Kormányközeli konfliktusok az állami földbérletek miatt

Jöttek a nagyok

  • Tamás Gábor
  • 2012. április 8.

Belpol

A lemondott vidékfejlesztési államtitkár oligarcházásával alaposan beledurrantott a nullás lisztbe. Ha szóbeszédekre alapozva is, de a csalódott kisgazdálkodók már nyíltan beszélnek a Fidesz-közeli vállalkozók agrárnyomulásáról. Az összkép azonban, mint rendesen, ennél némileg bonyolultabb.

Ángyán József vidékfejlesztési államtitkár január elején indokolás nélkül beadott lemondása és annak azonnali elfogadása okán számos találgatás látott napvilágot arról, miért is lépett ilyen drasztikusat a kormánypárt agrárügyi főideológusa, Orbán Viktor kormányfő bizalmasa. Döntésével, személyével bővebben foglalkoztunk(lásd: Jobbra elMagyar Narancs, 2012. január 26.); már akkor jeleztük, hogy távozása mögött a személyes okokon túl mélyebb konfliktusok is vannak. A volt államtitkár aztán hangosan visszaszólt egykori főnökeinek. Az őt támogató szervezeteknek február végén írt nyílt levelében úgy fogalmazott, hogy súlyos gazdasági érdekütközések miatt fogyott el körülötte a levegő, mert az agrárágazat fejlesztését a tervek szerint 2020-ig meghatározó Darányi-program "gazdasági érdekcsoportok, maffiacsaládok, spekuláns nagytőkés oligarchák és a volt téeszeket, állami gazdaságokat a többiek elől elprivatizáló nagybirtokos zöldbárók zsákmányszerzésének esik áldozatul".

Csalódást okoztak

Egy olyan politikustól, aki lényegében egymaga írta a kormány, illetve a hatalomra jutott párt ágazati programját, továbbá a szakminisztert szakmailag margóra szorítva többször is személyesen egyeztetett agrárügyekben a miniszterelnökkel, különösen súlyos megállapítás ez. Hogy pontosan mire gondolt, az március közepén derült ki: ekkor ugyanis dunántúli gazdák egy csoportja, zömmel a kormányzati szerepet vállaló Magyar Gazdakörök Országos Szövetségének (Magosz) egykori tagjai demonstrációt tartottak a parlament előtt, mert bizonyos földterületeket nem ők, hanem tehetős agrárvállalkozók érdekeltségei kaptak meg kedvezményes bérleti díjjal, húszéves futamidőre. Ezek a területek abba a 65 ezer hektárba tartoznak, amit bizonyos nyilvántartások tavalyi ellenőrzése nyomán "talált" a Nemzeti Földalap, és amit a kormányzati szándék szerint kifejezetten kis- és családi gazdálkodók számára kívántak kedvezményes bérletbe adni. Eddig azonban csak az összes terület felét sikerült pályázatra kiírni; és a földalapos döntések több térségben is mérhetetlen csalódást okoztak a reménykedő helybéli kistermelőknek.


Fotó: MTI

"Jöttek a nagyok, és vittek mindent, hiába egyeztettünk, pontosítottunk, könyörögtünk" - mondja a Narancsnak Rosta Pál, aki egy enyingi területre nyújtott be pályázatot, de lényegében már az első pillanattól vesztes volt. A pályázati kiírásba ugyanis - lapunk információja szerint Orbán Viktor miniszterelnök utasítására - belekerült egy olyan feltétel, miszerint a gazdálkodónak vállalnia kell, hogy "a szerződés megkötésétől számított egy éven belül a pályázat tárgyát képező ingatlanok vonatkozásában minden második hektár termőföldterület után 1 nagyállategységnek (1 NE) megfelelő állatállományt alakít ki, és ezt a haszonbérleti szerződés megkötését követő 5 gazdasági évben is megőrzi". Ez első pillantásra teljesíthető feltételnek látszik, valójában azonban mind üzleti-gazdasági, mind jogi értelemben kizárja a kistermelők nagyobb részét a pályázati lehetőségből.

