Egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Kinek a nyelvtana?

Egotrip

Oktatási Hivatalunk szakértői megalkották a gimnáziumok 9–12. osztálya számára a magyar nyelvtan új tankönyveit (Magyar nyelv, NAT 2020). Mostanra már, úgy tűnik, hivatalos konszenzus az, hogy nincs ezekkel a könyvekkel semmi baj, bár a balliberálisok persze most is csak tüszkölnek és fintorognak.

A nyelvtan nemzeti egyentankönyvei természetesen lehetnének remekművek is, de nem azok. A szerzők tévedéseinél súlyosabb probléma az, hogy a sorozat köteteibe irdatlan mennyiségű tananyagot, adatot zsúfoltak bele. Nem gondolták át azt sem, hogy mi a Magyar nyelv című tankönyv célja. Magától értetődne, hogy első helyen a készségfejlesztés, továbbá a „modern nyelvi ismeretek” átadása áll, és persze az is, hogy a könyvek használói olyan kompetenciákat sajátíthassanak el, amelyeket elvár tőlük a társadalom.

Az utóbbihoz tartozik például a helyesírás, amelyről egy kolléga egykor megjegyezte:

„A helyesírás nemzeti önazonosságunk része, látható, őrizhető jele, a nemzet összetartó kapcsa, olyan, mint a magyar zászló vagy a himnusz” (Magyar Nyelvőr, 1999). Kétségtelen, hogy a magyar ember piacképességét csökkenti, ha úniót ír (unió helyett), túristát (turista helyett), szöllőt (szőlő helyett), presztizst (presztízs helyett), ha overált (overall helyett), viszont pull­overt (pulóver helyett), sőt még azt sem tudja, hogy a fridzsider „helyes” írásmódja mindmáig frizsider. Az anyanyelvi oktatásnak ezért visszatérő és örök témája a helyesírás.

A tankönyvsorozat első kötete külön fejezetben tárgyalja a helyesírás elveit (25 oldalon a 9. osztály kötetében). Ha ezt a tömény fejezetet a tudást szomjúhozó, tizennégy (!) éves diák netán meg akarja tanulni, úgy érezheti magát, mintha magas cukortartalmú, hígítás nélküli málnaszörpöt fogyasztana. Nekem sem könnyű olvasmány ez a szöveg, bár ötször annyi idős vagyok, mint a nebulók, és ötven éve foglalkozom nyelvészettel. Helyesírási szabályzatunkat egyébként eddig háromszor alakították át, és olykor apró műtéteket is hajtottak végre rajta, pl. már jogosultak vagyunk az árboc szót árbócnak, Vietnamot pedig Vietnámnak írni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.