Az operaház külső szerződései

Kettős szereposztások

  • Vári György
  • 2012. február 15.

Belpol

Augusztusi kinevezése óta négy külső tanácsadói szerződést kötött Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház kormánybiztosa. Mára - hosszú harc és a törvényes határidő sokszoros túllépése után - sikerült azt is megtudnunk, hogy mennyiért.

2012. február 3-án az operaház honlapján az Üvegzseb menüpontban a "2009. évi szöveges beszámoló" az utolsó dokumentum. Alatta az olvasható: "Feltöltés folyamatban."

"Tekintettel arra, hogy az intézmény belső működési folyamatainak jelenlegi és jövőbeni felülvizsgálata körében a vonatkozó dokumentumokat aktualizálni szükséges, ezért ezek rendezése jelenleg is folyamatban van. Ennek megfelelően az említett dokumentumok feltöltése - a törvény által előírt tartalommal -, szintén folyamatos" - válaszolta az Opera, amikor december elején a szerződésekről érdeklődtünk. Azt javasolták, várjuk meg a felülvizsgálatot, és a majdan kikerülő anyagok között vizsgálódjunk. Az eltelt lassan két hónapban azonban nem került új információ a honlapra - vagyis jól döntöttünk, amikor türelmetlenségünkben mégiscsak kikértük a szerződéseket.

Tanácsok kánonban

A felkért tanácsadók a decemberi írásunkban (lásd: Rejtélyes tanácsadókMagyar Narancs, 2011. december 8.) említett Batta Andráson és Káel Csabán kívül (akik az Opera melletti két legnagyobb zenei intézmény, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem - ismertebb nevén a Zeneakadémia - és a Művészetek Palotája - Müpa - vezetői), a Müpa egy másik vezetője, Bátor Tamás koprodukciós igazgató és Zsoldos Dávid, a Fidelio Media Kft. többségi tulajdonosa, illetve a cégeik. Mind a négyen feladatul kapták az Ókovács kijelölte opera-előadások megtekintését és értékelését egy előre gyártott formanyomtatvány kitöltésével. A két vezetőtársnak, Battának és Káelnek egyéb feladata nem is volt, az ő havi jövedelemkiegészítésük ezért mindössze 250 ezer forint. Forrásaink szerint az aktuális repertoárral kapcsolatos konzultációra az utóbbi tíz évben is kértek fel belső embereket vagy külső szakértőket akár külön díjazás nélkül is. Bátort és Zsoldost Battáék tiszteletdíjának kétszereséért, egyenként havi félmillió forintért szerződtették. Zsoldos Dávid - illetve a LibraInvest Bt., melynek ő a beltagja, családtagjai a kültagjai - művészi hozzájárulása mellett PR- és marketing-tanácsadóként is bedolgozik. Elsőre nem világos, hogy "a részvétel a hazai és nemzetközi szakmai és médiakapcsolatok kiépítésében és ápolásában, új együttműködések kialakítása és a meglévők ápolása, ill. optimalizálása" miért igényel vállalkozót, ha az Operának van marketing- és kommunikációs igazgatója, hazai és nemzetközi sajtóreferense. Zsoldos művészeti típusú feladatai közt az előadások értékelésén túl szerepel "az intézmény számára perspektívát jelentő új művészi utak, elképzelések előterjesztése", "javaslattétel az előadások művészi színvonalának emelése érdekében szükséges intézkedésekre", valamint "a világ vezető operai-komolyzenei orgánumainak követése, azokról havi szintű beszámoló készítése". Kérdésünkre, hogy a ház művészeti vezetése nem tájékozódik-e magától is, netán az összefoglalók olvasásánál elmélyültebben is a vezető orgánumokból, Ókovács azt felelte: "A művészeti vezetők lehetőségeikhez mérten maguk is követik" ezeket, "ugyanakkor rendkívül komoly segítséget jelent, ha ezt nem csupán a legkülönbözőbb orgánumokat egyenként átböngészve, hanem összefoglaló formájában speciálisan az adott trendekre koncentrálva tehetik meg, melyeket ezek a beszámolók rögzítenek".

A trendeket rögzítő beszámolók az angol és német nyelvű napi- és zenei sajtóból a linkek megadásával kimásolt, egymás után sorjázó idézetek, bemutatók beharangozói, tudósítás olasz zenei intézmények költségvetésének csökkenéséről, továbbá és elsősorban operakritikákból vett szemelvények. Ezekbe csak betekinthettünk, ugyanis az Opera érvelése szerint ezek a ház tulajdonát képezik, ezért fénymásolásuk nem engedélyezett. További kérdéseinkre az operaház vezetője hozzátette: Zsoldos megbízását "az a szándékunk indokolta, mely szerint hangsúlyosabbá szeretnénk tenni az operaház megjelenéseit. Feladatomnak tartom, hogy minden lehetséges segítséget biztosítsak ahhoz, hogy a Magyar Állami Operaház aktivitásait, produkcióit, művészeit a leghatékonyabban és legeredményesebben tudjuk kommunikálni. A megbízás olyan szerteágazó feladatokat fed le, melyek egy státuszban nem vonhatók össze. Azért nem bérezéssel és nem állandó alkalmazottként történő feladatellátással oldjuk meg ezt, mert a tanácsadás egy része átmeneti időszakra szólt. Szintén ez a magyarázata annak, hogy a perspektívát jelentő művészi utak, elképzelések előterjesztésére - többek között - tanácsadás keretében kerül sor."

