a cég operatív irányításáért felelős Nyergessel már „alig lehetett tárgyalni”. Ez korábban sem volt egyszerű; a szolnoki ügyvéd harsány személyiség hírében áll. Az elmúlt ciklus elején baráti körben feszt azzal hencegett, hogy négy év alatt nagyobb vagyont fog felhalmozni, mint a Csányi Sándoré. Később gyakran előfordult, hogy órákig váratta irodája előtt üzletfeleit. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei közintézmények vezetőinek kinevezésébe lényegében senkinek nem engedett beleszólást. Ahogy sokasodtak a konfliktusok, Nyerges egyre nyíltabban kritizálta Orbán gazdasági lépéseit, különös tekintettel Matolcsy György jegybankelnök pozícióban tartására. Egy idő után e „stiláris problémák” egyre gyakrabban jutottak el a miniszterelnökig; és kirívó „stiláris problémának” számított az is, hogy Simicskáék – a Népszabadság júniusban közölt kalkulációi szerint – idén összesen 22 milliárd forint osztalékot fizettek ki előző évi eredményeik után, amiket a döntően állami hirdetésekkel és projektekkel kitömött cégeik produkáltak. Az ebből adódó politikai támadásokat viszont nem nekik, hanem a kormányfőnek kellett viselnie.

A krónikához tartozik, hogy a Radóc utcai kör párton belüli megítélése sosem volt pozitív. 2010 után a fideszes padsorok között rendre síri csend lett úrrá, amikor valakinek a szájából elhangzott Simicska neve. Egyedül a régi küzdőtársak mertek szembeszállni vele, és ennek később lett is jelentősége. Kövér László házelnök és Áder János későbbi köztársasági elnök hosszú ideje távolságot tart az egykori pénztárnoktól, és nem nézik jó szemmel azt sem, hogy az „új fiúk” – Lázár, Rogán – kvaterkáznak Simicskával. Kövér sosem fogadta el, hogy egyesek a „háttérből, arc nélkül” hatalmat gyakoroljanak, Áder pedig azóta nincs beszélő viszonyban az egykori pártigazgatóval, hogy a 2006-os választási vereség után a Magyar Nemzet meggyanúsította: Schmidt Máriával az oldalán konkurens jobboldali párt alapításán gondolkodik. Egy bennfentes forrás szerint a Nyergesékkel szembeni elégedetlenség egyre gyakoribb téma lett Orbán, Áder és Kövér havi rendszerességű közös vacsorái alatt is.

 

Szimbolikus csataterek

Az ellentétek először a Kossuth tér felújításának – 2012 első felében zajló – előkészületei során élesedtek ki. Ez Kövér számára az elmúlt ciklus szimbolikusan legnagyobb jelentőségű építészeti projektje volt. Nem véletlen, hogy politikai tekintetben a házelnök koordinálta a munkálatokat, és idén március 15-én hivatalosan ő adta át a nemzet főterét. Kövér az első pillanattól ragaszkodott ahhoz, hogy Simicskáék ne vegyenek részt a munkálatokban, és a korrupció gyanúja se érhesse a beruházást. A legnagyobb presztízsű köztérfejlesztést végül nem is a Közgép, hanem Orbán Viktor egykori pártelnöki kihívója, a 2000-ben menesztett államtitkár, Wachsler Tamás irányítása alatt a KÉSZ Zrt. valósíthatta meg. Forrásaink szerint Kövér és Simicska „hangosan összevesztek” azok után, hogy a házelnök a Közgép-közeli alvállalkozókat sem engedte a beruházás közelébe.

