Egotrip

Józan okoskodással is belátható, s a politikatudomány sem mond mást, mint hogy a szavazók tömegének viselkedésére adott egytényezős magyarázatok csak korlátozott érvényűek. Amikor döntünk egy kormány, egy párt vagy pártvezér mellett vagy ellen, a rezsitől a tandíjig, a zászlótól a világnézetig, a nagypapa háborús élményeitől a személyes részvételből kinövő lojalitásig rengeteg indítóokot veszünk figyelembe, persze nem föltétlenül apránként mérlegelve.

A Kremlnek mindig is egyértelmű véleménye volt Orbán Viktorról és a Fideszről: nem vette annyira komolyan, mint a lengyel Kaczynski fivéreket és pártjukat, a PiS-t vagy a román elnököt, Traian Basescut. Inkább ignorálta a magyar politikai jobboldalt, s ezzel Magyarország lekerült az orosz politika térképéről.

A lelátó egyes részeit kell javítgatni ahhoz, hogy a repedezett betont ne tudják felszedni a rosszindulatú szurkolók, s azt bedobálva nehogy kárt tehessenek valakiben. (Domonyai László, az MTK ügyvezető igazgatója) Ki az a hülye, aki erre kimegy? (bejegyzés egy szurkolói fórumon, a decemberben, mínusz nyolc fokban rendezett MTK-Debrecen-kupameccs után) Én. (én) Újmeccsekalja (Szakács János szíves szóbelije)

A kontúrok már alakulnak: kinek öröm, kinek bú, de a következő négy év parlamenti többségét befolyásolni igyekvő polgár 2014-ben is a Fidesz-KDNP és valamiféle, szocialistákat is tartalmazó formáció között kényszerül majd választani.

"You didn't know of Bendigo! Well, that knocks me out!" (Arthur Conan Doyle: Bendy's Sermon)

Tudós barátom, a francia nyelv professzora mesélte, hogy élete egyik legnagyobb sikerét akkor aratta, amikor egyszer egy francia társaságban a beszédébe belefűzte a "fából vaskarika" kifejezés szó szerinti francia fordítását.

Közel hetven év telt el 1945 óta, Timothy Garton Ash pedig nemrég a Foreign Affairs-ben arra figyelmeztetett, hogy az utánunk jövő nemzedékek, amelyek már teljesen megfeledkeznek a legújabb kor harmincéves háborújának (1914-1945) okairól, könnyen arra ítéltethetnek, hogy ismét újraéljék a következményeit (The Crisis of Europe). 'szintén szólva nehéz megértenem azokat, akik ma nem érzik indokoltnak, hogy itt az ideje aggódniuk; azokat, akik még úgy hiszik, a demokratikus jogok érvénye és az európai körülmények elégséges garanciák.

"Élet a tőkekivonások árnyékában" címmel adott hírt osztrák anyabankja jelentéséről a magyar Erste. A kutatók azt vizsgálták, hogy a banki kihelyezések válság miatt elkerülhetetlen leépítése mennyire rontotta a kelet-közép-európai régió (Csehország, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Románia és Szlovákia) bankrendszereinek forráshelyzetét.

A Wikipédiában sokáig ez volt olvasható a rólam szóló cikkben: "Lánya, Szabó Réka matematikus, az ELTE munkatársa, és a Tünet Együttes független tánckar vezetője."

Karácsonyeste, három nappal a világvége után egy vezető nélküli tehervonat gördült be a Déli pályaudvarra. Ha van vakvágány, akkor van vakvonat is. A vonaton semmi, senki - de, mégis, egy férfi mászott ki az egyik vagonból. Tisztogatta szénporos télikabátját, és elindult az Alkotás utcán, míg az Araráth utcához nem ért.

Van az úgy, hogy az embert elfogja a szédület. Széchenyit például elég gyakran elfogta, 1846-tól fogva nagyjából hetente. 1847 novemberének egy napján például ezt jegyzi föl: "Öszszeszólalkozom B[atthyány] Lajossal. - Csaknem pisztolyra menően. Úgy sejtem: agyon fogom lőni. Szakálla alsó csúcsát célzom meg...; a homlokán találom el... s összeesik, mint egy uszkár. - ", Istenem - kedvem volna hozzá, rettentő kedvem!"

Ez a sorozat, a Csak semmi politika! a szerző szándéka szerint a magyar szakpolitikák kórbonctani előadás-sorozataként fungál. Mint Rembrandt kalapos Tulp doktora, igyekszem fel- és bemutatni a hatalom gyakorlásának tanulságos rémségeit.

A pszichológusok általában hat alapérzelemről beszélnek: öröm, szomorúság, düh, undor, félelem és meglepődés. Van, aki csak az első négyet tekinti annak, van, aki még egy-kettőt hozzávesz, de a szeretet akkor sem szerepel közöttük. Ennek oka nem a pszichológusok hitetlensége, hanem az, hogy a szeretet valahogy egészen más anyagból van szőve, mint ezek az érzelmek.

A makroökonómia elmélete és az elmúlt évtizedek gyakorlata arra tanít bennünket, hogy monetáris lazítással nem lehet javítani a reálgazdaság hosszú távú teljesítményén, ennek erőltetése hosszú távon csak inflációt okoz.