Nyolcvan éve lett miniszterelnök Gömbös Gyula

Kerékbe tört búzakalász

Belpol

95 pontos kormányprogram, intenzív tömegpropaganda, a lelkek koncentrációja meg egy Vezér a magyar feltámadás munkájában - 80 éve, 1932 októberével új eszközök és új szlogenek tömegét hozta magával a kormányfővé előléptetett Gömbös Gyula.

"Magyarok! Testvéreim! Gyújtsátok meg lelkemnek nemzetemért, tiérettetek égő élettüzénél a bizalom szövétnekét! Világítsatok!" 1932. október 4-én ezekkel az emelkedett, s az előadó stílusára amúgy roppant jellemző szavakkal zárta rádiószózatát a beköszöntő miniszterelnök, vitéz jákfai Gömbös Gyula, aki 45 évesen kacskaringós, ám roppant céltudatos pályafutása csúcsára érkezett. Már maga a rádióbeszéd is új gesztus volt, s Gömbös kinevezésével (október 1.) a magyar közéletben csak úgy sorjáztak a szemre egészen újszerű mozzanatok.

Új ember

 


Fotó: Szenes / OSZK MEK

A miniszterelnök személye is a rendkívüli idők jele volt, hiszen a grófok sorozata után egy falusi tanító fia ért fel a végrehajtó hatalom csúcsára, aki ráadásul csak alig pár éve tért vissza a fajvédő ellenzéktől Bethlen engedelmes kormánypártjába, az Egységes Párt soraiba. Igaz, az ellenforradalmi rendszer megteremtése körül oly sokat fáradozó volt vezérkari tiszt régóta a politika első vonalában szerepelt, Horthyhoz pedig régi személyes kapcsolat fűzte. Mégis, a bethleni konszolidációt megrendítő gazdasági válság nélkül éppúgy aligha teljesedhetett volna be Gömbös kormányfői ambíciója, mint a kormánypártot miniszterelnöki lemondása után is irányító Bethlen István dialektikus felismerése, miszerint remélt visszatéréséig néhány dolgot meg kell változtatni ahhoz, hogy valójában minden változatlan maradjon. Új műsorhoz új férfi kell - s erre a célra Gömbös ideálisnak tűnt, pláne, hogy rendszerfelforgató elképzeléseinek a személyétől idegenkedő kormánypárt csakúgy gátat emelhetett, mint az önmagától balra jószerint mindenkit vörösnek ítélő kormányzó.

 

Gömbös persze egy pillanatig sem szándékozott Bethlen strómanjaként működni, s ha valódi gyökeres reformokba (így kiválólag földreformba) - részint a válsághelyzet, részint a közegellenállás miatt - nem is foghatott, legalább a nagy tervek és a lázas átalakító munka látszatát meg akarta teremteni. "...nemzeti munkatervünkből hiányozni fog az az objektív politikai dinamizmus, amely szárnyakat adna neki a tömegek felé: igyekezzünk azonban ezt a hiányt olyan hangulati elemekkel helyettesíteni, amelyek alkalmasak lesznek a tétlenségtől és az egy helyben topogástól elfásult nemzeti lélek fantáziáját megragadni." A kormányfői hatalom átvételét megelőző felkészülés során fogalmazta meg ekképpen elvárásait Gömbös közeli munkatársának, az utóbb sajtófőnökké megtett Antal Istvánnak, s valóban: miniszterelnöki bemutatkozása gazdagon mérte a hangulati elemeket. A legfontosabbnak a 95 pontból álló új párt- és kormányprogram, a "Nemzeti Munkaterv" bizonyult, amelybe a "nemzeti öncél" jegyében majd' minden témában bekerült egy-egy hangzatosan nagyralátó, ám zavarba ejtően általános megfogalmazás: "a magyar faji sajátosságokban gyökerező, keresztény erkölcsön és világnézeten felépülő nemzeti kultúrától" a munkanélküli-segély "elvi ellenzésén" át egészen a "jogszabályok pontos és lelkiismeretes megtartásáig". A pesti humorban hamar Álmoskönyvnek elkeresztelt program valós tartalmánál fontosabbnak bizonyult puszta létének propagandaértéke, miután még 1932 októberének végén megjelent, és több százezer példányban szétküldetett a "Gömbös Kormány Nemzeti Munkaterve" című narancssárga füzetke, címlapján a Gömbös által eltervezett jelvénnyel, a kerékbe tört búzakalásszal.

