Vizsgálatok a Millenáris Kht. körül: Álombiznisz

  • Mihalicz Csilla
  • 2002. július 18.

Belpol

Az Orbán-kormány költséges projektjeinek egyike a Millenáris Park fölépítése volt. A vállalkozás sikereket is felmutatott, ugyanakkor nyelte a közpénzeket. Néhány ismertté vált pikáns részlet - például az aranyhalak etetése havi több mint százezer forintért - mindenesetre erre utalt; lapunk annak járt utána, hogy ezen túl mi van (lehet) még.

AMillenáris-beruházás formailag az ÁPV Rt., azon belül is az Egyedi Projektek Igazgatóságának felügyelete alá tartozott. Azért csak formálisan, mert a feladat- és a felelősségmegosztás egy jól bejáratott séma szerint zajlott.

A technika

Mégpedig a következőképpen: az állam alapít egy gazdasági társaságot, az pedig a munka koordinálására létrehoz egy másik (állami) céget. A második cég kvázi-közbeszerzési pályázat keretében (vagy anélkül) vállalkozókat keres, akik további - követhetetlen számú - alvállalkozókkal szerződnek. E szerződésekbe az államnak már nincs betekintése: az anyacégek felügyelőbizottságaiban elhelyezett állami alkalmazottak a szerződésekről és a cégekről nem kapnak információt.

A Millenáris-beruházásnak - nevezzük álomprojektnek - Orbánék számára több hozadéka is volt.

A beruházás megvalósítására a megbízott Kisrókus 2000 Kft. (tulajdonosa a Követel és Tartozik Kft., amelynek tulajdonosa az ÁPV Rt. - lásd a fenti sémát) 2001 végéig összesen 7,7 milliárd forintot kapott az államtól, valamint a 2,5 milliárdos értékű ingatlanapportot. Az építkezésben több mint száz vállalkozó és alvállalkozó vett részt; kiválasztásuk nem szabályos közbeszerzési eljárás keretei közt történt. Szerződéseik nyilván támadhatatlanok: hiszen ki tudná azt bizonyítani, hogy mondjuk egy 270 millióért vállalt szakértői munka mögött valójában nincs értékarányos teljesítés.

E metódusra mondják jó néhányan azt, hogy klientúraetetés, annál is inkább, mert - miként a sajtóban már megjelentek ilyen jellegű hírek - az alvállalkozók közt szép számmal akadtak újsütetű, nagy valószínűséggel kifejezetten erre az alkalmi projektre létrehozott cégek is.

A beruházás végső megtérülését az ingatlan utólagos hasznosításából remélte a buli végső cechjét álló ÁPV Rt. (azaz az adófizető polgárok összessége), bár erre vonatkozó kérdésünkre egy évvel ezelőtt nem kaptunk egyenes választ az illetékesektől (lásd: Holt telkek, Magyar Narancs, 2001. június 7.). E korábbi cikkünkben meg is fogalmaztuk a gyanút: az egykori Ganz Villamossági Művek területén az álomprojekt színhelyéül szolgáló ingatlan a tervezett "utóhasznosítás" során úgy kerülhet magántulajdonba, hogy az állam számára a megtérülés elmarad.

Agitprop

A Millenáris Park időközben kinőtte az eredetileg neki szánt szerepet. Részévé vált annak a píár-stratégiának, amely bizonyos állami beruházásokat, kezdeményezéseket - az álommitológia ködébe burkolva - egytől egyig a Fidesz érdemeként tüntetett föl. Nem véletlenül választotta a választások idejére a Fidesz főhadiszállásául - a várható diadal méltó színhelyeképpen - a Millenáris Parkot. A beruházást ugyanakkor mégsem lehetett kizárólag Fidesz-reklámnak tekinteni. Az Álmok álmodói című kiállítást számos kritika szakmailag magas színvonalú munkának ismerte el, a parkot pedig örömmel belakta a belbudai közönség.

