Elektronikus formában jelent meg néhány napja a már-már elveszettnek hitt Akadémiai Kiadó gondozásában Nádasdy Ádám Kalauz a nyelvészi gondolkodáshoz című munkája (mersz.hu), amelyet az alábbiakban ismertetek – méltatva a mű és a szerző múlhatatlan érdemeit.
A dolog nem kezdődött éppen ártatlanul. Az egyik újságíró megírta a másikról, hogy férfiakat zaklat, és azzal kente el a dolgot, hogy ez talán nem is igaz. Mindenesetre kiírta a nevét. Mire a sértett újságíró nyilvános helyen vonult fel családtagjaival, hogy elégtételt vegyen.
Hol az ördögben kódorog az öreg? Mindjárt nyolc óra. Tudja-e egyáltalán, hogy kijárási tilalom van? Nem tudom soha, mit ért és mit nem ért. Magyarul ugyebár nem tud, én pedig nem vizsgáltam meg, mit kommunikál az „operatív törzs” angolul is. Ha egyáltalán…
Nemrég olvastam egy Facebook-posztban a magyar szleng csóró és a sóher szavairól. Az jutott az eszembe erről, hogy a nyelvészek voltaképpen csupán két dolgot nem tudnak a kölcsönzésről: miért történik és hogyan. Az alábbi írás tehát csupán kísérleti jellegű lehet.
Elegünk volt a Kossuth térből, ballagunk haza, mármint hozzám. Hogy a nálam fiatalabb, 2500 éves Szókratész hol van otthon, azt nehéz lenne megmondani, most éppen nálam, a Kavics utcában. Úgy szalad fel a Rózsadombra, mintha nem 2500 éves, csak 2500 napos lenne. Én már alig kapok levegőt. Igaz, tizenöt éve még én is fel tudtam szaladni. Megérkezünk, kényelembe helyezzük magunkat, lassan én is magamhoz térek.
A NEI-ben mintegy 40 különböző nemzetiségű hallgatót készítettek elő, egy teljes tanéven át magyarul tanultak heti 36, majd 30 órában.
