A kormány és a jegybank harca egymás és az infláció ellen

Kinek hiszünk?

Belpol

Szakmainak tűnő vita alakult ki a jegybank és a kormány között, illetve a kormányon belül arról, ki a felelős a magas inflációért és kinek a sikere lesz annak ­letörése. Ki hogyan állítaná irányba a magyar gazda­ságot? És mindeközben ki törődik a lakossággal?

Az Orbán-rezsimben szokatlan fejleménynek lehettünk tanúi az elmúlt hetekben: a kormány tagjai nyílt színen vitatkoztak a gaz­daságpolitika jövőbeni irányáról. Normális ­demokráciákban ez egyáltalán nem meglepő, valaha Magyarországon is természetes volt, hogy az egyes minisztériumok a maguk álláspontjáról igyekezték meggyőzni a miniszterelnököt (két- vagy többkulcsos adó; szuperbruttó vagy negatív adó; inflációt követő vagy svájci indexálású nyugdíj stb.).

Orbán Viktor kormányzása alatt ez a fajta nyilvános vita eltűnt – a közelmúltban azonban egymásnak feszült a Pénzügyminisztérium és a Gazdaságfejlesztési Minisztérium vezetője az idei, 61. Közgazdász-vándorgyűlésen. Ebbe szállt be utóbb Rogán Antal magyar hangja, Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője, a partvonalról pedig Matolcsy György jegybankelnök is szítja a hangulatot. E derék fér­fiak három éve még teljes egyetértésben tolták a szekeret oda, ahol most van: tengelyig a sárba.

Matolcsy György, az MNB elnöke és Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter közismerten nincs jóban, és ezt a rossz viszonyt igyekeztek szakmai vitának beállítani (lásd: Első vérig, Magyar Narancs, 2023. április 12.). Matolcsy 2021 második felétől kezdte bírálni a kormány fiskális, azaz költségvetési politikáját, idővel a kormányt egyre kedvezőtlenebb színben feltüntetve – közben persze a jegybank lett a bölcsesség és értelem utolsó bástyája. Mára e narratíva ott tart, hogy a kormány voltaképp félrekezelt mindent, aminek egyenes következménye a borzasztó gazdasági helyzet, a magas infláció és az államháztartás sérülékenysége.

Mi történt?

Miután Nagy Márton a jegybankból 2020-ban átmentette magát a kormányba, rövid időn belül éceszgéber és megmondóember lett, és Matolcsy után újabb ellenfelet szerzett magának: Varga Mihály pénzügyminisztert. Vargának addig nem sok kifogása lehetett Nagy ellen, amíg utóbbi Matolcsyval szkanderezett. Csakhogy Nagy elkezdett a fiskális politikában is szakérteni, ami Varga játszótere, és ahová eddig senkinek nem volt bejárása. Természetesen ez a pengeváltás is szakmai köntösbe van bújtatva. És Nagynak bőven van most fogása Vargán, hiszen a kormány elmúlt évekbeli fiskális politikája nem a tankönyvi ­követendő példa szerint működött. Hogy a Rogán Antal vezette propagandaminisztérium és ezen keresztül Kocsis Máté milyen vélt és valós sérelmek miatt lépett a pástra, nem tudni, egyelőre legfeljebb tippelhetünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.