AMillenáris-beruházás formailag az ÁPV Rt., azon belül is az Egyedi Projektek Igazgatóságának felügyelete alá tartozott. Azért csak formálisan, mert a feladat- és a felelősségmegosztás egy jól bejáratott séma szerint zajlott.
A technika
Mégpedig a következőképpen: az állam alapít egy gazdasági társaságot, az pedig a munka koordinálására létrehoz egy másik (állami) céget. A második cég kvázi-közbeszerzési pályázat keretében (vagy anélkül) vállalkozókat keres, akik további - követhetetlen számú - alvállalkozókkal szerződnek. E szerződésekbe az államnak már nincs betekintése: az anyacégek felügyelőbizottságaiban elhelyezett állami alkalmazottak a szerződésekről és a cégekről nem kapnak információt.
A Millenáris-beruházásnak - nevezzük álomprojektnek - Orbánék számára több hozadéka is volt.
A beruházás megvalósítására a megbízott Kisrókus 2000 Kft. (tulajdonosa a Követel és Tartozik Kft., amelynek tulajdonosa az ÁPV Rt. - lásd a fenti sémát) 2001 végéig összesen 7,7 milliárd forintot kapott az államtól, valamint a 2,5 milliárdos értékű ingatlanapportot. Az építkezésben több mint száz vállalkozó és alvállalkozó vett részt; kiválasztásuk nem szabályos közbeszerzési eljárás keretei közt történt. Szerződéseik nyilván támadhatatlanok: hiszen ki tudná azt bizonyítani, hogy mondjuk egy 270 millióért vállalt szakértői munka mögött valójában nincs értékarányos teljesítés.
E metódusra mondják jó néhányan azt, hogy klientúraetetés, annál is inkább, mert - miként a sajtóban már megjelentek ilyen jellegű hírek - az alvállalkozók közt szép számmal akadtak újsütetű, nagy valószínűséggel kifejezetten erre az alkalmi projektre létrehozott cégek is.
A beruházás végső megtérülését az ingatlan utólagos hasznosításából remélte a buli végső cechjét álló ÁPV Rt. (azaz az adófizető polgárok összessége), bár erre vonatkozó kérdésünkre egy évvel ezelőtt nem kaptunk egyenes választ az illetékesektől (lásd: Holt telkek, Magyar Narancs, 2001. június 7.). E korábbi cikkünkben meg is fogalmaztuk a gyanút: az egykori Ganz Villamossági Művek területén az álomprojekt színhelyéül szolgáló ingatlan a tervezett "utóhasznosítás" során úgy kerülhet magántulajdonba, hogy az állam számára a megtérülés elmarad.
Agitprop
A Millenáris Park időközben kinőtte az eredetileg neki szánt szerepet. Részévé vált annak a píár-stratégiának, amely bizonyos állami beruházásokat, kezdeményezéseket - az álommitológia ködébe burkolva - egytől egyig a Fidesz érdemeként tüntetett föl. Nem véletlenül választotta a választások idejére a Fidesz főhadiszállásául - a várható diadal méltó színhelyeképpen - a Millenáris Parkot. A beruházást ugyanakkor mégsem lehetett kizárólag Fidesz-reklámnak tekinteni. Az Álmok álmodói című kiállítást számos kritika szakmailag magas színvonalú munkának ismerte el, a parkot pedig örömmel belakta a belbudai közönség.
A terület utóhasznosítását mindenesetre elhalasztották. Nem tudni, miért: azért, mert az egyes épületek sorsát illetően az elképzelések amúgy is ködösek voltak, és úgy tűnt, van idő bőven? Vagy mert az egyik ingatlanrész (a parkkal átellenben levő, a Fény utca és a Margit körút közé eső terület) tulajdoni lapjára 2002-ben széljegy került - terhelési és elidegenítési tilalommal, valamint vételi joggal - a CIB Bank javára? Nem tudtuk meg, csak valószínűsítjük: hitelfelvétel történt. Kíváncsiak voltunk, így volt-e, s ha igen, mekkora nagyságrendben, mikor és milyen indokkal került erre sor. Lapunk érdeklődését az ingatlant megterhelő kft. (Kisrókus 2000) tulajdonosa, az ÁPV Rt. elhárította. Az esetleges hitelfelvétel azért is magyarázatra szorul, mert a beruházás 2002-re már kész volt, a működtetés pedig nem a Kisrókus Kft., hanem a Millenáris Közhasznú Társaság feladata.