A terület utóhasznosítását mindenesetre elhalasztották. Nem tudni, miért: azért, mert az egyes épületek sorsát illetően az elképzelések amúgy is ködösek voltak, és úgy tűnt, van idő bőven? Vagy mert az egyik ingatlanrész (a parkkal átellenben levő, a Fény utca és a Margit körút közé eső terület) tulajdoni lapjára 2002-ben széljegy került - terhelési és elidegenítési tilalommal, valamint vételi joggal - a CIB Bank javára? Nem tudtuk meg, csak valószínűsítjük: hitelfelvétel történt. Kíváncsiak voltunk, így volt-e, s ha igen, mekkora nagyságrendben, mikor és milyen indokkal került erre sor. Lapunk érdeklődését az ingatlant megterhelő kft. (Kisrókus 2000) tulajdonosa, az ÁPV Rt. elhárította. Az esetleges hitelfelvétel azért is magyarázatra szorul, mert a beruházás 2002-re már kész volt, a működtetés pedig nem a Kisrókus Kft., hanem a Millenáris Közhasznú Társaság feladata.

A millenniumi kiállítás és rendezvénysorozat lebonyolításával megbízott Millenáris Kht.-t az állam egy másik zsebéből finanszírozta. A közhasznú társaságot a Miniszterelnöki Hivatal alapította 100 millió forintos alaptőkével. A 2001. évre a kht. összesen 3,2 milliárd forintot kapott, abból egymilliárdot - a kiállítás megnyitása előtti hónapokban - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától.

Haverok, buli, lé

A kht. 2000 májusában kezdte meg tevékenységét. A kiállítás és a rendezvénysorozat előkészítésére, megtervezésére, lebonyolítására a következő év januárjában két közbeszerzési eljárást hirdetett meg. A rendezvénysorozat körüli munkákkal a Pentaton Művész- és Koncertügynökséget (Kolosi Tamásnak, a Tárki igazgatójának, a miniszterelnök egyik tanácsadójának családi érdekeltségét) bízta meg. A kiállítás felelőse a Millenáris Produkció Rt. lett. Ez utóbbira azért esett a választás - olvasható a kht. jelentésében -, mert "biztos háttérrel, nemzetközi tapasztalatokkal és kapcsolatrendszerrel" rendelkezik. Az - ezek szerint - igencsak dinamikusan fejlődő céget másfél hónappal korábban alapították. A "biztos hátteret" minden bizonnyal az rt. egyik részvényese, a Nábob Lízing Kft. jelenthette, amely annak a Réti Andrásnak az érdekeltsége, aki a miniszterelnök médiatanácsadójának, Wermer Andrásnak a cégei körül lát el ügyvédi teendőket. A "nemzetközi kapcsolatrendszert" pedig az a Motty Orian szolgáltathatta, aki egy ideig a Wermer alapította Happy End Kft. üzletfele volt, később pedig kielégítetlen hitelezője lett.

A Millenáris Produkció Rt. a feladat teljesítésére többtucatnyi alvállalkozóval szerződött, miközben maga 2001-ben majdnem egymilliárd forintos üzleti forgalmat bonyolított le. A semmiből üstökösként kiemelkedő cég tavalyi, adózás utáni nyeresége 90 millió forint volt. A választások után, májusban Réti (illetve a Nábob Lízing) kiszállt a társaságból, 75 százalékos részesedését eladva egy szolnoki magánszemélynek, Farkas Antalnak.

Lássuk ezek után a "kiadási oldalt". A Millenáris Parknak csak a "kiállítás- és rendezvényszervezés, -üzemeltetés" megjelölésű költségei 2001-ben meghaladták az 1,9 milliárd forintot. "Film- és videogyártásra" többet költöttek el (404 millió forintot), mint amennyit a költségvetés 2001-re magyar játékfilmek készítésére biztosított a Magyar Mozgókép Közalapítványon keresztül. Többet, mint amennyit négy megyei könyvtár kap egész évre működésre, gyarapításra.

Vagyonvédelemre 108 millió, hirdetésekre 126 millió ment el; csak a park fenntartása havi egymillió forintot vitt el.

A kht. ügyvezetőjének, Berkecz Jánosnénak a megbízatása május végén lejárt. Addigra a társaság gazdálkodása odáig jutott, hogy 2002 márciusában 1,5 milliárd forintos hitelt kellett fölvennie (kormánygaranciával). Mint ismeretes, az ügyvezető 32 millió forint "jutalmat" is magával vihetett.

