"Szia! Hát te meg ki vagy, és mi járatban vagy itt?" - kérdi az egyik kisfiú, felpattanva a helyéről, amikor belépek a harmadikosok osztálytermébe. Mielőtt válaszolhatnék, bemutatkozik, hoz nekem egy miniatűr széket, rátessékel, és miközben visszamegy a helyére, felsorolja, milyen járművekkel szeret utazni. A hiperaktív kissrác a matekóra hátralévő részét építőkockák oda-vissza szállításával tölti, részletesen kommentálva a fajátékok transzportjának alakulását. Kilenc osztálytársát láthatóan kevéssé zavarja Levente ténykedése, egyedül Zoli veszi zokon, mikor jövés-menés közben leveri a tolltartóját, olyannyira, hogy az autista kisfiú fülét befogva, hangosan dúdolva bekuporodik a pad alá. A pedagógiai asszisztens (az alsósoknál minden osztályban van egy ilyen, a tanár munkáját segítő szakember) ekkor szól csak finoman Leventére, és magyarázza el neki türelmesen, hogy miért jobb figyelni az órán, mint mászkálni és cseverészni.
A Gyermekház Alapítvány Cházár András utcai iskolájának más osztályaiban is hasonló a helyzet: a pedagógusok végtelen türelemmel érik el a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekeknél, hogy csinálják meg a kért feladatokat, illetve ne zavarják társaikat. A személyre szabottság itt alapkövetelmény: a tanárok nemcsak a diagnózisokat, hanem az egyes gyerekek családi hátterét, érdeklődési körét, örömeit és bánatait is jól ismerik, és azt is pontosan tudják, kitől mit lehet elvárni, és hogyan lehet motiválni. Abban, hogy a többek közt autista, viselkedés-érzelem zavaros, érzékszervi fogyatékos, hiperaktív, enyhe értelmi fogyatékos gyerekek teljesen elfogadják, és az erre leginkább alkalmas helyzetekben (például egy mezei kivonásba való belezavarodáskor) sem nevetik ki vagy cukkolják egymást, döntő szerepe van az iskola szellemiségének és hangulatának. "Ha valamihez nincs kedvük, inkább nem erőltetjük, mert azzal csak rontunk a helyzeten. Ilyenkor inkább megpróbáljuk másfelől megközelíteni a feladatot" - mondja Vass Krisztina, az ötödikesek tanítója, aki nyáron önkéntes alapon vigyázott több gyerekre is az osztályából. "Napi kapcsolatban vagyok a szülőkkel, mindenben segítjük egymást, például ha kell, megszervezzük a kinőtt ruhák, játékok csereberéjét" - teszi hozzá, majd mesél kicsit az osztályába járó gyerekekről. Julcsit a többségi iskolában annyi kudarc és bántás érte, hogy már fizikai tüneteket produkált; Marci minden országnak tudja a fővárosát, de beszélgetés közben néha belerúg a másikba; ha Andrisnak nem tetszik valami, módszeresen széttépi a ruháit; Gábor mindig szerepet játszik, mostanában zsiráfnak képzeli magát, és akként is kell kezelni. Beszélgetésünk véget ér, mikor sikoltozva becsapódik az állami gondozott Tomi, akinek a legújabb rajzát sok dicsérettel és egy nagy öleléssel honorálja a tanárnő.
A Gyermekházban nem ritka, hogy a tanárok megölelik, megpuszilják a gyerekeket; úgy árasztanak végtelen nyugalmat és szeretetet feléjük, hogy közben fogalmuk sincs, meddig lesz még munkájuk - jelen állás szerint könnyen lehet, hogy támogatás hiányában hamarosan bezárnak az SNI-gyerekeket oktató alapítványi iskolák.
