Törley Katalin a tanárok polgári engedetlenségéről: Vannak, akik sokkal radikálisabb lépéseket tartanának jónak

Belpol

A polgári engedetlenségi mozgalomhoz frissen csatlakozott Kölcsey Ferenc Gimnázium tanára szerint minél többen vannak, annál védettebbek és erősebbek a pedagógusok. Úgy látja, a belügy és a Nemzeti Pedagógus Kar közötti tárgyalás olyan, mintha bábok beszélgetnének egymással: valójában bohóckodás. Szerinte az engedetlenség lelkiismereti kérdés is. 

A Facebookon számolt be róla a Tanítanék Mozgalom, hogy a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnázium tanárai csatlakoztak a Budaörsi Illyés Gyula Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum felhívásához, miszerint 2022 szeptemberétől polgári engedetlenség keretében „ismét kiállunk a szakmánk méltóságáért, munkakörülmények javításáért, diákjaink jövőjéért, egy jobb, szabadabb, demokratikusabb oktatási rendszerért.” Törley Katalint, a Tanítanék Mozgalom alapítóját, a Kölcsey tanárát kérdeztük. 

magyarnarancs.hu: Hányan csatlakoztak a tantestületből a polgári engedetlenséghez? 

Törley Katalin: A tantestület valamivel több mint harmada csatalkozott. Az év végi rohanásban állítottuk össze a névsort, tehát ez még később módosulhat. És mivel az engedetlenséget szeptemberre irányoztuk elő, ezért ez a szám tovább bővülhet később. 

magyarnarancs.hu: A többiek miért nem csatlakoztak? 

TK: Nem tudom mindenkinek a véleményét. Azt hiszem, hogy vannak, akik annyira elkeseredettek, hogy azt gondolják, már minek csatlakozzanak.

És vannak, akik ennél sokkal radikálisabb lépéseket tartanának jónak: vagy azt, hogy fogják a kalapjukat és felmondanak, vagy azt, hogy helyezzük letétbe a felmondó levelünket. 

Nyilván vannak olyanok, akik nem értenek egyet a tiltakozás ezen formájával. Illetve vannak, akik tartanak tőle, hiszen ez jogrendszeren kívüli, tudatos szabálysértést magában foglaló ellenállás, amire ráadásul Pintér Sándor első felszólalásában közölte, hogy komoly szankciói lesznek. Mi most azt fontolgatjuk, hogy megpróbálunk kampányt csinálni a csatlakozásra. Nyilván minél többen vagyunk, annál védettebbek és erősebbek vagyunk. Ezzel most kezdünk el foglalkozni. 

magyarnarancs.hu: Pintér Sándor tegnap találkozott a Nemzeti Pedagógus Kar elnökével, a pedagógusok jövőjéről tárgyaltak.

TK: Ez egy kicsit olyan, mintha kormány az egyik kezére húzott bábja a másik kezére húzott bábjával beszélgetne. A pedagógus kar a kormány által létrehozott konzultatív testület, elég értelmezhetetlen jogi- és feladatkörökkel. Az elmúlt években kiderült, hogy amikor tisztességesen megszólaltak bizonyos ügyekben, annak sem volt foganatja. Lehet konzultálgatni meg tanácsokat adni, csak ha ezeket a döntéshozók nem fogadják meg, akkor egy idő után számot kéne vetni azzal, hogy ez értelmetlen. A pedagóguskar eddig ezt nem tette meg, és nem mondta, hogy feloszlatja magát. 

A legégetőbb bér- és munkakérdésekről nem esett szó a tárgyaláson. Most olyan a helyzet, hogy minden más fontos probléma – elavultság, korszerűtlenség, demokráciadeficit, túlközpontosítottság – egyszerűen nem megközelíthető addig, amíg a pedagógustársadalom, az oktatásban dolgozók összessége ilyen méltatlan munkakörülmények között kénytelen végezni a munkáját. Nem tudom üdvrivalgással fogadni ezt a tárgyalást. 

magyarnarancs.hu: Úgy érzi, hogy a kormány valójában magával tárgyal és nem a pedagógusokkal, és az egész csak egy színjáték?

TK: Nagyon furcsa helyzet lehet a pedagógus kar számára, mert nyilván vannak ott lelkiismeretes és jóakaratú emberek. De ez valóban egy bohóckodás. Eljátsszák azt, hogy konzultálnak valakivel, de valójában magukkal konzultálnak – miközben a pedagógus kart sem hallgatják meg soha. Akkor meg minek az egész? 

magyarnarancs.hu: Elvileg nyáron folytatják a tárgyalásokat. Ekkor szóba kerülhet a bérrendezés is. 

TK: Most Brüsszelre mutogatnak, hogy miattuk nem tudnak fizetni a tanároknak. Itt van egy tízmilliós ország, az itt élők azért fizetnek adót, hogy a nagy rendszereket – egészségügy, oktatásügy, szociális szféra – a kormányzat, az állam fenntartsa megfelelő minőségben. 

Azt szeretném kérdezni, hogy miért Brüsszelre várunk, és ha arra várunk, akkor mi történik az adóforintjainkkal, azon túl, hogy visszaosztják a választások előtt és kiürítik a kasszát? 

Persze, hogy nem tudnak saját maguk bért fizetni, mert amit erre kellett volna áldozni, azt szétosztogatták – teljesen felelőtlenül. 

magyarnarancs.hu: A polgári engedetlenségi mozgalommal tudnak kellő nyomást gyakorolni a döntéshozókra? Főleg most, hogy törvény tiltja a sztrájkot?

TK: Nincsen más eszköz a kezükben. A tiltakozásra és az érdekérvényesítésre alkalmas jogi eszközöket kivették a kezünkből. Nagyon szeretnék hinni abban, hogy kellő számú iskola és oktatási intézmény áll ebbe bele, és akkor létrejön egy olyan kritikus tömeg, amit fenyegetni nem lehet, és tud nyomást gyakorolni. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy nagyon sokunk számára ez egyfajta lelkiismereti kérdés is.

Nem maradunk benne egy olyan rendszerben szó nélkül, ami megaláz, elnyom, méltatlan körülmények között tart minket.

Egyrészt saját magunk, másrészt a tanítványaink érdekei miatt. A feladatunk része, hogy megmutassuk edukatív módon a társadalomnak, hogy az ember kiáll magáért, bizonyos értékekért, és nem hagyja, hogy kalodába zárják és igába hajtsák a fejét. 

A télen és tavasszal lezajlott polgári engedetlenség és sztrájk nagyon sokak számára felemelő volt még akkor is, ha nem ért célt. Mivel sem a szakszervezetek, sem a polgári engedlenségi mozgalom által megfogalmazott szabadságjogokra – tehát a sztrájkjogra – vonatkozó követelések nem teljesültek, és a helyzet egyre romlik, ezért szerintem sokan lesznek, akik beleállnak. De sokan lesznek olyanok is, akik kiszállnak az egészből, és nem lehet őket ezért majd hibáztatni. 

(Címlapképünkön: a Kölcsey Ferenc Gimnázium polgári engedetlenséghez csatlakozó tanárai, középen Törley Katalin. Forrás: Tanítanék Facebook)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.