Interjú

„Megérteni az elnyomás dinamikáit”

Kóczé Angéla szociológus a roma polgárjogi mozgalom eredetéről és kifutásáról

  • Artner Szilvia
  • 2023. október 18.

Belpol

A Magvető Kiadó az ő kezdeményezésére és szerkesztésében indította el tavaly a Tények és tanúk sorozat roma polgárjogi aktivistákról szóló köteteit. Az 1990 utáni roma emancipációs törekvésekről, azok főszereplőiről és a többségi társadalom reakcióiról kérdeztük.

Magyar Narancs: Az első, független, demokratikus roma szervezet, a Phralipe 1989-ben alakult meg. Mit csináltál akkor? Mikor kezdtél el tudatosan foglalkozni a hazai roma civil önszerveződésekkel?

Kóczé Angéla: 1988-ban érettségiztem Fehérgyarmaton, és pár hét után elköltöztem Budapestre, ahol 1989 augusztusáig a Budapesti Beton- és Vasbetonipari Műveknél (BVM) dolgoztam. Augusztus végén egy pest­erzsébeti általános iskolába mentem, szakképesítés nélküli napközis nevelőnek. Abban az időben nem sok elképzelésem volt a demokratikus ellenzékről. A BVM-ben egy nagyon progresszív munkatárs, Lujzi néni mutatta meg az akkoriban indult Reform című független demokratikus heti magazint, ott olvastam először az ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokról. Amikor az általános iskolába kerültem, odajött hozzám a magyartanár, aki mellesleg roma volt és azt kérdezte tőlem, hogy ugye, te a Darócziékon keresztül jöttél ide? Fogalmam se volt, hogy kik azok a Darócziék, viszont ez a kérdés vitt el engem a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Szociológiai Gyűjteményébe, hogy a romákkal kapcsolatos kiadványokból megismerhessem Choli Daróczi Józsefet és Daróczi Ágnest. 1992-ben a Tanítóképző Főiskolán találkoztam aztán Kereszty Zsuzsával, és rajta keresztül jutottam el Csongor Annához, aki felvett az Autonómia Alapítványhoz szociális munkásnak. Így a 90-es évek elején kezdtem el együtt gondolkodni és dolgozni roma civil szervezetekkel.

MN: Hogy látod, mikor és minek a hatására alakult ki az igény a roma szervezetek összefogására, ami egyebek mellett a Roma Parlament 1990-es megalakításához vezetett?

KA: A rendszerváltás táján, különösen az első demokratikus parlamenti választások idején megfogalmazódott egy „illuzórikus” igény a roma és nem roma politikai szervezetek ­részéről is, hogy a romák fogjanak össze, és egységesen képviseltessék magukat az új politikai rendszerben. A Roma Parlament ezt a látszategységet próbálta megjeleníteni egy bonyolult, új politikai térben. Ezt az igényt vagy kényszert máig megfogalmazzák különböző intézmények. A romák hazai és nemzetközi politikai szerveződéseiben is van egyfajta törekvés arra, hogy a befolyással és forrásokkal rendelkező szervezetek rákényszerítsék a saját elgondolásaikat a gyengébb szervezetekre. A Roma Parlament létrejötte is egyrészt egy külső elvárásnak, másrészt egy belső hegemóniára törekvésnek felel meg. Mint azt Daróczi Ágnes is hangsúlyozta a vele készült interjúban (a Tények és tanúk-sorozat Hosszú az út előttem című kötetében – A. Sz.), a rendszerváltás után sok hiteltelen, korrumpált roma vezető kapaszkodott a hiteles ellenzéki romákba, akiket nagy tisztelet övezett mind a romák, mind a demokratikus ellenzék körében. Ők alkották a Phralipe magját: Daróczi Ágnes, Horváth Aladár, Osztojkán Béla és Zsigó Jenő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.