Idővel Simicskáék a párton kívül is egyre több ellenséget gyűjtöttek. A velük a médiafronton ellenlábas Habony Árpád nem hivatalos miniszterelnöki tanácsadó már hosszú ideje gyúrja Orbánt, hogy „merjen húzni” Simicska ellen, és „putyini logika szerint” ossza meg a párt gazdasági hátországát. A médiaügynökségek és a reklámcégek köreiben az IMG-t egyfajta „démonként” emlegették. Simicskáékra mind a politikai, mind az üzleti életben egy idő után már mindenki fújt: Kö­vérék, Habony, az önkormányzati vezetők, Orbán felcsúti harcostársai, Mészáros Lőrinc és Garancsi István; és közismert az is, hogy Csányi Sándor OTP-vezér sem Simicska legjobb barátja.

A konfliktus tavaly év vége felé erősödött fel. Miként arról hétfőn a 444.hu is beszámolt, a jelenlegi viszály egyik közvetlen előzménye a MET-ügy volt. Januárban elsőként az index.hu írta meg, hogy az MVM Partner Energiakereskedelmi (MVMP) Zrt. – a távhősök támogatására hivatkozással – olcsóbban importált földgázt Magyarországra, mint amennyiért teszi azt a magyar állam a Gazprommal kötött hosszú távú szerződés alapján. Az így felhalmozott olcsó földgáz egy jelentős részét az MVMP továbbadta a Mol egyik leányvállalatának, a Mol Energiakereskedőnek (MET), amely így könnyedén lefölözhette a tízmilliárdos nagyságrendű hasznot. Azt már az atlatszo.hu cikkéből tudjuk, hogy a Mol mellett a MET tulajdonosai között van a Wallis-alapító Nagy György, valamint Garancsi István, a Videoton elnöke is. Értesüléseink szerint Simicska kifogásolta, hogy Orbán az ő megkerülésével üzletel az energiaszektorban, és a hozzá személyesen kötődő üzletembereket hozza helyzetbe. Itt már akkora pénzekről volt szó, ami a Radóc utcából is jól látszik. A MET-sztori nyilvánosságra kerülése időben közel esett a paksi bővítésről történt megállapodáshoz is, ami információink szerint szintén Simicska akarata ellenében köttetett meg. Több forrásunk hangsúlyozta, Simicska nem­egyszer nyíltan konfrontálódott Orbánnal az oroszokkal szorosra fűzött üzleti szálak miatt, és nem érzi biztosítva pozícióját a tervezett beruházásban. E félelmekre utalhatnak a 444.hu minap közölt információi is, melyek szerint a fejlesztési miniszter unokatestvérének, Seszták Tamásnak jelentős a részesedése az Olajterv energetikai vállalkozásban. A cikk idézi az Olajterv új többségi tulajdonosát, Polony Istvánt, aki nemrég úgy nyilatkozott, hogy „az oroszok építette Déli Áramlat gázvezetékben és a Paks 2 munkálataiban szeretne részt venni az Olajtervvel”.

Az utolsó csepp egy újabb szimbolikus beruházás, a felcsúti Pancho aréna építése volt. A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiát működtető alapítvány – hivatalosan „takarékosságból” – közvetlenül szerződött a kivitelezésben részt vállaló cégekkel, mindenekelőtt a Közgéppel, másodsorban a Mészáros és Mészáros Kft.-vel. (Ez egyébként azért is eredményezett bizarr helyzetet, mert az alapítvány elnökeként eljáró Mészáros Lőrinc a saját cégével is szerződött a munkálatokra.) Az alapítvány alapítója és vezetője Orbán Viktor, aki szerelemgyermekeként tekint úgy az akadémiára, mint a stadionra. Így, amikor Mészáros és Nyerges összekülönböztek, azt Orbán a privát szférájával szembeni durva támadásként élte meg. A Közgép-vezér az előző év végén közölte Mészárosékkal: csak abban az esetben folytatják a fel­csúti munkálatokat és szállítják a szükséges elemeket, ha az alapítvány előre kiegyenlíti a számlákat. Az korábban is tudható volt, hogy Nyergesék nincsenek oda a fociüzletért – a Közgép-elnök Szolnokon a vízilabda- és a kosárlabda­csapatot pénzeli, Simicska pedig az MKB Veszprémért lelkesedik
–, és csak muszájból küldik Felcsútra a milliókat. A Közgép olyannyira kötötte az ebet a karóhoz, hogy az építkezésben részt vállaló felcsúti források szerint néhány hétig az is erősen kérdéses volt, sikerül-e a meghirdetett átadó­ünnepségig befejezni a stadiont. Miniszterelnökségi forrásunk úgy tudja, hogy amikor Orbán fülébe jutott, mi zajlik az építkezés körül, nagyon kiakadt, és állítólag akkor döntötte el végleg, hogy a 2014-es választások után új idők jönnek. Befolyásos üzleti körökben azt is beszélik, hogy a már elnyert közbeszerzéseit még befejezhetik Nyergesék, de a kiváltságos státusznak és a Közgép-korszaknak vége.