A főváros keresi a pénzt
Az érintett 27 intézmény az állami normatíva mellett a minisztériumtól és a fővárostól származó pénzekből tartja fenn magát, ám most a háromból két forrás is veszélybe került. Augusztus 31-én lejárt az öt évvel ezelőtt az akkori oktatási tárcával kötött finanszírozási szerződés, és a szerződéshosszabbításra vonatkozó ígéreteken kívül más még nem érkezett a Nemzetgazdasági Minisztériumtól. A másik bizonytalanná vált forrás a budapesti, miután a Fővárosi Közgyűlés a nyár elején úgy döntött, drasztikusan (havi 40 ezer forint/főről havi 25 ezer forint/főre) csökkenti az alapítványi iskolák támogatását. A városvezetők ugyanakkor azt is megszavazták, hogy ha nem muszáj, akkor inkább mégse kurtítsák meg a támogatást, és "keressék a hiányzó összeg fedezetének lehetőségét". Az utóbbi három hónap eme keresés-kutatás jegyében telt - egyelőre eredménytelenül. Mindez nem pusztán a hátrányos helyzetű gyerekeken való spórolás igen gusztusos volta, hanem a konkrét összeg miatt is furcsa: évi 200 millió pluszt jelentene a budapesti önkormányzatnak a támogatás mintegy lefelezése, ami a fővárosi büdzsénél nem egy nagy összeg. (Egyes vélemények szerint elképzelhető, hogy lesznek iskolák, amelyek kapnak, és lesznek, amelyek nem kapnak elegendő összeget a fennmaradásukhoz; a mostani riogatás célja a korábban egységesen fellépő intézmények megfélemlítése és megosztása.) Ha ezek az iskolák, amelyek a közszolgáltatási szerződés értelmében nem szedhetnek tandíjat, becsődölnek, több mint 1100 gyerek szakszerű oktatása, fejlesztése, s nem utolsósorban a többségi társadalomba való beilleszkedésének elősegítése kerül veszélybe. A közoktatás keretein belül ugyanis nincs a pszichés fejlődési zavarral küzdő SNI-gyerekeknek megfelelő intézmény, ezért is született évekkel ezelőtt döntés arról, hogy a főváros támogatja azon alapítványi iskolákat, amelyek átveszik - a közoktatási törvény szerint az önkormányzat feladatai közé tartozó - e gyerekek iskoláztatását. A főváros finoman szólva megkérdőjelezhető döntését egyébként pont a hivatkozási pontja teszi teljesen érthetetlenné: a csökkentést egy tavasszal lezavart vizsgálat eredményeire hivatkozva kívánják bevezetni. Az átfogó vizsgálat megállapította, hogy az érintett intézmények lelkiismeretesen és szakszerűen végzik a dolgukat, és valóban arra költik a nekik ítélt összegeket, amire kell - olyan gyerekek oktatására és fejlesztésére, akik a szakértői vélemény szerint többségi iskolában nem oktathatók.
A tanév mindenesetre elkezdődött; több iskolaigazgató is elmondta a Narancsnak, hogy a tartalékaikból élnek, remélve, hogy előbb-utóbb megjönnek a beígért összegek, illetve hogy a Fővárosi Közgyűlés visszavonja a csökkentésre vonatkozó döntését. "Ha ezt a támogatást megfelezik, akkor több, de az sem kizárt, hogy az összes iskola be fog zárni a tanév közepére" - vélekedik Kunné dr. Szörényi Katalin, a Gyermekház főigazgatója, aki szerint "annyira ki vagyunk centizve, hogy ha öt forintot elvesznek, akkor már a fűtést sem fogjuk tudni kifizetni". Az öt iskolaépületben működő Gyermekháznak évi 90 millió forintos kiesést jelentene a támogatás csökkentése: "Nem kell ezt feltétlenül a fővárosi önkormányzatnak kifizetnie (bár törvényesen az ő dolga), mi pedig aláírtunk egy szerződést, hogy ezektől a gyerekektől nem szedünk tandíjat. Nem is nagyon tudnánk: jelentős hányaduk nagyon nehéz körülmények közül jön. Több olyan gyerekünk van, aki ha az iskolában nem eszik, sehol nem eszik, és van, akinek a télikabátját is mi vesszük, mert a szülőknek nem futja rá. Magyarországon ingyenes az oktatás, ami ezeknek a gyerekeknek ugyanúgy jár, mint a többieknek" - hangsúlyozza a legtöbb érintett gyereket (majd' ötszázat) oktató intézmény vezetője, akivel az iskola Bajza utcai központjában beszélgettünk. Az itt tanuló 14-18 évesek szembetűnően kedvesek és békések: a folyosón nincs ordítozás vagy verekedés, sehol egy falfirka vagy eldobott csikk, és a betévedő idegennel ugyanolyan barátságosak, mint a tanáraikkal. Az igazgatónő szerint a kamaszoktól merőben szokatlan viselkedéshalmaz az iskolában uralkodó családias légkörnek és a rendkívül toleráns pedagóguscsapatnak köszönhető; mint mondja, van olyan tanulójuk, akit azért rúgtak ki a többségi iskolából, mert megvert egy tanárt - itt pedig eszébe sem jut, hogy hangosan rászóljon egy társára.
"Mindig túljelentkezés van nálunk, hiszen rengeteg a rászoruló gyerek, akikkel a 'kockaiskolában' nem tudnak mit kezdeni. Sokuknak kimagaslóan magas, 160-170-es az IQ-ja, de az átlagtól eltérő gondolkodás- és viselkedésmódjuk miatt a hagyományos oktatásban egyszerűen nem tudnak működni - magyarázza Kunné. - Az is komoly probléma, hogy velük mi lesz, ha netán berakják őket többségi iskolákba, de az talán még nagyobb baj, hogy ha bekerülnek egy 30 fős osztályba, akkor a maradék 29 gyerek miattuk sérülni fog. Nem kicsit zavarnák az órákat - egy hiperaktív gyereknél például teljesen normális, hogy elkezd kúszni-mászni a padok alatt, és csiklandozza a többi gyereket, csak azért, mert unatkozik" - mondja az igazgatónő, aki már csak azért sem érti, hogy miért rajtuk akarnak most spórolni, mert Tarlós István az első közszolgálati szerződés megkötése idején az egyik fő szószólója volt annak, hogy az SNI-gyerekeknek meg kell teremteni a tanulási lehetőséget.
