Magyar Narancs: 2010 januárjának elején járunk. Készen áll Pécs arra, hogy erre az évre Európa egyik kulturális fővárosa legyen?
Szalay Tamás: Teljesen készen állunk. A programsor végleges, és úgy vélem, hogy nagyon jó programot sikerült létrehoznunk. Annak idején elsősorban pécsi kezdeményezésre szoros együttműködés alakult ki az év két másik kulturális fővárosával (Isztambul és a Ruhr-vidék), így közelről látjuk, hogy ők hogyan állnak. Ez alapján úgy vélem, hogy a nemzetközi mezőnyben sincs okunk a szégyenkezésre.
MN: Ha megnézzük a 2010-es programsort, akkor mintha egyfajta biztonsági játékot látnánk: rengeteg program már létező pécsi rendezvények felturbózott verziója, kevés a valódi újítás. Hogyan sikerülhet így a pályázat egyik fő célkitűzése, a kulturális léptékváltás?
SZT: A magam részéről úgy gondolom, hogy bármilyen programsor állt volna össze, mindenképpen érték volna kritikák. Azt látni kell, hogy a programsort lényegében patikamérlegen kellett összeállítani. Alapvetően kétfajta kulturális fővárosi koncepció létezik. Az egyik nagy, látványos rendezvényekkel operál, ám hosszú távú hatása nincs, a másik pedig inkább a saját értékeit helyezi előtérbe, aminek hatása hosszabb távon jelentősebb, ám épp a kulturális fővárosi évben nem nagyon hívja fel magára a figyelmet. A magunk részéről ötvözni kívántuk a két koncepciót. Így a hosszú távú hatásra való törekvés mellett a látványos, nagy rendezvények sem maradnak el, amik nemzetközi figyelmet is kelthetnek, ám nem egyszerűen importálni próbáltunk, hanem ezeket is a pályázat alapfilozófiájához illeszteni. Ilyen program lesz például július végén Goran Bregovic koncertje a "Balkán kapuja" jelszó jegyében. Az újítás/hagyományőrzés terén szintén kétfelé lehet osztani a kulturális fővárosokat: az egyik esetben egy erős jogosítványokkal rendelkező művészeti igazgató avagy programszervező csapat felel kizárólagosan a programokért, ami így nyilván az ő felfogásukat tükrözi; az újításokat előtérbe helyező programsorok többnyire ilyen esetekben jellemzőek. Pécs esetében már a kezdetektől fontos volt a közösségek bevonása. Ennek megfelelően egyfajta befogadó programszervezést folytattunk. Emellett nem hinném, hogy teljes egészében hiányozna az újításra való törekvés a programsorból, bár az kétségtelen, hogy a nagy tömegrendezvényekre ez nem jellemző.
MN: Ha már a vezetési modellekről beszélünk: az is nagy publicitást kapott az elmúlt évek során, hogy Pécsett ezen a téren komoly gondok akadtak. A menedzsmentközpont élén nagy volt a fluktuáció, a programszervezés terén pedig menet közben alakult ki a végül működőképesnek bizonyuló megoldás, nagy feszültségek árán. Milyen következményekkel jártak ezek a problémák szerinted a Pécs2010 egészére nézve?
SZT: Az biztos, hogy az elmúlt pár év ezen a téren sem volt egyszerű. Emellett azt is látni kell, hogy itt egy annyira összetett projekttel állunk szemben, ami nemcsak szakmai, hanem kultúrpolitikai kérdéseket is felvet - gondoljunk csak a pályázat egyik alapvető gondolatára, a decentralizációra. A pályázat idején ezek a gondolatok még gyerekcipőben jártak, nem volt rájuk kész megoldás. Még egy nálunk fejlettebb társadalomban sincsenek arra tuti megoldások, hogy hogyan kell kinéznie egy kulturális főváros vezetésének, nálunk pedig még alapvető kérdéseket is tisztázni kellett. A vezetési modell így menet közben javult, alakult. Amellett, hogy mindebből kívülről elsősorban a kompetenciaharcok látszottak, a szervezeten belül nagyon kemény munka folyt, és én úgy vélem, hogy az eredeti pályázat szellemét nagyobbrészt sikerült megőrizni. Nyilván ilyen körülmények között maga a munka is nehezebb volt, ám ennek a küzdelemnek haszna is lett: olyan kérdések tematizálódtak így, mint például a helyi közösségek bevonása a döntések meghozásába, amely terén Pécs szerintem sokat fejlődött.