Az említett tüntetést szervezők egyike, Ács Sándorné gazdálkodó érvei szerint a kiírás úgy kötelezi a gazdálkodót állattartásra, hogy az ahhoz szükséges feltételek (a beruházáshoz kellő tőke, a piacra jutás) nincsenek biztosítva. Ma biztos piacot sem tud senki ígérni a kényszerállattartóknak, hiszen az állattartás tragikusan alacsony szintje éppen a piaci viszonyok rendezetlenségének a következménye. Ráadásul sok családi gazdálkodó jelenlegi belterületi telephelyén a tartható állatlétszámot önkormányzati rendeletben korlátozzák, vagy egyenesen tiltják (lásd cikkünket a kormányzati vidékfejlesztési koncepció ellentmondásairól: Kert-Magyarország 2.0Magyar Narancs, 2011. május 19.). Külterületi állattartó telepek létesítésére viszont, mint arról szó volt, sem a megszabott egyéves határidő nem elég, sem a megfelelő tőke nem áll - épp a kis családi gazdaságokban - rendelkezésre. Ácsné példaként említi, hogy 50 hektár bérbe vétele esetén - sertéstartást feltételezve - körülbelül ötmillió forint beruházásra lenne kötelezve a bérlő. Szerinte semmi nem indokolja, hogy hitelekbe, bizonytalan megtérülésű befektetésekbe, csődveszélyes vállalkozásba hajszolják a családi gazdaságokat; az állattenyésztés fejlesztésének fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak nem ez az "árukapcsolás" a módja, és nem lehet kényszerítés az eszköze - mondja.

Az agrártárca minderre úgy reagált, hogy "ahol föld van, ott vita is van. Természetes, hogy a földárverések vesztesei nehezen fogadják el, hogy más is győzhet a pályázatokon. A tárca ígéretéhez híven a helyben lakó, kis- és közepes méretű birtokkal rendelkező gazdákat segíti földhaszonbérlethez. A haszonbérleti pályázatok lejáratásának hátterében nem a földéhség, hanem agrártámogatás-éhség áll."

Közel állnak

Az állattartással kapcsolatos feltétel azonban nagyon is jól jött azoknak a cégeknek, amelyek e terhek viselésére képesek. Akár úgy is, hogy a pályázat elbírálási és ellenőrzési időszakára komplett nyájat, százkocás hizlalót "lízingelnek" mástól. A legnagyobb durranás persze az volt az állami földbérletek ügyében, amikor kiderült: ezek a tehetősek nagyon is néven nevezhető személyek, és egyrészt nem tekinthetők klasszikus egyportás családi gazdálkodónak, másrészt közel állnak a kormánypárthoz. A kisgazdálkodók körében uralkodó hangulatot mi sem jellemzi jobban, mint hogy a gazdagyűléseken nyíltan és kész tényként emlegetik, hogy az Enying és Lepsény környéki, illetve más Fejér megyei területek kedvezményezettjei között van Simicska Lajos korábbi Fidesz-pénztárnok, illetve Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéd is. (Meg a felcsúti fociakadémia elnöke, Orbán Viktor személyes barátja.) Amikor 2001-ben az Orbán-kabinet úgy döntött, hogy rendkívül kedvezményesen, húszéves hitellel, ötven évre szóló földbérlettel privatizál tizenkét nagy állami gazdaságot, akkor - több forrásunk szerint - a szolnoki illetőségű ügyvéd volt a rafinált eljárás szellemi atyja, de a konstrukció körül bábáskodott Töröcskei István korábbi bankvezér is. Egyrészt megoldották, hogy a magánosítás "dolgozói" típusú, tehát mindenféle kedvezményekre jogosító legyen, ugyanakkor a cégek tulajdonrészeit később szabadon lehessen adni-venni. Ehhez adott a Magyar Fejlesztési Bank húszéves futamidejű támogatott kölcsönt, amelyre nem a privatizálók saját vagyona, hanem a megvett cégek tőkéje volt a fedezet.

Mivel a birtokok körüli huzavona másfél éve tart, joggal feltételezhetjük, hogy - amennyiben e tulajdonosi kör néhány tagja valóban igényt jelentett be a nevezetes földterületekre, sőt el is nyerte azok döntő részének bérleti jogát - e küzdelemben lett végül vesztes Ángyán József. Aki utólagos oligarcházásával - a sokat emlegetett "zöldbárók", volt téeszelnökök mellett - a támogató pártjához közel álló személyiségeket mutatta fel bűnösként az őt támogató gazdakörösöknek és az ökogazdálkodást hirdető szervezeteknek. Egyes feltételezések szerint az államtitkári vádaknak külön célpontja lehet maga Nyerges Zsolt, aki - legalábbis minisztériumi pletykák szerint - a Fazekas Sándor miniszterénél is erőteljesebb informális felhatalmazásokkal rendelkezik bizonyos tárcán belüli személyzeti ügyekben. A hírek szerint egy ilyen konfliktus váltotta ki Ángyán lépését is, amikor tudta és akarata ellenére a "nagyvállalkozói Nyerges-vonal" nyomására leváltották egyik bizalmi emberét.

