Az agrártámogatások sorsa Magyarországon

Mindig a régi barázda

Belpol

Ezermilliárd forint körüli összegben fizettek ki agrártámogatásokat tavaly is Magyarországon, ennek több mint 70 százaléka származott uniós forrásokból. A pénz javát szokás szerint a rezsimkompatibilis nagyvállalkozói kör nyelte le.

Magyarország mezőgazdasága kiemelt mértékben függ a főleg külső, európai uniós forrásokból érkező agrártámogatásoktól. Ez önmagában nem különleges, hiszen az EU agrártámogatási és vidékfejlesztési rendszerét pontosan azért hozták létre a döntéshozók, mert úgy vélték, hogy a mezőgazdaság enélkül sehol nem versenyképes (ahogyan a kistelepülések dominálta vidékek fejlődését is csak intenzív pénzinjekciókkal lehet biztosítani). Az alapvetően uniós pénzekre támaszkodó, különböző jogcímeken folyósított összegek (lásd erről Mit, mire? című keretes írásunkat) révén azonban Magyarországon szélsőséges birtok- és tőkekoncentrációt hoztak létre – holott az uniós döntéshozók szeme előtt aligha egy új latifundium-rendszer kialakítása lebegett.

Bár a magyar jogállamisági deficit (no meg az erős korrupciós kockázat) miatti uniós kifogások következményeként késnek az EU-s kifizetések, az agrártámogatási és vidékfejlesztési pénzek rendben befutottak tavaly is.

Minden év újabb csoda

Agrár- és vidékfejlesztési támogatásokra 2022-ben (az Agrárközgazdasági Intézet által rendszeresen kiadott Pénzügyi Hírlevél 2023/1. száma szerint) összesen 1008,7 milliárd forintot fizettek ki december 31-ig. A folyósított támogatási összeg 72,2 százaléka (728,2 milliárd forint) európai uniós forrásból származott, 27,8 százalékát (280,5 milliárd forint) a hazai költségvetésből fizették ki.

A korábbi évekhez hasonlóan továbbra is a termelőknek nyújtott közvetlen támogatások (482,6 milliárd forint) domináltak. A Vidékfejlesztési Program kifizetései 2022-ben meghaladták a 400 milliárd forintot, a nemzeti támogatásokra 84,3, a piaci és egyéb támogatásokra együttesen 35,6 milliárd forintot folyósítottak.

Összességében az utóbbi tíz évben mintegy 7 ezer milliárd forintot osztottak ki támogatásként az agráriumban. A témával foglalkozó kutatók mindenekelőtt a területalapú támogatásokra koncentráltak, elvégre ez mutatta meg leginkább, kik rendelkeznek – akár földtulajdonosként, akár földhasználóként – a legtöbb mezőgazdasági területtel. A közvetlen támogatások több mint 70 százaléka a kedvezményezettek felső 10 százalékának jut. Bár a területalapú támogatásoknál 2014-től sapkát vezettek be (vagyis e támogatás 1200 hektár feletti területekre már nem jár), ez nem módosította jelentősen az agrártámogatások eloszlását. Számos gazdálkodó e plafon kivédése érdekében egyszerűen feldarabolta a birodalmát. A 2017-es mélypont után a legnagyobb nyertesek mára újra 2 milliárd forint felett jutnak támogatáshoz, a csúcsérték a 6 milliárdot is meghaladta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.