Nem volt erre példa a szegedi egyetemen: tanévkezdéskor se finanszírozási, se munkaszerződés

Finanszírozási szerződés, valamint több ezer oktató és dolgozó munkaszerződése nélkül vág neki az új tanévnek az augusztus elsejével alapítványi működére átálló Szegedi Tudományegyetem. Hasonló eset a neves felsőoktatási intézmény évszázados történetében nem fordult elő.

Teljes anyagi bizonytalanságban, az állammal kötött finanszírozási szerződés nélkül kezdi el az új tanévet a Szegedi Tudományegyetem (SZTE), amely korábbi fenntartójával, az Innovációs és Technológiai Minisztériummal (ITM) tárgyal a jövőbeli finanszírozás kérdéseiről. Hiába vált elvben magánegyetemmé az SZTE azzal, hogy augusztus 1-je óta alapítványi formában működik, már a fenntartóváltásról szóló vitában egyértelművé vált, hogy a működtetéshez szükséges összeg 90 százaléka továbbra is az államtól érkezik. A helyzet e tekintetben nem változik, mert az SZTE a nagyszámú külföldi hallgatója, kutatási és szolgáltatási tevékenységei után eddig is viszonylag jelentős saját bevétellel rendelkezett.

Az alapítványi egyetemmé válás mellett több érvelt sorolt fel mind az ITM vezetése, mind a szegedi egyetem rektora, Rovó László és kancellárja, Fendler Judit. Ezek egyike volt, hogy a modellváltáson átesett egyetemek hosszú távú – tíz-huszonöt éves – feladatellátási és finanszírozási szerződést kötnek az állammal, amely működésüket és gazdálkodásukat megnyugtató módon biztosítja. Mára kiderült: még a legrövidebb távú gazdálkodás feltételei is bizonytalanná váltak.

A helyzetet súlyosítja, hogy az egyetem dolgozóinak nincs munkaszerződése. Így elvileg az is kérdéses lehet, hogy végezhetnek-e munkát. Bár a dolgozók többsége írásbeli, műfaját tekintve „Tájékoztatót” kapott a rektori hivataltól még a nyáron a foglalkoztatás részleteiről, de ezt munkaszerződésnek aligha lehet tekinteni. Mivel az alapítványi egyetemen megszűnik a közalkalmazotti státusz, ezért különös jelentősége van és lesz a munkaszerződéseknek, amelyek többségében határozatlan idejű munkaszerződéssé alakulnak át. A közalkalmazotti munkaviszony megszüntetése után a felmondás sokkal egyszerűbbé és olcsóbbá válik a munkaadónak az egyetemen.

Felemás béremelés lehet csak?

A hírek szerint nem, vagy csak részben tartja fenn a kormány az egyetemi oktatóknak beígért béremelést. Az alapítványi átalakulásról folyó tárgyalások során mások mellett a fenntartóváltás levezénylésével megbízott Stumpf István egykori kancelláriaminiszter és alkotmánybíró beszélt jelentős béremelésről, mert mint kifejtette: ennek elmaradása esetén kiürülne idehaza az oktatói pálya. A kétszer 15 százalékos béremelésről mára kiderült, hogy annak legjobb esetben is, csak az első részével emelnék az egyetemi szférában dolgozók bérét, a másik felét több feltételhez kötnék. Ez azért is ellentmondásos, mert a 30 százalékos, vélhetően az alapbérhez kapcsolódó emelés egyáltalán nem nevezhető jelentős mértékűnek. Különösen akkor nem, ha ezt a nemrégiben bekövetkezett orvosi béremelésekkel hasonlítjuk össze.

Az ITM és az SZTE között hosszabb ideje folyó finanszírozási tárgyalások az ezekre rálátó forrásaink szerint kőkemények.

A szegedi egyetem tárgyalói eddig semmilyen eredményt nem értek el a normatívák emelése ügyében.

A képzések alulfinanszírozottsága a legtöbb szak esetében mindenki által elismert tény, ám a kondíciókon ennek ellenére nem sikerül változtatni a most folyó tárgyalásokon. Egyetlen kiútnak az látszik, ha minél több hallgatót vesznek fel az egyetemek, de ennek megvannak a maga érthető pénzügyi, oktatói és infrastrukturális korlátai.

A minisztérium és a szegedi egyetem között folyó tárgyalásokon az ITM-et Hankó Balázs felsőoktatásért felelős államtitkár képviseli felettese, Bódis József helyett, akinek helyzete azért is pikáns, mert államtitkári munkája mellett nemrégiben őt nevezték ki a szintén alapítványivá váló Pécsi Tudományegyetem kuratóriumának elnökévé. (Bódis korábban a pécsi egyetemen tanított.)

Hankó Balázs helyettes államtitkárrá történő kinevezése előtt a Semmelweis Egyetem stratégiai és fejlesztési rektor-helyettese volt, aki ért az egészügy finanszírozáshoz és ezen belül az orvosképzés és a klinikaműködtetés pénzügyi kérdéseihez. (Ugyanez igaz Bódisra is, aki orvos és kutatóprofesszor egyben.) Ez a szegedi egyetemnek azért sem mellékes kérdés, mert a tizenhárom kart magában foglaló tudományegyetem éves költségvetésének közel kétharmadát az itt működő klinikák teszik ki. Ezért is érthetetlen, mint forrásaink jelezték, hogy a szegediek finanszírozási tárgyalásain eddig a klinikák kérdései szóba sem kerültek.

Hol van a rekordnagyságú pénz?

A szegedi oktatók a kialakult helyzetben egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: hol van az alapítványi működésre való átállás esetére megígért rekordnagyságú fejlesztési pénz? Ismeretes, hogy a modellváltásra azzal csábították az egyetemeket, hogy 1200-1300 milliárd forintos, a Helyreállítási Alapból érkező összegből gazdálkodhatnak. Ezt a pénz azonban az unió egyelőre nem folyósítja. Így semmivé vált az egyetemi átalakítások kapcsán használt leggyakrabban használt érv, hogy ezért a pénzért szükséges az egyetemi fenntartóváltás. Korábban Stumpf István arról beszélt, hogy az Európai Unió kieső fejlesztési forrásait a kormány „más módon teremti elő”, ám ebből sem látszik egyelőre semmi. 

A szegedi egyetem idén ünnepli a városba költözésének századik évfordulóját. A jelenlegi finanszírozási helyzetet ezért nem lehet ennél nagyobb időtávban hasonlítani semmilyen korábbi állapothoz.