 

Rióból szeretettel

A választás utáni első lépésként Orbán még inkább magához kötötte a Miniszterelnökséget vezető Lázár Jánost, és újabb meg újabb hatásköröket utalt miniszteréhez – például számos fejlesztéspolitikai funkció, amik korábban az NFM és az NFÜ vezetőjéhez tartoztak, Lázárhoz került át. Az újdonsült miniszter kulcsszereplője a most zajló folyamatoknak; korábban aktívan részt vállalt a Simicska-birodalom érdekei és a kormányzati intézkedések összehangolásában, de ennek mára vége. Ma már éppenséggel Lázár az, aki keresztülveri a kormányapparátuson azokat a döntéseket, amelyek olykor súlyos csapásként érik a Simicska–Nyerges-tengelyt. Amióta megszakadt a személyes kapcsolat Orbán és Simicska között, Lázár kommunikál a felek között. Egyelőre úgy tűnik, hogy az érdekeltségen belül nincsenek érdemi törésvonalak: Simicska ismert szövetségesei, Nyerges Zsolt, Fonyó Károly (a médiaügyekben illetékes üzletember) és a cégcsoporthoz tartozó egyéb vezetők összezárni látszanak.

Bizonyára nem véletlen, hogy a konfliktus nyílt vállalását követően a miniszterelnök fogta magát, és – több forrásunk szerint Csányi Sándor magángépén – elrepült a brazíliai világbajnokságra. (Júniusban a Narancs közérdekű adatigényléssel fordult a Miniszterelnökséghez, hogy adjanak információt arról, a miniszterelnök pontosan hány napig és mely meccseken vesz részt a világbajnokságon. Kérdéseinket arra hivatkozva utasították el, hogy a miniszterelnök magánúton volt Brazíliában, ezért arról nem kötelesek tájékoztatni.) Ez idő alatt Lázár a Balaton északi partján próbált egyezkedni a feldúlt Simicskával a reklámadó részleteiről, egészen pontosan a médiapiac újraosztásáról – eredménytelenül. (A reklámadó részleteiről lásd: Egy valódi szabadságharc, Magyar Na­rancs, 2014. június 19.) Minden forrásunk úgy tudja, hogy a médián belüli érdekeltségek és források miatt zajlott a legádázabb harc, ez a vita ugyanis legalább annyira szól a politikai befolyásról, mint a pénzről.

A háborúskodást egyelőre igyekeznek kordában tartani a felek. Orbánt nem vette célba sem a Magyar Nemzet, sem a HírTv, és a Simicska-érdekeltségeket sújtó intézkedések mindegyike sem hatályos még. Forrásaink elbeszélése alapján mégis nagyon úgy fest, hogy végzetesen elszabadultak az indulatok Orbán és Simicska között: olyan idézetek terjednek bennfentes körökben, amik kibékíthetetlen szembenállásra utalnak. Simicska újabban elzárkózott az egyeztetésektől is, nem ­reagál Orbán üzeneteire, amit pedig kevesen engedhetnek meg maguknak. „Mérhetetlenül dühíti, hogy évtizedeken át dolgozott egy hálózat kiépítésén, amit most régi harcostársa percemberek sugallatára porrá zúz. Állítólag olyanokat mond, hogy ezt az embert én tettem naggyá, és ha kell, én is tiprom el” – jellemezte Simicska érzésvilágát egy forrásunk. Másik oldalról pedig azt hallani, hogy Orbán sem retten vissza a drasztikus megoldásokkal való fenyegetőzéstől, márpedig – fogalmaz idézett forrásunk – „a Lajos közismert örökös félelme, hogy egyszer valamiért beviszik”.