Tényleg nagyon keresi
Márpedig jelen helyzetben az alapítványi iskolák jelentik az egyetlen lehetőséget ezeknek az oktatásra és fejlesztésre maximálisan rászoruló gyerekeknek - hacsak a főváros helyettük nem dob össze pillanatok alatt egy megfelelő iskolarendszert. Az önkormányzat számításai szerint egy ilyen projekt cirka 9 milliárd forintba kerülne, fenntartási költsége pedig meghaladná az évi egymilliárdot. Amellett, hogy ez egy leheletnyivel nagyobb kiadás lenne az alapítványi iskolák eddigi támogatásánál, ez utóbbiak a szakértők és a szülők egybehangzó véleménye szerint kitűnően végzik a dolgukat, komoly szakmai gárdával rendelkeznek, és jó viszonyt ápolnak különféle külső szervezetekkel (például a kórházakkal), így ha bármelyik gyereknek problémája adódik, gondoskodni tudnak a komplex ellátásáról. Az egyszerre szakszerű és egyénre szabott fejlesztés és oktatás eredményeképp az integráltan nem oktatható gyerekek jó része felsőoktatás-kompatibilissé válik, mire leérettségizik: például a Gyermekház tavalyi végzősei közül összesen ketten nem folytatták a tanulmányaikat szakmai oktatásban, egyetemen vagy főiskolán.
Ha minden jól megy, a tízéves Andor is továbbtanul majd az érettségi után. Az autista kisfiú fantasztikusan rajzol, amiben fotografikus memóriája és hihetetlen precizitása is segíti. Andor két éve jár a Heuréka Általános Iskolába, ahol szülei szerint lényegesen többet hoztak ki belőle, mint amiről valaha is álmodtak. A találkozásunk idején nyitott és beszédes kisfiú pár évvel ezelőtt teljesen más volt: rettegett az idegenektől, vendégségben, járművön, állatok közelében folyamatosan üvöltött, alig tudott artikulálni, és a legváratlanabb pillanatokban kapott dührohamot. Szülei számtalan fejlesztésre és magánórára vitték, többek közt logopédushoz, mozgásterapeutához, pszichológushoz jártak hetente többször. Végül rátaláltak a Heurékára, ahol nem pusztán azt érték el, hogy látványosan fejlődik a korábban szinte teljesen kezelhetetlen kisfiú, hanem azt is, hogy remekül érzi magát: az óvoda óta mindenhonnan kiközösített Andornak barátai lettek, és imád tanulni. "Nagyon félünk, hogy mi lesz vele, ha a pénzhiány miatt bezár az iskola. Mi valahogy még ki tudnánk fizetni egy szolidabb tandíjat, de a legtöbb osztálytársa, olyanok, akiknek három-négy testvére van és/vagy állami gondozottak, biztosan nem - mondja Nagy István, Andor édesapja. - A többségi iskolában biztosan szétszednék: a kisebbik fiunk rendes suliba jár, és látjuk, hogy egy harmincfős osztályban farkastörvények uralkodnak. A gyerekek egyszerűen kilökik maguk közül azt, aki nem elég erős, vagy egy kicsit is furcsa." Emellett egy 30 fős osztályban annyi inger érné Andort, ami köny-nyen elvonná a figyelmét, és - személyre szabott oktatás, illetve egy csak vele foglalkozó pedagógiai asszisztens híján - vélhetően semmi sem maradna meg benne a tananyagból. "Biztos vagyok benne, hogy ha bekerülne egy többségi iskolába, megint előjönnének nála a korábbi viselkedési problémák - mondja Andor anyukája. - Ha egyrészt nem tudja követni az anyagot, másrészt kirekesztik, bántják, akkor meg minek járjon egyáltalán iskolába?!"
Lapzártánk idején még mindig nem tudni, mi lesz az érintett iskolák és gyerekek sorsa. Szeptember 19-én, hétfőn arról tájékoztatták a fővárosi önkormányzathoz behívott iskolaigazgatókat, hogy tovább folyik a hiányzó összeg keresése, és amíg meg nem találják, marad a havi átlagosan 25 ezer forint/fő támogatás. A főváros oktatási bizottságának szeptember 20-i rendkívüli ülésén aztán az is kiderült, a 25 ezres átlag a maximum. A pénzügyi főosztály szerint a gazdasági folyamatok függvényében dől el, hogy az iskolák kaphatnak-e a főváros pénztartalékaiból - ha igen, az is csak november-december tájékán várható. A képviselők ezzel együtt örömmel konstatálták, hogy szívükön viselik a rászoruló gyerekek sorsát. Ami bizonyára minden érintett számára megnyugtató hír, csakhogy az iskolákkal továbbra sem kötött szerződést a főváros, ergo pénzt sem utalt nekik. Hogy mikor és mennyit kapnak, előbb-utóbb kiderül, mint ahogy az is, hogy addig kihúzzák-e a tartalékaikból.
