Egotrip

A korral járó testi, lelki hanyatlásra az elfogadástól a lázadásig számos válasz adható.

Burger Barna és Kőrösi Zoltán emlékének

„Te mondod” – válaszolta görögül a gali­leai, amikor a helytartó feltette neki a kényes kérdést: „Te vagy-é a zsidók királya?” Jeshua mondata talán nem is volt kitérő válasz, mert az ő (arámi) anyanyelvén ez a fordulat egyszerűen azt jelentette: igen.

Három király jött napkeletről: Gáspár Hajdúsámsonból, Menyhért Szatmárcsekéről, Boldizsár Abaújvárról.

„Majdnem elmaradtak az áldozócsütörtöki futballbajnoki meccsek az eucharisztikus kongresszus miatt.” (Magyarország, 1938. május 26.)

Magyarország, miként már szokásává vált, tavaly is „jobban teljesített”.

Már a legutóbb is azt mondottam, hogy szeretném már békén hagyni Szókratészünket, régen megjött már a hajó is Déloszból, kivégezték hát – nyugodjék békében, még ha egészen világossá nem is vált számunkra, hogy tulajdonképpen miért is végezték ki.

Ki nem játszik el néha a gondolattal, hogy mi lenne, ha fiatalabb, gazdagabb, sporto­sabb, szebb lenne – és a tetejébe egyedülálló? Vagy ha többféle személy bőrébe bújhatna egyszerre? Ha váltogathatná a személyiségeit? Amíg a személyiségcsere csak játék vagy a művészi képzelet csapongása, addig senkire nem jelent veszélyt, és nem utal semmiféle súlyos személyiségtorzulásra. Ám a személyiség tartós megtöbbszörözése, az így megalkotott identitások részletes kimunkálása és működtetése már egy nehezen kezelhető pszichés betegség tünete is lehet.

A női partőrség szeme láttára (Békés Pál)

Az új főpolgármester egyik (balos fülnek jól hangzó, de szerintem több implementációs és politikai sebből vérző) ígérete a névadó részéről feljelentést is kiprovokáló, a félmilliárd forintnál nagyobb értékű lakóingatlanokra kivetendő Tiborcz-adó bevezetése volt. A konkrét javaslaton túltekintve: méltányos és gazdaságilag hatékony-e az ingatlanok értékét vagy legalább értéknövekedését jó alaposan megadóztatni?

Melétosz babérjaira pályázva