Tisztújító Fidesz-kongresszus: Állóvíz

  • - besenyei -
  • 2007. május 24.

Belpol

Noha a szomszédban temetkezési kiállítás és kolbászosztás volt, a Fidesz kongresszusán a legerősebb momentumnak az tűnt, amikor Kósa Lajos és Pokorni Zoltán friss alelnökök utolsóként csatlakoztak a párt élére újraválasztott Orbán Viktor beszédét követő ovációhoz.
Noha a szomszédban temetkezési kiállítás és kolbászosztás volt, a Fidesz kongresszusán a legerősebb momentumnak az tűnt, amikor Kósa Lajos és Pokorni Zoltán friss alelnökök utolsóként csatlakoztak a párt élére újraválasztott Orbán Viktor beszédét követő ovációhoz.

Ettől eltekintve viszont kifejezetten érdektelen volt, mert személyi és értékválasztás-alternatívát nem mutatott föl a jobboldali párt tisztújító kongresszusa. Legfőbb problémájuk egyébként tényleg az volt, hogy a tavalyi - bár akkor jórészt az Orbánnal szembeni averziónak betudott - tömeges távolmaradás nehogy megismétlődjék. Ezúttal Kubatov Gábor pártigazgató előre rögzített telefonhívása külön-külön emlékeztette a delegáltakat kötelezettségeikre, emellett a pesti küldöttek zöme is hozott magával még egy embert - hozzájuk szállásolták be ugyanis a vidékieket. Ennek megfelelően telt ház volt a kongresszuson, ahol aztán a küldöttek zöme újraválasztotta Orbán Viktort. A régi-új elnök jó előre tisztázta a párton belüli erőviszonyokat, egyenként vadászva le potenciális riválisait (lásd: A nagy túlélőshow, Magyar Narancs, 2007. május 17.), a kongresszus félidejében megmentette pártja egyetlen, valamelyest komolyabb pozícióban lévő női politikusát is azzal, hogy Schmitt Pálnak időben odaadta az európai kampány irányítását, azaz a brüsszeli túlélés sanszát. Pelczné Gáll Ildikó minden bizonnyal rá is szorult a segítségre, mert még úgy is több száz küldött szavazott ellene, hogy esélye sem volt kiesni az alelnöki pozícióból; mindenesetre utcahosszal maradt el alelnöki kollégái szavazatmennyiségétől.

Minden ellenkező híreszteléssel szemben Orbán Viktor nem sírta el magát beszédének a végén; annyira azért nem hatódott meg magától, ellenben elmaradt a hívei által olyannyira várt iránymutatás is - vagy ha ez volt az, akkor az ugyancsak nem tett rendet a fejekben. Ha eddig azt gondoltuk volna, hogy az elnök plebejusnak nevezett politikai iránya csak valamely kampány - esetleg a kormány rapid megbuktatását célzó offenzíva - része, akkor keservesen csalódnunk kellett. Orbán hosszadalmas szónoklatában a neoliberalizmus ellenpontozásaként használta a fogalmat, habár úgy tűnt, nem éppen konzisztens gondolatrendszerről van szó. Egyik mondatában a vállalkozások és a szabad piac magasztalásával volt elfoglalva, percekkel előbb viszont a kapitalizmust mint olyat látszott elutasítani egyik legfontosabb metaforájának, az Adam Smith-i láthatatlan kéznek a kigúnyolásával. Meglehet, mérsékelten Pokorni és - még kevésbé - Kósa is kritizálta a piacot, azért mindketten hangoztatták, hogy nem kellene átesni a ló másik oldalára (Debrecen ura ráadásul szabadelvű politikát szorgalmazott, amit nehéz lenne antikapitalistának betudni).

Az egykor radikális liberális Orbán "konzervativizmusa" mára meghökkentő jelenségeket produkál; az olyan mondatokat, hogy a falu a jövő életmódja, már a középkorban is értetlenség fogadta volna. A derék parasztemberrel szemben viszont ott áll a "kormányzati villanymenedzser", aki létezni sem tud telefon meg bankkártya nélkül, és egyszerűen le lehet kapcsolni (ti. a villanymenedzsert). Azt csak félve merjük valószínűsíteni, hogy ma már a derék parasztember sem nagyon tud meglenni mobiltelefon meg bankkártya nélkül. Talán. Orbán drámai semmitmondását jórészt középosztálybelinek tűnő közönsége nem kis zavarral fogadta; csak akkor lelkesedtek be, amikor a főnök az erős nemzetről és a szocialisták közeles bukásáról szólt. Jóllehet az ún. elemzők szerint a Fidesz azért nem támadja a miniszterelnököt személyében, hogy beszorítsa mögé a szocialistákat, Orbán Viktor nem nagyon látszott követni ezt a stratégiát, amikor nagy tetszést kiváltva "minden idők leggyengébb, középpárttá vált" MSZP-jéről értekezett. Szavaiból kivehetően Orbán a kormányváltásnak 2010 előtt mindenesetre nem sok esélyt ad (csak Kövér László reméli erősen az idő előtti választásokat, de hát ő a kongresszuson egyszerre vizionált anarchiát és diktatúrát is), és a korábban kormánybuktatónak szánt népszavazás is csak mint a jobboldali nézetrendszer megmutatásának eszköze jelent meg a beszédében.

Nyilván hamarost a kungfuszövetség is csatlakozik a Fidesz anti-posztkommunista konglomerátumához, mert a rendezvény melléküzemágai közül Simicskó István nemzetbiztonsági elnök csapatbemutatójának volt messze a legnagyobb sikere. A Hungexpo egy közeli pavilonjában a szatellitszervezetek fórumait meglehetős közöny kísérte, és ha igaza is van Semjén Zsoltnak (KDNP), és valóban erősödnek a szövetségesek, ez a hétvégén nemigen látszott. A csekély számú érdeklődő azonban hallhatott volna néhány érdekes dolgot a szövetségesek gyűrűjében, például azt, hogy a május elejei fagyokért némi áttétellel a kormány felelős (Jakab István, Magosz). A gazdaszervezet standja amúgy kivétel volt, mert ott adtak kaját is, mint anno a Kossuth téren. Polgári pikniket szervezni viszont nem sikerült; ha egy ellenmajális megteremtése volt a cél, akkor beláthatjuk: a pártkongresszusra járás még a politikai jobboldalon is csak a legelvakultabbaknál, -elkötelezettebbeknél tekinthető bevett hétvégi programnak.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.