„Szabolcs számára ez a négy év sok fejlesztést és sok eredményt fog hozni. Az, hogy egyes térségek ezen belül hogy fognak majd részesedni, azon fog múlni, hogy a térségeken belül milyen választási eredmény születik” – magyarázta az MSZP-s Veres János pénzügyminiszter 2006. április 14-én, az országgyűlési választások kampányában Mátészalkán. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 9. választókerület polgármestereivel beszélgetett. Így folytatta: „Azt tudjuk mondani jelen pillanatban mindenkinek, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye fejlesztési lehetőségeiből a következő négy évben aszerint differenciáltan fognak minősülni az egyes települések, amilyen választási eredmény 23-án születik.”
Ezek után Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tíz választókerületéből hétben MSZP-s képviselőjelölt győzött. Veres is behúzta a nyírbátori központú 6-ost. Ám a nevezetes fórumnak helyet adó Mátészalkán és környékén Fülöp István (Fidesz–KDNP) szerzett mandátumot. A beszéd nyilvánosságra került, országos botrány lett belőle, még a második forduló előtt. A Fidesz akkori kommunikációs vezetője, Deutsch-Für Tamás megkérdezte Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől, mikor fogja „fenyegetőző pénzügyminiszterét meneszteni, meddig tűri azt el, hogy egy európai demokráciában egy hivatalban lévő kormány pénzügyminisztere politikai fenyegetés, politikai zsarolás hangnemében szólaljon meg, amikor az önkormányzatoknak nyújtandó költségvetési támogatási lehetőségekről szól”. Veres utóbb az MTI-nek nyilatkozva elmagyarázta, azt mondta, a megye településeinek tényleg nem mindegy, hogy kormánypárti vagy ellenzéki képviselőt választanak, mert „egy kormánypárti képviselő több eredményt tud elérni a térségének, mint egy ellenzéki”.
Veres arra utalt, az önkormányzatok a működési forrásokat egyforma számítás szerint kapják, a fejlesztési pénzek eloszlása azonban nem objektív szempontokon, jól megírt pályázatokon, valós igényeken, hanem a lobbin múlik. Szavainak, hogy egy kormánypárti politikus eleve jobban tud lobbizni, mint egy ellenzéki, azok a szocialista, liberális politikustársai sem örültek, akik 1998-tól 2002-ig, az első Orbán-kormány ideje alatt ellenzéki polgármesterként dolgoztak, és a tehetséget a párthovatartozásnál fontosabbnak tartották.
Az ellentétes pártállású, de egymás munkáját elismerő polgármesterek közötti együttműködés húsz évvel ezelőtt a helyi politikában, megyei közgyűlésekben és a fejlesztési tanácsokban, ha nem is mindennapos, de természetes volt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