Hiányok

Az Ángyánnak sok személyes bosszúságot okozó Nyergeséket, illetve általában az agrárius nagyvállalkozói kört tehát ebben a megközelítésben valóban lehet érdekérvényesítő oligarchiának nevezni. A képlet persze korántsem ennyire egyszerű. Például az emlegetett tizenkét állami gazdaság privatizációja kétségkívül ügyes húzásokkal volt tele, de mindegyik máig magyar kézben van, magyar munkaerőt alkalmaz, és az előírásoknak megfelelően, üzemszerűen gazdálkodik a magyar földön. Ahogy jó néhány volt téeszből lett más agrárvállalkozás, állami cég is - ideértve a legnagyobb hazai agrárvállalkozó, Csányi Sándor OTP-elnök sokmilliárdos, közvetve vagy közvetlenül több tízezer hektárt és ahhoz kapcsolódó feldolgozót, kiegészítő egységet uraló vállalatát, a Bonafarm Kft.-t is. A politika bedobhatja ugyan az "agrároligarcha", vagy a termőföldön élősködő "tőkespekuláns" fogalmát, de akkor meg kellene határozni, mit is ért ezen. Hogy például ennyi hektár, ennyi árbevétel felett oligarcha valaki. Ha volna ilyen, akkor nem járna úgy az agrártárca (VM), mint a közelmúltban Forgács Barna korábbi agrárkamarai elnök esetében. A Debrecen melletti társas agrárvállalkozó cégét megalázó minősítésekkel teli közleményben bérelt területe elhagyására szólította fel ősszel a Nemzeti Földalap, hogy aztán az elmúlt napokban zavart visszavonulásra kényszerüljön. A VM nemrég kiadott közleményében elismeri: "Az Agrárgazdaság Kft. többségi befolyást biztosító tulajdonosa - további 27 tagon felül - Forgács Barna, a Magyar Agrárkamara volt elnöke. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet helyszíni ellenőrzésének eredményeként megállapítható, hogy az Agrárgazdaság Kft. az általa haszonbérelt földeken mezőgazdasági művelést végez, így emiatt a társaság nem tekinthető spekulánsnak."

Egy gazdálkodót tehát felmentettek a "spekuláns oligarchaság" vádja alól. Kérdés, mi lesz a többiekkel.

Az Ángyán-féle vidékfejlesztési koncepció egyik alapvetése, hogy a monokultúrás termesztésre beállt nagyterületes agráripari-nagyvállalati rendszert "diverzifikált", "sokszínű", "munkaigényes" és "nagy hozzáadott értéket befogadó" kultúráknak kell váltaniuk. Az új metódus fő letéteményesei a családi gazdálkodások. Ehhez az elképzeléshez a parlamenti pártok közül - igaz, más és más megfontolásból - lelkesen csatlakozott a Jobbik és az LMP. Az utóbbi különösen a program ökojellegét pártolta, míg a radikálisok szerint a termőföld nemzeti kézben tartásához kell a "vidéki magyarság" számára szétteríteni a birtokokat. Mintha az már nem volna amúgy is éppen eléggé szétterülve - az emlegetett, most pályáztatott 65 ezer hektár az ötmillió hektáros össz-szántóterületnek csak töredéke, a többinek a kutatások szerint mindössze 38-45 százaléka hasznosul saját művelésben, míg a többi bérlet. Ami ma már meglehetősen jó üzlet.

A földpiac kínálati oldala a foldbroker.hu elemzése szerint egyrészről rendívül nagy: a kárpótlás és a részaránykiadás során a mezőgazdasági területek 90 százaléka magánkézbe került, ami a szántóterületeknél 4 millió hektár, 2-2,5 millió tulajdonossal. Ők szabadon dönthetnek tulajdonukról. Ez azonban azt is jelenti, hogy rendkívüli mértékű a kistulajdonok aránya (98 százalék), míg nagyobb méretű tulajdonok alig vannak (30-40 hektártól fölfelé), noha mind a gazdálkodónak, mind a befektetőnek ezek a természetes célpontjai. (A 4 millió hektár magántulajdonú szántó mai értéke nagyjából 2500 milliárd forint.)