Kérdés, hogy eszkalálódik-e a konfliktus, és képesek-e racionális lépésekre? Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy az érzelmek jelentős szerepet játszanak, miközben egy „kard ki kard”-küzdelem mindkét oldalnak kockázatos lenne. A parlamenti kétharmad nagyon gyenge lábakon áll, és Simicskának annyi hatalma és pénze biztos van, hogy megroppantsa az alkotmányozó többséget. Ám mégiscsak neki van nagyobb félnivalója. Kérdés az is, hogy Simicska nélkül létre lehet-e hozni olyan hatékony médiaportfóliót, amely alkalmas a pártkommunikáció közvetítésére. Habonyt, aki, ha lehet, még Simicskánál is népszerűtlenebb figura a jobboldalon, kevesen gondolják alkalmasnak e feladatra. Egyes hírek szerint a főtanácsadó informális irányítása alatt álló Századvég-csoport környékén történhet majd kísérlet egy hasonló csoport létrehozására, legalábbis ezt sugallja sokaknak a Napi Gazdaság tavalyi felvásárlása. Habony pozíciója mindenesetre biztos: töretlenül élvezi a miniszterelnök bizalmát. Beszélik, hogy a Nyerges vezette Infocenter.hu tulajdonában lévő Class FM-től azért menesztették a Jáksó László – Csiszár Jenő párost, mert közismerten jóban vannak Habonnyal. Amennyiben beindul, az NKÜ irányításában Habonynak minden bizonnyal kulcsszerep jut majd.

Befolyását az is jelzi, hogy e kényes helyzetben is egyedül ő mer nyíltan szövetségeseket gyűjteni maga köré. Habony sokat üzletel Andy Vajnával, aki láthatóan a kedvezményezettek között van, hiszen a kormány nemrég döntött arról, hogy milliárdos nagyságrendű adókedvezményt biztosít a kaszinókoncessziók tulajdonosainak. Habony és Vajna köreihez sorolható Rogán Antal frakcióvezető, aki polgármesteri mandátuma lejártával minden bizonnyal fontos szerepet kap a kormányapparátusban. Egyre több időt tölt Rogánékkal Gyürk András kampányfőnök is, aki a három egymást követő kampány alatt fűzte közelebbire a kapcsolatokat. Velük szemben Lázár János áll, akinek ugyan óriási politikai hatalma van, de miközben rengeteg a rosszakarója, hátországa szinte egyáltalán nincs. Továbbra is jellemző Orbán személyzeti politikájára, hogy egymásnak ereszti legerősebb embereit. Miniszterelnökségi súgónk legalábbis így értékelte azt a húzást, hogy Giró-Szász András megüresedett kommunikációs államtitkárságát a Miniszterelnökségen a Rogán embereként ismert Dömötör Csaba foglalhatta el. Orbán „imád játszani az embereivel. Ezt, a személyek közti viszonyokkal való sakkozást élvezi a legjobban” – mondta egy informátorunk.

Bennfentes forrásaink állítják: Orbán újszerű rendszerben képzeli el a klientúrát, és ebben a rendszerben nincsenek Simicska Lajosok, s főként nincsenek birodalmak, önállósodásra hajlamos hatalmi gócok. Csak közvetlenül a kormányfőtől függő egyéni szereplők vannak, egyéni érdekekkel. Ebben a rendszerben egyedül a kormányfő adhat kulcsot ahhoz a széfhez, amire a következő négy évben Lázár János ügyel majd.