MN: Említette a balkáni kapcsolatokat, amelyek az eredeti pályázatban kiemelt fontossággal bírtak, hiszen a célkitűzés egy "déli kulturális övezet" létrehozása volt Pécscsel mint központtal. Mennyire vált ez valóssá, és milyen tartós hatást gyakorolhat akár az egész ország és a balkáni régió viszonyára a Pécs2010?
SZT: A hosszabb távú hatásokat most nem tudjuk felmérni, ezek pár éven belül válnak világossá. Annyi biztos, hogy szisztematikusan dolgoztunk, és már a felvezető évek során erős volt a balkáni szál, amely mind Pécsett, mind a Balkánon kedvező fogadtatásra talált. Ide tartozik, hogy rengeteg hagyományos pécsi rendezvény az elmúlt évek során sokkal szélesebben merített a balkáni fellépők köréből, mint a cím elnyerése előtti időszakban, ami azzal is jár, hogy már most élő, hosszabb távon is megmaradó kapcsolatok alakultak ki; ennek egyik legszebb példája a pályázatban szereplő és mára bejáratott Balkán Világzenei Fesztivál. Emellett talán még fontosabbak a Pécs és a balkáni régió városai között kialakult kapcsolatok. A pályázatban több olyan települést megneveztünk, amelyekkel célszerűnek tartottuk szorosabbra fűzni az együttműködést; mindez olyan jól sikerült, hogy az eredeti tervekhez képest kétszer annyi várossal alakítottunk ki jó viszonyt. Ennek köszönhető és az EKF-en túlmutat például Pécs és Újvidék testvérvárosi viszonya. A régió fővárosai, Belgrád, Zágráb és Szarajevó is részt vesznek a Pécs2010-ben. Az élő és remélhetőleg hoszszabb távon is fennmaradó kapcsolatra utal, hogy Pécs polgármestere mind Zágráb polgármesterével, mind a horvát kulturális miniszterrel rendszeresen egyeztet. Abban biztos vagyok, hogy a kulturális fővárosi cím nélkül Pécset nem ismernék Zágrábban. Innentől kezdve a politika és a diplomácia dolga, hogy ezeket a szálakat tovább gondozza. Erre szerintem nagyon jó esélyt ad 2011, amikor Magyarország tölti be az EU soros elnökségét.
MN: A Balkán mellett a Pécs2010 másik regionális vállalása maga Magyarország volt, a kormányzat részéről korábban megfogalmazott a "győztes mindenkit visz" elv jegyében. Ez hogy valósul meg?
SZT: 11 város pályázott a 2010-es kulturális fővárosi címre Magyarországon, ebből hét jutott tovább a második fordulóba. Az elvet már csak azért is komolyan vesszük, mert ahogy arról már esett szó, a pályázatunk egyik fő gondolata a decentralizáció volt. Ennek jegyében fontos megmutatni, hogy nemcsak egy kulturális központ van Budapest képében, illetve nem is kettő 2010-ben, hanem még legalább kilenc olyan város van, amely jelentős kulturális értéket képvisel. Az elmúlt évek során közösen dolgoztunk a többi pályázó megjelenítésén; ennek eredményeképpen mindegyik város helyt ad majd ekf-es rendezvényeknek. A napokban megjelenő legfrissebb programkönyvben külön szekció foglalkozik ezekkel a programokkal. Ez az együttműködés reményeink szerint hosszabb távon is fennmaradhat, ennek kapcsán ígéretes tárgyalásokat folytatunk a Magyar Turizmus Zrt.-vel.
