A futballstadion-építések évtizede

Első osztályú pénzégetés

Belpol

Alig növekvő nézőszámok, borzasztóan rossz kihasználtság, elvétve tapasztalható átláthatóság: tíz éve adták át az első új, modern focistadiont Magyar­országon. Mérleget vontunk.

A nemrég NER-esített Újpest elnöke, Ratatics Péter a minap a tusványosi Fidesz-dzsemborin (hol máshol?) bejelentette, hogy a 2027-es szezont már egy vadonatúj stadionban szeretnék kezdeni. Ez azért is furcsa, mert a jelenlegi Szusza Ferenc Stadiont 2001-ben (az első Orbán-kormány idején) adták át, és ma sincs lepusztult állapotban.

A 2010 óta tartó kormányzás egyik kiemelt programja, a stadionprojekt idén nyáron tíz­éves. 2014-ig Orbán Viktor, a projekt legfőbb motorja is jobbára a javításra szoruló infra­struktúráról beszélt, ám aztán előbb – természetesen – Felcsúton, majd közvetlenül utána Debrecenben realizálódtak a Nemzeti Sta­dionfejlesztési Program produktumai. Azóta pedig hozzászokhattunk a menetrendszerű átadásokhoz. A focistadion kisvártatva az érthetetlen és indokolatlan (túl)költekezés szimbóluma lett; olyannyira, hogy a megfelelő szóhasználatra kényes kormányzati agitprop a nyilvános kommunikációjában és a hozzá tartozó közpénzmédiában egy idő után tudatosan lecserélte a szót az egyelőre neutrálisabb „sportlétesítmény” kifejezésre.

Épültek persze focin túli sportlétesítmények is – például a 2023-as atlétikai világbajnokságra –, és volt két vizes vébé is a 2017-ben átadott Duna Arénában, az MVM Dome pedig egy kézilabda-világbajnokságra épült. Más sportágaknál a kormány általában egy konkrét esemény miatt húzott fel milliárdokért új létesítményeket. A hovatovább valamiféle nemzeti vallássá fetisizált futball persze más: e stadionokat bevallottan valamiféle dicső jövőt vizionálva építik sorra az Orbán-adminisztrációk. A 2010-es évek elején sem klub-, sem válogatott szinten nem indokolta semmi az eltúlzott pénz- és energiabefektetést a magyar fociban, még úgy sem, hogy a sportági infrastruktúra tényleg ramaty állapotú volt. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy amikor 2008-ban a világhírű Arsenal barátságos meccset játszott a Szombathelyi Haladással, a vendégek meccsruházatban, busszal érkeztek a Rohonci úti stadionba, mert nem voltak hajlandók bemenni a penészes öltözőbe.

Minden utca végén stadion

Az elmúlt tíz évben összesen 27 focistadiont húzatott fel Orbán Viktor, ha beleszámoljuk a heteken belül átadandó nyíregyházait is. E 27-ben nincs benne a győri ETO Park, amely Tarsoly Csaba, a Quaestor-botrány főszereplője bábáskodásával épült fel 2008-ban. Továbbá megjegyzendő, hogy tervben volt, de különböző okok miatt közben lefújták az építkezést Pécsen, Kecskeméten, Vácon. A 27-es számhoz esetleg még egy fél is hozzászámolható: Szigetszentmiklóson (Kövér László lakhelyén) 2018-ig 1,5 milliárd forintnyi tao-pénzbe került, hogy a stadionépítés végül félbemaradjon, mára pedig a műfüves pályák is eltűntek a beruházás területéről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.