A millenniumi kiállítás és rendezvénysorozat lebonyolításával megbízott Millenáris Kht.-t az állam egy másik zsebéből finanszírozta. A közhasznú társaságot a Miniszterelnöki Hivatal alapította 100 millió forintos alaptőkével. A 2001. évre a kht. összesen 3,2 milliárd forintot kapott, abból egymilliárdot - a kiállítás megnyitása előtti hónapokban - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától.
Haverok, buli, lé
A kht. 2000 májusában kezdte meg tevékenységét. A kiállítás és a rendezvénysorozat előkészítésére, megtervezésére, lebonyolítására a következő év januárjában két közbeszerzési eljárást hirdetett meg. A rendezvénysorozat körüli munkákkal a Pentaton Művész- és Koncertügynökséget (Kolosi Tamásnak, a Tárki igazgatójának, a miniszterelnök egyik tanácsadójának családi érdekeltségét) bízta meg. A kiállítás felelőse a Millenáris Produkció Rt. lett. Ez utóbbira azért esett a választás - olvasható a kht. jelentésében -, mert "biztos háttérrel, nemzetközi tapasztalatokkal és kapcsolatrendszerrel" rendelkezik. Az - ezek szerint - igencsak dinamikusan fejlődő céget másfél hónappal korábban alapították. A "biztos hátteret" minden bizonnyal az rt. egyik részvényese, a Nábob Lízing Kft. jelenthette, amely annak a Réti Andrásnak az érdekeltsége, aki a miniszterelnök médiatanácsadójának, Wermer Andrásnak a cégei körül lát el ügyvédi teendőket. A "nemzetközi kapcsolatrendszert" pedig az a Motty Orian szolgáltathatta, aki egy ideig a Wermer alapította Happy End Kft. üzletfele volt, később pedig kielégítetlen hitelezője lett.
A Millenáris Produkció Rt. a feladat teljesítésére többtucatnyi alvállalkozóval szerződött, miközben maga 2001-ben majdnem egymilliárd forintos üzleti forgalmat bonyolított le. A semmiből üstökösként kiemelkedő cég tavalyi, adózás utáni nyeresége 90 millió forint volt. A választások után, májusban Réti (illetve a Nábob Lízing) kiszállt a társaságból, 75 százalékos részesedését eladva egy szolnoki magánszemélynek, Farkas Antalnak.
Lássuk ezek után a "kiadási oldalt". A Millenáris Parknak csak a "kiállítás- és rendezvényszervezés, -üzemeltetés" megjelölésű költségei 2001-ben meghaladták az 1,9 milliárd forintot. "Film- és videogyártásra" többet költöttek el (404 millió forintot), mint amennyit a költségvetés 2001-re magyar játékfilmek készítésére biztosított a Magyar Mozgókép Közalapítványon keresztül. Többet, mint amennyit négy megyei könyvtár kap egész évre működésre, gyarapításra.
Vagyonvédelemre 108 millió, hirdetésekre 126 millió ment el; csak a park fenntartása havi egymillió forintot vitt el.
A kht. ügyvezetőjének, Berkecz Jánosnénak a megbízatása május végén lejárt. Addigra a társaság gazdálkodása odáig jutott, hogy 2002 márciusában 1,5 milliárd forintos hitelt kellett fölvennie (kormánygaranciával). Mint ismeretes, az ügyvezető 32 millió forint "jutalmat" is magával vihetett.
