Interjú

„Sötétben tapogatózunk”

Török Gábor politikai elemző a kampányról és a választási esélyekről

Belpol

A kampány profik és amatőrök csatájának tűnik, de megfelelő mozgósítással az ellenzék okozhat meglepetést a billegő körzetekben. Török Gábor szerint az ellenzéki pártvezetők az indokoltnál is pesszimistábbak, pedig ha nem hitetik el a választókkal, hogy van esélyük győzni, az önbeteljesítő jóslatként működhet.

Magyar Narancs: Ukrajna február 24-i lerohanása után a háború vált a magyar választási kampány első számú témájává. Mondhatjuk, hogy új mérkőzés kezdődött?

Török Gábor: Talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy másik sportágban zajlik tovább a mérkőzés. Brutális mértékben türemkedett be a választási kampányba egy olyan téma, amellyel senki nem számolt, az 1990 óta eltelt 32 év választástörténetében nem volt példa arra, hogy az utolsó hetekre ilyen mértékben változzon meg a politikai napirend, hogy egy az egyben ki lehessen dobni a korábbi kampány­stratégiákat. Sok gondolkodás volt előzetesen arról, mi lesz a kampány fő témája, milyen ügyek körül keringenek majd a politikai szereplők, ehhez képest teljesen eltérő, amit látunk. Ez különösen a kormányoldalnak adott nehéz feladatot, mert 1998 óta a Fidesz a politikai napirend uralásának nagymestere, még ellenzékben is képesek voltak erre, akkor meg pláne, amikor kormányra kerültek. Komoly kihívás, hogy most egy külső, nem várt esemény diktálja a napirendet, de úgy tűnik, Orbán Viktor ebben a sportágban is jól teljesít. 

MN: Mivel a kutatások szerint már a háború előtt is az ellenzék állt rosszabbul, sok elemzőnek az volt az első gondolata, hogy az új helyzet inkább a kormányra nézve kockázatos. Tényleg lehetőség volt ez az ellenzéknek?

TG: Igen, és szerintem hibát követtek el azzal, ahogyan reagáltak a háborúra. De amikor azt feszegetjük, hogyan jöhetett volna ki jobban a helyzetből az ellenzék, azért vegyük figyelembe, hogy nem két egyenrangú fél áll egymással szemben – ezt tartom a legfontosabb szempontnak a kampány értelmezésekor. Mindennap észrevehetjük, mennyivel profibb a Fidesz, mennyivel tudatosabban kommunikál, mint az ellenzék, de ennek elsősorban nem az az oka, hogy az egyik oldalon ügyesebbek a stratégák, a kommunikációs szakemberek, mint a másik oldalon, hanem hogy nagyon eltérőek az adottságok. Egyetlen területen mérhető össze egymással a két fél, a potenciális választóközönségük nagyságában. Minden más szempontból összemérhetetlenek a kormányoldal és az ellenzék lehetőségei.

Az erőforrásbeli különbség kiszúrja a szemünket, de ennél többről van szó, az embernek az az érzése, hogy egy 12 éve kormányzó profi erő mérkőzik meg egy amatőr válogatottal. Az egyik oldalon hatalomgyárat, felépített médiarendszert látunk, a másik oldalon esetlegességeket, ellenérdekeket. Időnként borzalmas nézni azt a dilettantizmust, amivel az ellenzék politizál, a fegyelmezetlenséget, a következetlenséget, a stratégiai gondolkodás hiányát, de ezek nem napi hibák, az okokat mélyebben kell keresni.

 
Fotó: Sióréti Gábor

MN: A Covid-járvány első napjaiban és a háború kitörésekor is azt mondta, hogy célszerűbb lett volna, ha az ellenzék kevésbé konfrontatív, inkább a nemzeti egység fontosságát hangsúlyozó stratégiát választ, esetleg párbeszédet kezdeményez a kormánnyal. Az nem pénzkérdés, hogy nem ezt az utat választották. Miért dönthettek mégis így?

TG: Leginkább azért, mert nem úgy működnek, mint egy hatékony politikai gépezet. Bármilyen új ügy merül fel, a Fidesz az első időszakban kivár; megvárják, hogy kialakuljanak a választói igények, beérkezzenek a kutatások, hogy a stratégák átgondolják az opciókat. Ehhez képest az ellenzék válasza a háborús helyzetre az volt, hogy a miniszterelnök-jelölt elment egy tévéműsorba, miközben jól láthatóan nem volt még átgondolt válasza a legfontosabb kérdésekre. Ezért mondom, hogy strukturális a probléma. Még ha tévedek is abban, hogy az első napokban jobban találkozott volna a választók igényeivel egy legalább látszólag konszenzust kereső politika, még ha ki is derülne, hogy véletlenül jól választott az ellenzék, akkor is azt mondhatjuk, hogy véletlenül választott jól, nem volt meg az a tudatos felkészülés az új kampányhelyzetre, ami a Fideszben megtörtént.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.