Mindenféle nyelvészek írogatnak a nyelvről - egymásnak és persze a nagyközönségnek, házi fogyasztásra vagy politikai megrendelésre. Az utóbbi ugyanazt a kérdést veti fel számomra, mint a szappanoperák áradása a televízióban.
Mérkőzés közben, négy perccel gólja után esett össze egy svéd negyedosztályú mérkőzésen Victor Brannstrom. A Pitea 29 éves focistája az Umedalen elleni hazai meccsen juttatta előnyhöz csapatát. Négy perccel később az ellenfél térfeléről kocogott vissza, amikor leült, aztán a földön elterült.
Sok bajom van a kormánynak a hazai választók nagy többségét fölöslegesen regisztrációra kényszerítő tervével - de a legsúlyosabbat nem Condorcet ideáival, hanem két amerikai politikatudós okoskodását felhasználva tudom okadatolni.
Amikor a 60-es évek legelején Izrael elkezdte a maga atomprogramját, a különböző politikai irányzatok mind egyetértettek abban, hogy az apró állam ezt nem halogathatja tovább anélkül, hogy lakosainak létbiztonságát komolyan kockáztatná.
Minden valamirevaló diktatúra a politika színterein messze túlterjedő nyelvet alakít ki, nyelvileg is asszimilálva a mindennapi élet egészét. Ennek a "totalitárius zsargonnak" a változata a náci Németország, az NDK, a Szovjetunió, a népi Kína vagy akár a mai Észak-Korea sajátos nyelvezete.
1948 szeptemberét írják. S-o Paulo meszticek, négerek, indiánok lakta poros külvárosában kupameccset tartanak. Renéto Pascobal, a félvér jobbösszekötő egy szöglet után leveszi a labdát, bemutat egy leheletfinom testcselt, majd krisztusi harminchárom méterről olyan gólt rúg a kapu jobb felső sarkába, hogy az egész pálya elnémul az áhítattól.
Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Ahol szakpolitikai változtatásokat hajtanak végre, ott robbantás, sitthordás, mélyfúrás, zaj és forgalomelterelés lesz, szembántó, ideiglenes palánkok akár hónapokig, évekig.
Évek óta tart Európában a gazdasági válság. Az államadósság szintje különösen a déli államokban kritikus, de a pénzügyi piacok más, korábban stabilnak tekintett országok helyzetét is bizalmatlanul szemlélik, az adósság leépítése az elmúlt években a kormányzatok egyik legfontosabb gazdaságpolitikai céljává vált.
Most, hogy a legújabb külpolitikai fiaskó első lángjai ellobbantak, bár a parázs még vastagon izzik, van talán idő egy röpke eszmefuttatás erejéig egy többször feszegetett, de eléggé végig nem gondolt kérdést tisztázni. A kérdés röviden úgy szól, hogy választanunk kell-e morális, elvszerű és realista, érdekszerű külpolitika között?