Bár a szexuális, pártpolitikai és gazdasági vonatkozású ügyeiről képet kapott a közvélemény az utóbbi hetekben, sokaknak lehet az a benyomása, hogy Bese Gergő papként népszerű, hiteles arc volt, holott ez nem így van – írja a Szemlélek.
A jegyzet szerzője, Gégény István hitoktató egyházi vezetőkkel folytatott beszélgetések alapján arra jutott, hogy a nevezetessé vált katolikus pap „eltévedt pásztor” volt, „olyasféle tévelygést folytatott az egyházban, amit akár papságszédelgésnek is nevezhetnénk”.
A legtöbb katolikus pap egyetlen egyházmegyében szolgál egész életén át. Bese Gergő több egyházmegyében is jelentkezett szolgálatra, és a cikk szerint nem véletlen, hogy akik megismerték, elutasították a vele való együttműködést, vagy egy idő után nem kértek belőle, így majdnem Ausztriába került. Végül a kalocsa-kecskeméti érsek vette fel a papnövendékek sorába. Korábbi civil teológiai tanulmányait beszámították, így egy évet járt szemináriumba, a budapesti központi papneveldébe.
Ám „a 2013-ban a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében felszentelt Gergő atyának néhány hónap alatt annyira megromlott a viszonya főpásztorával, hogy kénytelen volt más szolgálati lehetőséget keresni” – olvasható a Szemlélek írásában, amely szerint a fiatal káplánt előbb az akkori pannonhalmi bencés főapát, Várszegi Asztrik fogadta be, miután Bese Gergő a bencések kiskunfélegyházi iskolájában tanított hittant. 2014 és 2020 között a Pannonhalmi Területi Főapátság kötelékében működött, de nem akart szerzetes lenni, és változó helyszíneken vállalt papi szolgálatot. A közösség életében jellemzően akkor jelent meg, amikor látványos események zajlottak Pannonhalmán. A próbaidőszak végén nem hosszabbították meg vele az együttműködést, visszatért a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyébe.
„Ez idő tájt kezdett – néhány személy nem túl meggondolt, de hathatós közreműködésével – sztárpappá válni, annak számos velejárójával, a zarándoklatok szervezésétől a politikai kereszténység zászlóvivőjeként való médiaaktivizmuson át a reverendás antimeleglobbista karakter felépítéséig, miközben annak a bizonyos »kettős életnek« a fonákságai is nyilvánvalóan zajlottak a háttérben” – fogalmaz a szerző.
Gégény István szerint nem is baj, hogy ez a sztárpap habitus a porba hullott. Tényleg van szerepe az egyháznak a nyilvánosságban, de „a kereszténységnek van már fénylő csillaga, akit nem helyénvaló halandókra cserélni”.
Bese Gergő esete olyan tragédia, amely felkiáltójelként áll a magyar katolikusság előtt, története tele volt intő jelekkel. A megoldás az a hitoktató szerint, hogy a hallgatás, a megúszás és a takargatás helyett ezt az esetet meg kell beszélnie az egyházhoz tartozó embereknek, egymás között. A kereszténység hitelességének védelmében nyilvánosan is meg kell szólalni, és ehhez meg kell találni a megfelelő szavakat.