MN: Rendkívül fontos és sok kulturális főváros esetében kritikus kérdés a fenntarthatóság: több példa akadt már arra, hogy a kulturális fővárosi évek után a korábbi győztesek komoly bajba kerültek, miután az érdeklődés csökkenése miatt a fővárosi évben csúcsra járatott kulturális ipar kifulladt. Pécsett ráadásul egy új kulturális intézményrendszer is létrejön, aminek a fenntartása költségesebb lesz, mint az eddiginek.
SZT: Az új, korszerűbb intézményrendszer kialakítása egyben racionalizálást is jelent, hiszen a Zsolnay Kulturális Negyedben eddig különálló intézményeket vonnak össze, aminek eredményeképpen mérsékelhetőek a többletköltségek. A Konferencia- és Koncertközpont esetében az a kormányzati ígéret jelenthet megoldást, hogy kiemelt kulturális intézmény lesz belőle, ami szintén jelentős lépés a decentralizáció irányába. Másrészt az új intézmények a remények szerint nem csupán városi kisugárzásúak lesznek, hanem az egész régióból vonzanak majd vendégeket, mind belföldről, mind külföldről. Ez óriási lehetőség Pécs számára, hogy kiterjessze kulturális vonzáskörzetét. Erre pedig fogadókészség is mutatkozik: Eszék például egy olyan "kulturális busz" beszerzését tervezi, amely Eszék és Pécs között szállítja majd a rendezvényekre az utasokat. Épp ezért nem tragédia, hogy nem 2010-ben készül el a legtöbb új nagy épület, hiszen ezek hosszabb távon lesznek fontosak.
MN: Tegyük fel, hogy egy évvel később, 2011 elején járunk. Mivel lennél elégedett?
SZT: Hogyha sikerülne magam addigra kialudnom. A kulturális fővárosi év sikerének rengeteg kritériuma van. Nekünk is vannak célkitűzéseink, de ezek jó része nem fog még látszani 2011 januárjában. Két évvel később fog kiderülni például, hogy vonzóbb lett-e idegenforgalmi szempontból Pécs és a régió; a korábbi tapasztalatok alapján mindig van egy éves visszaesés a kulturális fővárosi év után az idegenforgalom terén, és utána derül ki, hogy mennyiben lett népszerűbb a város. A legfontosabb kritérium mégiscsak az, hogy a pécsiek büszkesége és öntudata növekedjen. Ha ez megvalósul, akkor sikerről beszélhetünk.
Kis ország, nagy távolságok
A Pécs2010 idegenforgalmi sikere sok szempontból nem a szervezőkön múlik, hanem a magyar közlekedési infrastruktúrán. Bár ez továbbra is távol van a tökéletestől, Pécs és a Dél-Dunántúl esetében óriási fejlődést jelent, hogy 2010 márciusának végére elkészül a már lassan egy évtizede ígérgetett M6-os, így autóval pofonegyszerű lesz a város megközelítése. Kedvező fejlemények történtek vasúti fronton is: a MÁV-Start új menetrendjében kilenc IC-pár közlekedik Pécs és Budapest között, 2 óra 51 perces menetidőkkel. A vasúttársaság ráadásul különvonatot indít a január 10-ei nyitóünnepségre, amely kedvezményes áron vehető igénybe. Bár a megközelíthetőséggel nem lesz nagy gond, a szállásokkal lehet; a tervek szerint 2010-re több új szálloda is elkészült volna a városban, ám a válság miatt az építkezések többsége nem valósult meg. Az utazás előtt épp ezért célszerű korán nekiállni a szálláskeresésnek: ebben nagy segítséget jelenthet Pécs turisztikai honlapja, a http://www.baranyatour.hu/.