Nyomkeresők

Az új kormány júniustól a KDNP vezetőségi tagját, Mizsei Zsuzsannát nevezte ki a Millenáris élére azzal a feladattal, hogy tekintse át a kht. addigi tevékenységét, és dolgozza ki a jövőbeni működés feltételeit.

Mizsei személye a Fidesz számára fölért egy jókora kokival. A Fidesz ölelő karjai elől kitérő maradék kereszténydemokrata párti mag egyik feddhetetlen tagja eddig sem volt népszerű a fideszes vezetés szemében. 1999 óta magánvádas per folyik ellene. Mizseinek még egy levél is a birtokában van, amelyet Pokorni Zoltán fogalmazott a KDNP-ből a Fideszbe átigazolt Szakolczay Györgynek címezve, megköszönve a hasznos információkat, amelyeket az egykori pártja háza táján összegyűjtött a Fidesznek.

Mizsei Zsuzsanna a kht. ügyeit vizsgálva már az elején meglehetősen fura dolgokra bukkant, és ezekről rendre tájékoztatta a sajtót is: például a 120 ezer forintot kereső haletetőről, meg a házi kantinban az ügyvezetőknek járó "terüljasztalkámról". Pedig a java várhatóan csak ezután következik: az átvilágítás befejezését Mizseiék augusztus közepére ígérik. Egy már most bizonyosnak látszik: Wermer András kézi vezérléssel irányította - a Millenáris Produkció Rt.-n keresztül - a Millenáris Kht.-t. A több mint hárommilliárd forintnyi kiadás mögött álló szerződések és számlák alakilag nyilván kikezdhetetlenek; érdekességeket majd a párhuzamosan fizetett tevékenységek föltárása hozhat. (Mondjuk, ha kiderül, hogy a haletető szakmunkáson kívül még két másik cég is havi illetményt vett fel a halak etetéséért.)

A párhuzamosságok feltárása más területeken is érdekes lehet. Tartogathat meglepetéseket a Kisrókus Kft. tevékenységének átvilágítása is, hiszen, mint pár napja a Magyar Hírlap cikkéből kiderült, a Happy End és az Ezüsthajó az eddigi információink szerint csupán az álomprojekt beruházással kapcsolatos feladataival megbízott Kisrókus Kft. megrendelésére is készített filmeket, bérelt stúdiót, kamerát stb.

Érdekes, hogy a Kisrókus kaszszájából ilyesfajta tevékenységre is futotta, miközben arra már nem maradt pénz, hogy az Álmok álmodói kiállítás helyszínéül szolgáló csarnok klimatizálását megoldják. A hatalmas üvegfelületekre tűző nap hevét nem tompítja fólia, nincs mesterséges szellőzőberendezés, alig van nyitható ablak. Az üvegházhatás következtében a szakemberek korábbi előrejelzései szerint a nyári hónapokban elviselhetetlenné válhat a belső klíma.

A csarnok mesterséges hűtésére természetesen a tervezők is gondoltak - ezt bizonyítja, hogy az épületre a klímaberendezést is magában foglaló méretű elektromos kapacitást kérték -, amit a kivitelezők mégsem építettek be. Nyilván másra kellett a pénz. Mindez még egy dologra enged következtetni: az Orbán-kormány az eredetileg is ideiglenesnek elgondolt Millenáris kiállítást még annál is rövidebb életűre tervezte, mint azt a közvélemény eddig képzelte. (Például miért csak május 31-ig szólt a Millenáris Kht. igazgatójának a megbízatása.) Ehhez képest a fideszesek renkívül pesszimistán ítélték meg a magyar kultúra jövőjét, amikor a kiállítás június elején három napra bezárt.

Mizsei Zsuzsanna tájékoztatása szerint a Millenáris Kiállítás- és Rendezvényközpont nincs besorolva a költségvetési intézmények rendszerébe. Alkalmi létesítménynek szánták tehát, népet gyönyörködtető szép, színes buboréknak - 11 milliárd forintért. Nyilván megérte.

Mihalicz Csilla

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.