Nyomkeresők
Az új kormány júniustól a KDNP vezetőségi tagját, Mizsei Zsuzsannát nevezte ki a Millenáris élére azzal a feladattal, hogy tekintse át a kht. addigi tevékenységét, és dolgozza ki a jövőbeni működés feltételeit.
Mizsei személye a Fidesz számára fölért egy jókora kokival. A Fidesz ölelő karjai elől kitérő maradék kereszténydemokrata párti mag egyik feddhetetlen tagja eddig sem volt népszerű a fideszes vezetés szemében. 1999 óta magánvádas per folyik ellene. Mizseinek még egy levél is a birtokában van, amelyet Pokorni Zoltán fogalmazott a KDNP-ből a Fideszbe átigazolt Szakolczay Györgynek címezve, megköszönve a hasznos információkat, amelyeket az egykori pártja háza táján összegyűjtött a Fidesznek.
Mizsei Zsuzsanna a kht. ügyeit vizsgálva már az elején meglehetősen fura dolgokra bukkant, és ezekről rendre tájékoztatta a sajtót is: például a 120 ezer forintot kereső haletetőről, meg a házi kantinban az ügyvezetőknek járó "terüljasztalkámról". Pedig a java várhatóan csak ezután következik: az átvilágítás befejezését Mizseiék augusztus közepére ígérik. Egy már most bizonyosnak látszik: Wermer András kézi vezérléssel irányította - a Millenáris Produkció Rt.-n keresztül - a Millenáris Kht.-t. A több mint hárommilliárd forintnyi kiadás mögött álló szerződések és számlák alakilag nyilván kikezdhetetlenek; érdekességeket majd a párhuzamosan fizetett tevékenységek föltárása hozhat. (Mondjuk, ha kiderül, hogy a haletető szakmunkáson kívül még két másik cég is havi illetményt vett fel a halak etetéséért.)
A párhuzamosságok feltárása más területeken is érdekes lehet. Tartogathat meglepetéseket a Kisrókus Kft. tevékenységének átvilágítása is, hiszen, mint pár napja a Magyar Hírlap cikkéből kiderült, a Happy End és az Ezüsthajó az eddigi információink szerint csupán az álomprojekt beruházással kapcsolatos feladataival megbízott Kisrókus Kft. megrendelésére is készített filmeket, bérelt stúdiót, kamerát stb.
Érdekes, hogy a Kisrókus kaszszájából ilyesfajta tevékenységre is futotta, miközben arra már nem maradt pénz, hogy az Álmok álmodói kiállítás helyszínéül szolgáló csarnok klimatizálását megoldják. A hatalmas üvegfelületekre tűző nap hevét nem tompítja fólia, nincs mesterséges szellőzőberendezés, alig van nyitható ablak. Az üvegházhatás következtében a szakemberek korábbi előrejelzései szerint a nyári hónapokban elviselhetetlenné válhat a belső klíma.
A csarnok mesterséges hűtésére természetesen a tervezők is gondoltak - ezt bizonyítja, hogy az épületre a klímaberendezést is magában foglaló méretű elektromos kapacitást kérték -, amit a kivitelezők mégsem építettek be. Nyilván másra kellett a pénz. Mindez még egy dologra enged következtetni: az Orbán-kormány az eredetileg is ideiglenesnek elgondolt Millenáris kiállítást még annál is rövidebb életűre tervezte, mint azt a közvélemény eddig képzelte. (Például miért csak május 31-ig szólt a Millenáris Kht. igazgatójának a megbízatása.) Ehhez képest a fideszesek renkívül pesszimistán ítélték meg a magyar kultúra jövőjét, amikor a kiállítás június elején három napra bezárt.
Mizsei Zsuzsanna tájékoztatása szerint a Millenáris Kiállítás- és Rendezvényközpont nincs besorolva a költségvetési intézmények rendszerébe. Alkalmi létesítménynek szánták tehát, népet gyönyörködtető szép, színes buboréknak - 11 milliárd forintért. Nyilván megérte.
Mihalicz Csilla
