Makó és a vöröshagyma-termesztés

Könnyes búcsú

Belpol

Kétszázötven évig meghatározta Makó életét a vöröshagyma, az idén viszont egy kamionnyi sem termett belőle itt. Ennek nem az aszály a fő oka: a kollektivizálás óta ez a termesztési kultúra nem tartott lépést a versenytársakkal. Hagymafesztivált azért rendez a város.

Makón az augusztus 20-i tűzijátékot a háromnapos hagymafesztivál záróestéjére, szeptember 11-re halasztották. A kirakodóvásáros, főzőversenyes, zenés népünnepélyen hagyomány az is, hogy a Hagyma Terméktanács elnöke a rendezvény előtt vagy közben nyilatkozik arról, hol áll az ágazat. Az idén ez a hangulatjelentés kevéssé passzolt a tűzijátékhoz. Fekete János elnök nyilatkozata alapján a Magyar Nemzet és nyomában az egész magyar sajtó megírta, hogy „idén gyakorlatilag megszűnt a magyar hagymatermesztés”, „búcsút inthetünk a makói hagymának”, „végóráit éli”, mert az aszály azoknak a termelőknek a munkáját is tönkretette, akik még kitartottak. Fekete egy későbbi nyilatkozatában pontosított: a hazai hagymatermelés nem fog megszűnni, mert a Dunántúlon és a Jászságban vannak öntözhető területek, ahol magról vetett vöröshagymával foglalkoznak – csak a klasszikus, dughagymáról termesztett makói hagyma fog eltűnni.

A dél-alföldi városban a hagymatermesztés „előiskolája” a szőlőművelés volt, még 1779-ben is 672 hold szőlőt műveltek a város környékén. A makói bor mégsem lehetett versenyképes, mert a szőlőültetvényeket kiszorították a zöldségek. Az első írásos adat a makói hagymáról 1755-ből való: a tornyai Marczibányi Lőrinc vöröshagymát rendelt Gerlicze János makói főbírótól – olvasható A makói hagyma múltja, jelene és jövője című 1997-es kötetben. A reformkorban is együtt emlegették a hagymával a petrezselymet, zellert, sárgarépát, paprikát, mint olyan termékeket, amelyekkel Makó „az egész Alföldet és Bánátot elönti”.

A Vörös-tenger partján

A vöröshagyma azért vált végül meghatározóvá, mert bár a földterületek szétaprózódottak voltak, ez a fűszernövény kis területen is jó jövedelmet hozott. A helyi kisparasztok pedig az itteni, száraz éghajlathoz idomuló fajtát hoztak létre.

Akkor mindenütt úgy termelték a vöröshagymát, hogy elültették az anyahagymát, az virágzott, fekete magokat termett, azt a második évben elvetették, abból dughagyma fejlődött. Felszedték, a következő tavaszon elduggatták, étkezési hagyma nőtt belőle, a szebb fejekből anyahagyma. A makóiak a 18. század első felétől a dughagymát a kemence fölött, nádból készített rácson szárították, ez az eljárás pedig meggátolta a „bördősödést”. Egyedülálló technológia volt, amellyel akkoriban szokatlanul nagy, erős aromájú, és száraz helyen a következő termésig eltartható hagymákat lehetett termelni. Így amikor Kazinczy Ferenc a Martinovics-féle összeesküvés miatt ausztriai raboskodása során 1799-ben vízi úton szállított, „szörnyű nagyságú” magyar hagyma látványa ébresztett benne jó érzést, az minden bizonnyal Makóról származott.

A következő évszázad elején a makói hagymakertészek kilencven százaléka a közelben és a Bánságban adta el az áruját. Sokan maguk vitték ponyvás lovas kocsin a termést. A kereslet a közlekedés fejlődésével nőtt. Hozzájárult ehhez az is, hogy az 1859-es és 1866-os háborúk nyomán az olasz hagyma kikopott az osztrák örökös tartományok és a német birodalom piacáról. Helyette megjelent a makói, amely az 1873-as bécsi és az 1888-as brüsszeli világkiállításon is sikerrel szerepelt. Közben a várost elérte a vasút, ami szintén nagyot lendített a hagyma ügyén. Makóra a mozdony is tolatva megy be – mondták –, mert csípi a szemét a hagymaszag. Abban, hogy ez a fűszernövény világhírű lett, elvitathatatlan szerepe volt a város zsidó kereskedőinek (lásd: Haza a temetőben, Magyar Narancs, 2022. június 23.).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.