A szavak mágusa

"Az égi kegyelem támogassa nagyméltóságodat szent munkájában a magyar nemzet élén és áldja lankadatlansággal, erővel, egészséggel és sikerrel, megvalósítva az ige áldását: 'valamiképpen a föld előhozza termését, a kert megsarjasztja veteményeit, úgy sarjasszon áldást és dicsőséget mind az országban, mind a nemzetek előtt.'" Ez állt a pesti főrabbi táviratában, amely a zsidósággal szembeni eredeti álláspontját nyilvánosan "revideáló" Gömböst köszöntötte, s a kormányfő lankadatlanságára nem is lehetett panasz. "Gyorsvonattal jöttem és gyorsvonati sebességgel fogom megvalósítani a nemzeti munkatervemet az ország javára" - ígérte országos szónoki körútjának első állomásán, Miskolcon, ám utóbb már nem minden megfogalmazása sikeredett ilyen frappánsra. "Túl sokan vagyunk az okos emberek ebben az országban" - hangzott a magánkörben "pofázó nemzetet" emlegető kormányfő egyik félresikerült megfogalmazása (másutt így cifrázta tovább: "pedig elég, ha ebből a fajtából csak egy van az országban"), amelyet azután a "dacos téglahordó" önmagára vonatkoztatott szónoki képével gazdagított. Apropó, gazdagítás: Gömbös országjárása során két szimbolikus pontot is hozzácsatolt munkatervéhez: Veszprémben a türelmet tette meg 96., Debrecenben pedig a lelkiismeretességet 97. pontnak.

"A magyarra ritkán süt a nap" - panaszolta a kormányfő, aki a lelkek koncentrációját szorgalmazta, s miközben a Gömbölini gúnynevet illesztették rá, büszkén hirdette: "Igenis, én uniformisba akarom öltöztetni a magyar lelkeket. Egy egységes közgondolkodás uniformisába." Ehhez pedig a rádió felhasználása és a filléres kormánysajtó megteremtése (Függetlenség, Esti Újság, Új Magyarság) mellett elsősorban a társadalmi szervezetek és főleg a kormánypárt átformálása tűnt célravezető eszköznek. A párt még 1932 októberében nevet módosított, s mint a Nemzeti Egység Pártja működését is mindinkább megváltoztatta. Gömbös bizalmi emberei, ha a képviselőcsoportban nem is tudták megrendíteni Bethlen "csáklyásainak" többségét, az országos szervezésben radikális eszközökkel alakították át az addig választási pártként működő politikai formációt. Az addig alig pár ezres pártból a teljes választói népességet tömörítő pártot terveztek: az állami alkalmazottak csatolásával, az összes településről és az összes választópolgárról felfektetett kartotékokkal, a közigazgatás mellé kiépítendő helyi pártélettel. (A NEP totális párttá szervezésének törekvését Vonyó József tanulmányai elemzik.) Persze szigorúan felülről szervezve, ahol a párt helyi elnökeit a központ nevezte ki, s kinevezésük e sablonlevéllel vált befejezett ténnyé:

"Hazánk boldogabb jövőjét biztosítani hivatott Nemzeti Munkatervem megvalósítása céljából olyan munkatársakra van szükségem, akik a nemzet súlyos helyzetében a Nemzeti Egység gondolatától áthatva, lankadatlan kötelességteljesítéssel, minden akadály ellen bátran, férfiasan küzdve, alkotni és győzni tudnak. Abban a biztos tudatban, hogy ily munkatársra találtam, a Nemzeti Egység községi pártszervezete elnöki tisztségével ezennel megbízom. Vezéri üdvözlettel: Gömbös."

