„Közel 80 külföldi szaktekintély érkezett az MCC-be a tavaszi szemeszterben” – hirdeti ma is a Mathias Corvinus Collegium (MCC) honlapjának egy május végi bejegyzése. A külföldi „szaktekintélyek” egy része egyszerű meghívottként látogatott el az egyre hatalmasabbra növő intézmény rendezvényeire, más részük azonban busás pénzekért több hónapot is eltöltött Magyarországon az MCC kontójára.
Az 1990-es években a ma már Fidesz-közeli üzletember, Tombor András által tehetséggondozó magán-szakkollégiumként alapított MCC az elmúlt években a kormány hathatós támogatásával (a Mol és a Richter részvényeinek 10-10 százalékos, 300 milliárdot érő csomagjának átadásával) nőtte ki magát, és célja, hogy „a Kárpát-medence legjelentősebb tehetséggondozó intézményévé” váljon. (Lásd: A holnap ifjú serege, Magyar Narancs, 2020. május 21.) A tavaly közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá minősített MCC mára az általános iskolásoktól a posztgraduális hallgatókig kínál képzéseket és programokat, és országszerte vásároltak fel, illetve kaptak meg nagy értékű ingatlanokat, hogy ott helyi kollégiumokat és táborokat nyissanak; valamint bevásárolták magukat a legnagyobb könyvterjesztő cégbe, a Libribe is. (Lásd: Belelapoznának, 2020. október 15.) Az MCC mostanra a hagyományos egyetemeknél is előkelőbb rangot vívott ki magának a kormány szemében; aligha véletlen, hogy Orbán Viktor is részt vett az idei tanévnyitóján.
Az állami vagyonjuttatásból jut a vendégoktatókra és -kutatókra is. Augusztus elején nagy port vert, hogy 18-szor több pénzt kereshet havonta az MCC-n egy külföldi, esetleg csak az intézmény fényét emelő vendégoktató, mint egy adjunktus az ELTE-n. Az MCC-nek ráadásul két úgynevezett fellowship programja is van – ezek a tudományos világban bevett programok arra szolgálnak, hogy egyes intézményekhez meghatározott időre meghívják más intézmények oktatóit és kutatóit, hogy náluk végezzenek el bizonyos kutatásokat, részt vegyenek az intézmény munkájában, vagy hogy oktassanak; e programok célja elvileg a tudományos világ kapcsolatainak építése.
Az MCC két programja közül az egyik Budapest Fellowship Program (BFP) néven fut. Ezt az MCC a 2013-ban közel 4 milliárd forintból létrehozott, Fellegi Tamás és Martonyi János volt miniszterek igazgatósági tagsága mellett az Anna Smith Lacey elnökségével működő Hungary Foundationnel – korábban Hungary Initiatives Foundation – közösen finanszírozza felesben (Lacey nem más, mint Stumpf István volt kancelláriaminiszter, alkotmánybíró, jelenleg a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos lánya). A program célja, hogy egyelőre évente négy amerikai kutatót hozzanak Magyarországra; a vendégeknek lakhatást, valamint 1500 és 2500 dollár (körülbelül 440–740 ezer forint) közötti havi fizetést kínálnak attól függően, hogy junior vagy senior kutatóról van-e szó, és hozza-e az illető a családját is. A program részeként körbe is utaztatják őket Magyarországon, és magyarul is kell tanulniuk.
A tavalyi első körben érkezettek között volt egy magyar származású, több mint tíz éve praktizáló jogász (az erdélyi magyarok helyzetét vizsgálta), illetve egy volt mentős, akinek még a master diplomája is éppen csak folyamatban volt. Az idén érkezők között lesz egy volt misszionárius, aki „azt fogja vizsgálni, hogy Magyarország hogyan tudja megtartani nemzeti szuverenitását és kulturális identitását, miközben az Európai Unió felől is nyomás nehezedik rá”, illetve érkezik egy félig lengyel marketingmenedzser, aki a visegrádi együttműködéssel foglalkozik majd.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
