Makó és a vöröshagyma-termesztés

Könnyes búcsú

Belpol

Kétszázötven évig meghatározta Makó életét a vöröshagyma, az idén viszont egy kamionnyi sem termett belőle itt. Ennek nem az aszály a fő oka: a kollektivizálás óta ez a termesztési kultúra nem tartott lépést a versenytársakkal. Hagymafesztivált azért rendez a város.

Makón az augusztus 20-i tűzijátékot a háromnapos hagymafesztivál záróestéjére, szeptember 11-re halasztották. A kirakodóvásáros, főzőversenyes, zenés népünnepélyen hagyomány az is, hogy a Hagyma Terméktanács elnöke a rendezvény előtt vagy közben nyilatkozik arról, hol áll az ágazat. Az idén ez a hangulatjelentés kevéssé passzolt a tűzijátékhoz. Fekete János elnök nyilatkozata alapján a Magyar Nemzet és nyomában az egész magyar sajtó megírta, hogy „idén gyakorlatilag megszűnt a magyar hagymatermesztés”, „búcsút inthetünk a makói hagymának”, „végóráit éli”, mert az aszály azoknak a termelőknek a munkáját is tönkretette, akik még kitartottak. Fekete egy későbbi nyilatkozatában pontosított: a hazai hagymatermelés nem fog megszűnni, mert a Dunántúlon és a Jászságban vannak öntözhető területek, ahol magról vetett vöröshagymával foglalkoznak – csak a klasszikus, dughagymáról termesztett makói hagyma fog eltűnni.

A dél-alföldi városban a hagymatermesztés „előiskolája” a szőlőművelés volt, még 1779-ben is 672 hold szőlőt műveltek a város környékén. A makói bor mégsem lehetett versenyképes, mert a szőlőültetvényeket kiszorították a zöldségek. Az első írásos adat a makói hagymáról 1755-ből való: a tornyai Marczibányi Lőrinc vöröshagymát rendelt Gerlicze János makói főbírótól – olvasható A makói hagyma múltja, jelene és jövője című 1997-es kötetben. A reformkorban is együtt emlegették a hagymával a petrezselymet, zellert, sárgarépát, paprikát, mint olyan termékeket, amelyekkel Makó „az egész Alföldet és Bánátot elönti”.

A Vörös-tenger partján

A vöröshagyma azért vált végül meghatározóvá, mert bár a földterületek szétaprózódottak voltak, ez a fűszernövény kis területen is jó jövedelmet hozott. A helyi kisparasztok pedig az itteni, száraz éghajlathoz idomuló fajtát hoztak létre.

Akkor mindenütt úgy termelték a vöröshagymát, hogy elültették az anyahagymát, az virágzott, fekete magokat termett, azt a második évben elvetették, abból dughagyma fejlődött. Felszedték, a következő tavaszon elduggatták, étkezési hagyma nőtt belőle, a szebb fejekből anyahagyma. A makóiak a 18. század első felétől a dughagymát a kemence fölött, nádból készített rácson szárították, ez az eljárás pedig meggátolta a „bördősödést”. Egyedülálló technológia volt, amellyel akkoriban szokatlanul nagy, erős aromájú, és száraz helyen a következő termésig eltartható hagymákat lehetett termelni. Így amikor Kazinczy Ferenc a Martinovics-féle összeesküvés miatt ausztriai raboskodása során 1799-ben vízi úton szállított, „szörnyű nagyságú” magyar hagyma látványa ébresztett benne jó érzést, az minden bizonnyal Makóról származott.

A következő évszázad elején a makói hagymakertészek kilencven százaléka a közelben és a Bánságban adta el az áruját. Sokan maguk vitték ponyvás lovas kocsin a termést. A kereslet a közlekedés fejlődésével nőtt. Hozzájárult ehhez az is, hogy az 1859-es és 1866-os háborúk nyomán az olasz hagyma kikopott az osztrák örökös tartományok és a német birodalom piacáról. Helyette megjelent a makói, amely az 1873-as bécsi és az 1888-as brüsszeli világkiállításon is sikerrel szerepelt. Közben a várost elérte a vasút, ami szintén nagyot lendített a hagyma ügyén. Makóra a mozdony is tolatva megy be – mondták –, mert csípi a szemét a hagymaszag. Abban, hogy ez a fűszernövény világhírű lett, elvitathatatlan szerepe volt a város zsidó kereskedőinek (lásd: Haza a temetőben, Magyar Narancs, 2022. június 23.).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.