Interjú

„Megérteni az elnyomás dinamikáit”

Kóczé Angéla szociológus a roma polgárjogi mozgalom eredetéről és kifutásáról

  • Artner Szilvia
  • 2023. október 18.

Belpol

A Magvető Kiadó az ő kezdeményezésére és szerkesztésében indította el tavaly a Tények és tanúk sorozat roma polgárjogi aktivistákról szóló köteteit. Az 1990 utáni roma emancipációs törekvésekről, azok főszereplőiről és a többségi társadalom reakcióiról kérdeztük.

Magyar Narancs: Az első, független, demokratikus roma szervezet, a Phralipe 1989-ben alakult meg. Mit csináltál akkor? Mikor kezdtél el tudatosan foglalkozni a hazai roma civil önszerveződésekkel?

Kóczé Angéla: 1988-ban érettségiztem Fehérgyarmaton, és pár hét után elköltöztem Budapestre, ahol 1989 augusztusáig a Budapesti Beton- és Vasbetonipari Műveknél (BVM) dolgoztam. Augusztus végén egy pest­erzsébeti általános iskolába mentem, szakképesítés nélküli napközis nevelőnek. Abban az időben nem sok elképzelésem volt a demokratikus ellenzékről. A BVM-ben egy nagyon progresszív munkatárs, Lujzi néni mutatta meg az akkoriban indult Reform című független demokratikus heti magazint, ott olvastam először az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokról. Amikor az általános iskolába kerültem, odajött hozzám a magyartanár, aki mellesleg roma volt és azt kérdezte tőlem, hogy ugye, te a Darócziékon keresztül jöttél ide? Fogalmam se volt, hogy kik azok a Darócziék, viszont ez a kérdés vitt el engem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Szociológiai Gyűjteményébe, hogy a romákkal kapcsolatos kiadványokból megismerhessem Choli Daróczi Józsefet és Daróczi Ágnest. 1992-ben a Tanítóképző Főiskolán találkoztam aztán Kereszty Zsuzsával, és rajta keresztül jutottam el Csongor Annához, aki felvett az Autonómia Alapítványhoz szociális munkásnak. Így a 90-es évek elején kezdtem el együtt gondolkodni és dolgozni roma civil szervezetekkel.

MN: Hogy látod, mikor és minek a hatására alakult ki az igény a roma szervezetek összefogására, ami egyebek mellett a Roma Parlament 1990-es megalakításához vezetett?

KA: A rendszerváltás táján, különösen az első demokratikus parlamenti választások idején megfogalmazódott egy „illuzórikus” igény a roma és nem roma politikai szervezetek ­részéről is, hogy a romák fogjanak össze, és egységesen képviseltessék magukat az új politikai rendszerben. A Roma Parlament ezt a látszategységet próbálta megjeleníteni egy bonyolult, új politikai térben. Ezt az igényt vagy kényszert máig megfogalmazzák különböző intézmények. A romák hazai és nemzetközi politikai szerveződéseiben is van egyfajta törekvés arra, hogy a befolyással és forrásokkal rendelkező szervezetek rákényszerítsék a saját elgondolásaikat a gyengébb szervezetekre. A Roma Parlament létrejötte is egyrészt egy külső elvárásnak, másrészt egy belső hegemóniára törekvésnek felel meg. Mint azt Daróczi Ágnes is hangsúlyozta a vele készült interjúban (a Tények és tanúk-sorozat Hosszú az út előttem című kötetében – A. Sz.), a rendszerváltás után sok hiteltelen, korrumpált roma vezető kapaszkodott a hiteles ellenzéki romákba, akiket nagy tisztelet övezett mind a romák, mind a demokratikus ellenzék körében. Ők alkották a Phralipe magját: Daróczi Ágnes, Horváth Aladár, Osztojkán Béla és Zsigó Jenő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.