A Magdolna negyed és az Orczy negyed az a része a fővárosnak, ahová nem vetődik el az átlagturista, ahol nem andalognak szerelmesek (csak ha épp hazafelé tartanak). Húsz éve még az volt itt a fő probléma, hogyan lehetne megakadályozni a szegregátumok kialakulását, ma pedig az, hogy mit lehet kezdeni a dzsentrifikációval. Öt év múlva talán fel sem ismerjük a környéket.
Pionírok és maradók
„Húsz éve mondják, hogy ezt elbontják, azt meg felújítják – mutat körbe Jenő a Kálvária utcában –, azóta se történt semmi.” Ez persze nem igaz, az utcában több öreg házat is ledózeroltak. A Google utcanézetében meg lehet nézni a tíz évvel ezelőtti állapotokat – összevetve a maival, egészen más a kép. Az utca egyik oldalán földszintes, lepusztult, öreg házak álltak, a másikon magas bérházak és hozzájuk igazodó újabb, legfeljebb húszéves épületek, kiegészülve egy, a válságban megroppant beruházás torzójával. Ma ugyanitt két-három, komplett beruházásra alkalmas üres telek várja a befektetőket, a saroktelken pedig új társasház keresi a tulajdonosait. Jenő szerint mindegy, mi lesz, csak „a nem idén barnultak” ne maradjanak. Kérdésemre, hogy sok roma ment-e el a környékről, bólogat.
Nehéz megmondani, mi a valóság és mi az, amit annak gondolunk a tapasztalataink alapján. A népszámlálási adatok szerint valóban jelentősen csökkent a romák lélekszáma a kerületben, ám ez főként annak tudható be, hogy azt a rubrikát sokan nem ikszelték be – valós elvándorlási adatok nem ismertek. A teljes lakosságszámot nézve azonban beszédes, hogy szinte minden korcsoportban jelentős volt a csökkenés. A Józsefvárosban 2001-ben majdnem 82 ezren laktak, a 2022-es adatok szerint pedig már csak 70 ezren, ez mínusz 15 százalék. Ehhez képest a 30–49 év közöttiek száma emelkedett, húsz év alatt 2 százalékkal; elsőre ez a plusz 2 százalék nem sok, ám annak tükrében, hogy egész Budapest lakossága csökkent, a VIII. kerületé pedig drasztikusan, már ez a minimális növekmény is figyelemre méltó. Ha ennek hátterében esetleg a csok-támogatást keresnénk, akkor tévúton járnánk, hiszen ahhoz gyerekek is kellenének. Márpedig a 15 év alattiak száma ugyancsak drasztikusan csökkent, két évtized alatt majdnem a felére.
A fiatal felnőttek beköltözésével kapcsolatban egy kutatásában Berényi B. Eszter szociológus arra jutott, hogy köztük felülreprezentáltak a diplomások. A dzsentrifikációról szóló kutatásában Berényi a város több részét is vizsgálta, köztük a Magdolna negyedet. Adatai szerint az 1990 előtt ideköltöző 30 év alattiaknak kevesebb, mint 10 százaléka volt diplomás, ehhez képest a 2000 után beköltözők közül majdnem minden negyedik rendelkezett felsőfokú végzettséggel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
