Helsinki Bizottság: Száz napja vették el a gyülekezési jogot

  • narancs.hu
  • 2021. február 19.

Belpol

A szervezet felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt időszakban bőven lett volna mi miatt tüntetni. Csakhogy nem lehetett, és ez baj.

A koronavírus miatt november 11-én bevezetett korlátozó intézkedések a tüntetés minden formáját betiltották, a szabályszegőket pedig magas bírságokkal fenyegetik - emlékeztet a Magyar Helsinki Bizottság

A szervezet ennek apropóján alkotmányjogi panaszmintát tett közzé, amivel bárki az Alkotmánybírósághoz fordulhat, ha a totális tiltás miatt nem gyakorolhatja az alapjogát.

A Helsinki Bizottság a honlapján hosszan sorolja, hogy az elmúlt száz napban hány olyan közfelháborodást kiváltó esemény volt, amely miatt biztosan sokan tiltakoztak volna az utcára vonulva. Csak a legdurvábbakat említve sorolják 

Közleményükban hozzáteszik, hogy 2020 tavaszában valóban egész Európa általános gyülekezési tilalommal reagált a koronavírusra, ám azóta a legtöbb megteremtették a gyülekezési jog biztonságos gyakorlásának feltételeit, Németországban pedig az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy az embereknek koronavírus-járvány idején is joguk van politikai célú tiltakozáshoz.

A Helsinki Bizottság szerint jelenleg alkotmányjogi panasz benyújtásával lehet tiltakozni a gyülekezési tilalom alapjogsértése ellen. Ezért alkotmányjogi panaszmintát készítettek, amit a megfelelő adatokkal kitöltve bárki felhasználhat, aki a gyülekezési jog korlátozása ellen jogi eszközökkel kíván fellépni. Kiemelik, hogy a benyújtási határidő a tilalmat elrendelő kormányrendelet hatályba lépésétől számított 180 nap, azaz 2021. május 10.

Legutóbbi cikkünkben mi is részletesen beszámoltunk arról, hogy indokolatlan, hogy a kormány a járványügyileg biztosított közös politikai véleménynyilvánítást is betiltotta. A témáról Hegyi Szabolcsot, a TASZ jogászát is kérdeztük.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.