Egotrip

László Géza: Visszajátszás

Különadók újratöltve – beleragadhatunk

Egotrip

Miniszterelnökünk új kormánya élén az elmúlt harminc év legjelentősebb költségvetési kiigazítására készül.

Leginkább a választások előtti, valaha volt legnagyobb osztogatás miatt; az okok sorában csak ezután következik az energiaárak emelkedése. A megszorításokból remélt összeg 60 százalékát a kiadási oldalon tervezik megspórolni, s csak 40 százalékát új adókkal beszedni – gondolom azért, mert az állami újraelosztás aránya kimagasló volt eddig is, és ebben a negatív mutatóban nem jó az élen járni, amikor a világgazdaság épp lefelé konyul. A deficit/GDP arány tekintetében is ezért szeretnénk gyorsan visszasorolni az európai középmezőnybe; no meg azért, hogy legalább emiatt ne lehessen akadályozni az uniós támogatások lehívását.

Nagy Márton megszorításügyi miniszter (a gazdaságfejlesztés egyelőre elnapolva) minapi beszédében nem győzte hangsúlyozni, hogy nem megszorítások történnek, és még csak nem is általános adóemelés. Dehogynem. A miniszter által felsorolt ágazatok – bankok, biztosítók, energia, távközlés, kiskereskedelem, légitársaságok, gyógyszerforgalmazók – lefedik a szolgáltató ágazatok nagy részét, ráadásul lesz még reklámadó, és megemelik a gépjármű- és a jövedéki adókat, valamint a népegészségügyi termékadót, a Netát, amelyet bevezetésekor csipszadóként üdvözöltünk. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor a közvetett hatásokat, az áthárítást és a reakciókat is figyelembe kell venni.

A miniszter bejelentésének szakmai csúcspontja az volt, amikor levezette a banki többletnyereség lecsapolásának módszertanát és indoklását. Megtudhattuk tőle, mennyit keresnek a bankok anélkül, hogy kockázatot vállalnának, és mennyi az (a kevés), amiért – a miniszter szerint – tényleg megdolgoznak.

Bevallom, kedvelem ezeket a pillanatokat, hiszen a bankok pontosan tudják, hogy mi hogy állunk, nem árt néha nekünk is megtudni, hogyan állnak ők. Az új minisztérium munkatársai kiszámolták, hogy a bankok alig emelik a betéti kamatokat (most valahol 0,3 százalék körül járnak), viszont a kihelyezéseiknél a jegybank jóvoltából minimum 7 százalék fixen lepottyan, így 6,7 százaléknyi kockázatmentes profitjuk keletkezik. A nagyvonalú miniszter szerint az így kiszámolt profitmennyiséget még illik csökkenteni a korábbi hasonló inflációs időszak átlagos kamatmarzsával (azaz annyival, amennyit régen ezek szerint jogosan zsebre tettek), így marad 400 milliárd rendkívüli nyereség; de üsse kavics, néhány kisebb extra költségtétel még legyen lefaragható, és maradjon 350 milliárd. Ennyi az „extraprofit”! A tetejébe a kormány még van annyira jó fej, hogy ennek csak a kétharmadát fölözi le. Itt nem tudtam eldönteni, vajon Nagy azért nem fejtette ki, miért a kétharmadát és nem a háromnegyedét viszik el, vagy az egészet, mert a maradékért később még visszajönnek, vagy csak kerekítési hibának tekintik a különbséget. Mindenesetre így jött ki a 250 milliárdos banki adóbevétel-többlet, mint célkitűzés – a jelenlegi éves bankadó négyszerese, ami azért nem csekélység.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.