Ezeket a kis területeket több millió bérleti szerződés alapján műveli mintegy 250 ezer regisztrált gazdálkodó, mégpedig úgy, hogy a szerződés alapján fizetendő díj évről évre nő. A növekedés mértékéből a szakértők úgy saccolnak, hogy egymillió forintos - jó minőségű termőföldről beszélünk - vételár esetén nagyjából nyolc-tíz év alatt simán visszajön a bérletből a befektetés. Hektáronként már a 65-80 ezer forintot is elérheti a bérleti díj aránya - ezt kigazdálkodni csakis költséghatékony műveléssel lehetséges. Megéri tehát bérbe adni, de hobbialapon földet művelni kilátástalan, vagy csak nagyon sok támogatással lehetséges.

Ebből a matekból nőttek ki a 90-es évek közepétől, a szövetkezeti vagyonnevesítés és kárpótlás utáni letisztulás időszakában azok a prosperáló agrárcégek, amelyek tulajdonosi köre kétségkívül közvetett politikai és közvetlen gazdasági erővel rendelkezik. Kötődésük nehezen betájolható, de a birtokpolitikát korábban irányító főhivatalnokok egyike úgy fogalmazott: föld- és agrárvállalkozási ügyekben "viszonylagos paritás" alakult ki a különböző politikai holdudvarok, illetve az olyan pénzügyi befektetők között, mint például Csányi Sándor. "Szokták mondani, hogy Simicskáé és Nyergesé a Dunántúl egyik fele, Csányié a másik, a szociké meg az Alföld kétharmada, de ez túlzó leegyszerűsítés, ennél jóval bonyolultabbak a viszonyok" - magyarázta a szakember, aki szerint az állami bérletek ügyében is túlzó az a kritika, hogy csak a nagyok férnek hozzájuk. Szerinte az állami szántók bő harmada kis- és közepes gazdálkodók birtokában van. Erről hivatalos statisztikát a Nemzeti Földalaptól nem kaptunk - ahogyan a bizonytalan adatok miatt a most elégedetlen dunántúli gazdák is térképeken rajzolgatva, "részben szóbeli tájékoztatás alapján" próbálják kitalálni, melyik táblán ki is dolgozik. Ez a bizonytalanság egyébként az egész hazai földhasználati gyakorlatot jellemzi - így "találta" az állam is azt a 65 ezer hektárt, amit most kiad bérletbe.

Több forrásból származó információink szerint a lemondását nem először lebegtető Ángyán József és a nevéhez köthető agrárpolitika sorsa két tényezőn dőlt el. Az egyik nyilvánvalóan az ágazat sorsát alapvetően meghatározó és a jelentős részben a kormánypárttól egyáltalán nem távol álló vállalkozói kör nyomása volt, a másik pedig az az adatsor, amely a tavalyi év gazdasági eredményeit mutatta. A 2010-esnél kedvezőbb időjárású tavalyi esztendőben a regisztrált agrárexport 18 százalékkal nőtt, és kemény eurómilliárdokat hozott az országnak. Ezt pedig nem a hobbikertészek, hanem ágazati vállalkozások produkálták. Ha nincsenek az "oligarchák" uralta közepes és nagy - és nem mellesleg a tevékenységükkel legálisan elszámoló - mezőgazdasági cégek, a kimutatott 1,5 százalékos GDP-adat mínuszban lett volna. Márpedig Ángyán és politikája ezt a kört támadta intenzíven. A támadásban partnere volt a gazdaköri mozgalomnak azon - nagyobbik - része, amely most feszülten és idegesen szembesül a neki tett ígéretek ködbe veszésével. Orbánnak Ángyán bejelentését mérlegelve arról kellett döntenie, melyik szempont a fontosabb: egy termelő ágazat kézzel fogható eredményessége, vagy a becslések szerint 1-3 százalékos szavazati arányt képviselő, kedvezményes földbérletre váró - egyre inkább a Jobbikkal szimpatizáló - kisgazdálkodói kör kiszolgálása. Orbán döntött. Ángyán ment. A Jobbik örül.


Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.