Tavaly - még Horváth Ádám miniszteri biztos idején - az operaház 24 millió forint értékben Zsoldos másik cégével, a Fidelio Media Kft.-vel is szerződött - akkor egy közbeszerzési eljárás megnyerését követően - kommunikációs feladatok elvégzésére (a Magyar Állami Operaház hirdetéseinek megjelentetése belföldi és külföldi nyomtatott és elektronikus médiában, valamint közterületen, kapcsolódó kommunikációs, adminisztratív feladatok ellátása). Ez a keretszerződés éppen úgy december 31-ig szól, mint a tanácsadói megbízás, tehát akár párhuzamosan is futhattak.

Hozzáadott értékek

Ugyanabban a hónapban (2011. május) egy hirdetési felületek bérbevételéről és hirdetési szolgáltatásokról szóló szerződést is kötött az operaház a Simicska-birodalomhoz tartozó Mahir Cityposter Kft.-vel bő 13 millió forintért egy "hirdetmény közzététele nélküli" közbeszerzési eljárás eredményeként. (A Fidelio Media és a Mahir Cityposter szerződései különben megtalálhatók a honlapon a "közbeszerzési információk" között).

Bátor Tamást külföldi vendégénekesek felkérésére, a fő-zeneigazgató és a főigazgató/kormánybiztos iránymutatása alapján szerződéseik előkészítésére, a szerződéskötéshez szükséges információk beszerzésére kérték fel. Ez nem kis részben megegyezik Bátornak a Müpában végzett munkájával. Bátor megbízatása tavaly augusztus végén járt le a Miskolci Operafesztivál igazgatói posztján, október elsején kezdett a Müpában, és még ugyanebben a hónapban aláírta szerződését az Operával is. Azokkal az ügyekkel, melyekkel Bátor Tamást megbízták, házon belül "többek között, de nem kizárólag - a művészeti titkárság foglalkozik", ahogy maga Ókovács Szilveszter fogalmazott lapunknak. Általában is úgy látja viszont, hogy "a tanácsadás nem munkaköröket fed le vagy vált ki", hanem olyan "hozzáadott értéket képvisel", amelynek eredményét a következő évadban láthatjuk, és ez Bátor munkájára is érvényes. Továbbá: míg Batta András az Operaház tanácsadója, addig Ókovács Szilveszter, amint azt korábban megírtuk, idén márciustól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gazdasági tanácsának tagja, április 28-tól elnöke. (Kikértük a Zeneakadémia külső szerződéseit is, türelmünket kérték - azt viszont biztosan tudjuk, hogy a Müpa nem foglalkoztatja sem Ókovácsot, sem az Opera más vezetőjét.)

Battát egy olyan cégen, a VitalCo Kft.-n keresztül bízták meg, amelynek az opten.hu adatai szerint nem tulajdonosa vagy résztulajdonosa és nem is vezető alkalmazottja, a zenei szaktanácsadás pedig nem is vág a kft. profiljába, tevékenységi körei között egy sem szerepel, amelyhez illene az operaházi megbízás. Igaz, a VitalCo csak arra szerződött, hogy "biztosítsa Batta András személyes közreműködését" a vállalt feladatok ellátásában. Arra a kérdésre, hogy milyen, esetleg nem vezetői beosztásban dolgozik a főleg "információtechnológiai szolgáltatások" nyújtásával és "egyéb gazdasági szolgáltatásokkal" foglalkozó cégnél a Zeneakadémia vezetője, illetve hogy amennyiben nem áll fenn munkaviszony közte és a cég közt, hogyan tudják "biztosítani" bármiféle közreműködését akármiben, Ókovács Szilveszter nem kívánt válaszolni. Szerinte ezt a másik szerződő féltől kell megkérdezni. Megkérdeztük Battát is az ügyről, de lapzártáig nem kaptunk választ.

Eredetileg mindegyik kontraktus december 31-ig szólt, és Káel szerződését a többiekével szemben nem is tervezi az operaház meghosszabbítani, tehát megbízásának teljes összege 750 ezer forintra rúgott, Bátor megbízási díja pedig havi 450 ezer forintra csökkent. (A Müpa vezérigazgatója az esettől függetlenül törekszik egyébként arra, hogy lehetőség szerint független művészeti intézményvezetőként tekintsenek rá. Nem hajlandó feladni szoros kapcsolatait a politikailag látványosan nem szeretett Budapesti Fesztiválzenekarral, és kortárs irodalmi programokat szervez az egyre agresszívabb hivatalos kultúrpolitika elvárásai ellenére.) A Bátor és Zsoldos munkájának elvégzését igazoló teljesítési beszámolókhoz nem férhettünk hozzá, mivel azok az operaház álláspontja szerint üzleti titkokat tartalmaznak. (Battának és Káelnek az értékelésen kívül nem volt feladata, így beszámolniuk sem kellett.)

A szerződések mellett az operaház színes belső életébe nyújthat némi betekintést a ház dolgozóinak egyik kedvenc története az október 5-6-i kétnapos, a Mátrában zajló "csapatépítő tréningről". Az operaház tájékoztatása szerint közel félmillió forintért 15 ember, jórészt a megújult vezetőség számára szervezték, és Ókovács szerint épp a "vezetőgárda szinte teljes kicserélődése" tette szükségessé az eseményt. "Az irányadó stratégiai megbeszéléseket, a mélyebb folyamatelemzéseket, az ügyek részletes feltárását fontosnak tartom időről időre koncentráltan biztosítani" - nyomatékosította. Mivel többek között a kormánybiztos lapunknak adott interjújából is tudható (lásd: "Csakis válságmenedzsment", Magyar Narancs, 2011. december 1.), hogy a kinevezését követő időszakban az operaháznak gondjai voltak a folyó kifizetések pontos teljesítésével, fölmerül a kérdés: e mélyebb folyamatelemzéseket nem lehetett volna-e néhány értekezlet keretein belül letudni?


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.