Mű és örökség

Merthogy Bethlen, a Gazda után - akit majd csak 1935-re sikerült kiszorítania az árnyékhatalomból - Gömbös, a Vezér következett, s az osztályellentéteket tagadó, a faj, nemzet és nemzeti öncélúság fogalmait pedig önfeledt szabadsággal hajlítgató miniszterelnök valóban kacérkodott a korabeli olasz mintával. Nem akart szolgaian átültetni, sőt nyilvánosan cáfolta a diktatúra szándékát, ám azért a "mozgósított és aktív (de nem kezdeményező) társadalom létrehozásának" (Zeidler Miklós) metódusában nyilvánvalóan sokkalta inkább Mussolini, Dollfuss és Hitler modelljéhez közelített, mint a nyugati demokráciákhoz. "Ez az általános, titkos és egyenlő demokrácia, a 'nyugati' demokrácia, ez az úgynevezett gerstli-demokrácia [...] mindenütt a világon lealkonyodóban van" - mondta a NEP budapesti zászlóbontásán Gömbös, aki már Nemzeti Munkatervébe is ezzel a hangsúlyos fenntartással illesztette be a választás titkosságának elvét: "a nagy nemzeti érdekek legmesszebbmenő megóvásával". Kormánya nem is nagyon forszírozta a választás reformját, hiszen Gömbösnek fontosabb volt 1935-ben egy kitüntetetten korrupt és erőszakos választás révén lecserélnie Bethlen garnitúráját és megaláznia az ellenzéket. Igaz, a generációváltás túl jól sikerült, s a kormánypárt új derékhadát alkotó Gömbös-fiókák a helyi társadalmakban csakúgy jobbra tolódást és részben intellektuális nívócsökkentést vittek végbe, mint az Országgyűlésben.

Addig persze - Antal István szavával - nagyban folyt a "propagandaolimpiász". 1933 novemberében sor került a Nemzeti Munkahétre, felvonulásokkal, valamint a Dohnányi Ernő által komponált (és Somogyváry Gyula, azaz Gyula deák által szövegezett) Magyar induló - Nemzeti egység indulója megszólaltatásával; 1935 tavaszán nyitni próbált a népi írók felé is. Valamint a Parlamentben felhangzott Gömbös 15 pontos "nemzeti munkaszózata", amely a mohóság és a siránkozás kárhoztatása mellett ilyesforma lózungokat sorjázott: "Nekünk mindegy, hogy kérges tenyérrel, avagy csiszolt ésszel keresed a kenyeredet és gyűjtöd a vagyonodat, mindenképpen testvér, magyar testvér vagy." S persze Gömbös személyének kultikus tisztelete sem szünetelt, miközben az ígért reformhegyekből mindössze reformegerek lettek. Gömbös monográfusa, Gergely Jenő idézi egy névtelenségbe burkolózott ódaköltő művét 1935-ből:

"Egy legyen a zászlónk, egy a gondolatunk,

A Nemzeti Egységért ha kell meg is halunk.

Mintha Kossuth Lajos támadna fel újra,

Éljen a Vezérünk! Éljen Gömbös Gyula!"

S mégis, Gömbös körül alig pár hónappal a Bethlentől való megszabadulást és a választási győzelmet követően többféle értelemben is elfogyott a levegő. Ha hihetünk Horthy emlékiratainak, lemondatására is csak szánalomból nem került sor: "népének utolsó táltosát" 1936-ban halálos vesebaja mentette meg az elbocsátástól. A propaganda kevés volt a rendszer megreformálásához, a rendszer konzerválásában érdekeltek pedig már a szavakat és Gömbös vezérkedését is megsokallták. Így azután alig maradt más utána, mint a Gömbös-árvák szélsőjobb felé egyre nyitottabbnak bizonyuló serege: vészes örökség a harmincas évek második felére.


Neked ajánljuk