Hulladékmentes életvitel a magyar mindennapokban

„Egy-két hónap alatt rutinná válik”

Élet + Mód

Vászonszatyorral és bambusz fogkefével a bolygó megmentéséért? Annak jártunk utána, mit tehet a „zero waste / nulla hulladék” mozgalom a gyakorlatban, céljaik hogyan valósíthatók meg a hétköznapokban, és mennyire drága környezettudatosan élni?

Egyre többször fordul elő, hogy az emberek vászonszatyorral járnak bevásárolni, egyre több a tudatos vásárló, aki a szupermarketben sem zacskózza be az egy szem paradicsomot vagy almát, az viszont még mindig furcsa látvány, ha a boltban valaki a saját, otthonról hozott dobozaiba (vagy üvegeibe) kanalazza a lisztet vagy a granolát. Nem úgy a Ligeti Boltban, ahol ottjártunkkor a vásárlók a világ legtermészetesebb módján pakolták be a tésztával, magvakkal vagy fűszerekkel megtöltött tárolóedényeiket a vászonszatyraikba vagy épp a polcokon sorakozó, bambuszból készült fogkeféket és üvegkulacsokat mustrálták.

Budapesten jelenleg három olyan üzlet van, amely a csomagolásmentességre fókuszál: a Ligeti Bolt Budán és Pesten, valamint a Ne pazarolj Zero Waste Shop & Café Budán. „A bolt nyitásakor abból indultam ki, hogyan tudom a saját háztartásomban csökkenteni a hulladékot, milyen lehetőségek vannak a csomagolásmentes vásárlásra, és milyen alapanyagokra vagy zero waste termékekre van szükségem” – meséli Sipos Melinda, a Ligeti Bolt üzletvezetője.

Kimértek előnyben

Kimértek előnyben

Fotó: Sióréti Gábor

 

Befőttesüvegnyi szemét

A műanyagmentes júliusnak és a klímakatasztrófáról folytatott egyre hangosabb és intenzívebb közbeszédnek köszönhetően a zero waste, magyarul leginkább hulladékmentes vagy nulla hulladék mozgalomként ismert törekvés is egyre nagyobb hangsúlyt kap a mindennapjainkban. „Azt fontos látnunk – hívja fel a figyelmet Kump Edina környezetkutató, zero waste szakértő, a hulladekmentes.hu alapítója –, hogy a zero waste nem életmódmozgalomként indult, hanem gazdasági alapokon nyugvó törekvésként. Ennek az a lényege, hogy a fenntarthatatlan gazdasági rendszert fenntarthatóvá tegyük, hogy megtörjük azt a lineáris gazdasági modellt, amelyben a természeti erőforrásokat felhasználva szemetet termelünk. Fel kell ismernünk, hogy a hulladék érték. A zero waste célja, hogy ne keletkezzen végleges hulladék, mivel a gazdasági folyamatokból kilépő anyag máshol még felhasználható erőforrásként jelentkezik.” A koncepció lényegét a francia (de az Egyesült Államokban élő) Béa Johnson ültette át a mindennapok szintjére, ő lett az, aki a zero waste-et életmódmozgalomként is elindította.

„Először 2008 környékén hallottam erről – folytatja Kump Edina –, és az volt az első reakcióm, hogy én azt biztosan nem fogom tudni megcsinálni, hogy mindössze egy befőttesüvegnyi szemetem legyen egy év alatt. Félre is tettem ezt magamban, majd 2014 tájékán, amikor már hivatásszerűen is a fenntarthatósággal foglalkoztam, felötlött bennem a gondolat, hogy meg kellene próbálni, működőképes-e a hulladékmentességre való törekvés.” Kump Edina számára egy nagy, sok szeméttel járó költözés volt az utolsó csepp a pohárban: „Nem a nulláról indultam, hiszen már korábban is környezettudatos háztartásvezetésre törekedtem, például használtam kulacsot, vászonszatyorral jártam bevásárolni, szelektíven gyűjtöttem, komposztáltam, magamnak készítettem a kozmetikumokat. Azzal kezdtem, hogy tüzetesen átnéztem, mi kerül a kukába, majd lépésről lépésre elkezdtem csökkenteni a szemét mennyiségét: megelőztem, hogy olyan anyagok kerüljenek a háztartásomba, amelyekkel aztán hulladékként vagy szemétként, de foglalkoznom kellett volna.” Mint meséli, hamar rájött, hogy egészen működőképes a kezdeményezés, másfél év alatt olyan közel került a hulladékmentességhez, hogy havi szinten átlagosan csupán egy-két maroknyi szemete keletkezik.

„A Humusz Szövetség nulla hulladék programja és kampánya 2008-ban indult – mondja Urbán Csilla, a szövetség elnöke és a nulla hulladék programvezetője –, akkor még sok mindenkinek el kellett magyarázni, mi is a zero waste. Ha a hulladékcsökkentésre gondolunk, elsősorban a szelektív hulladékgyűjtés jut eszünkbe, ami szintén nagyon fontos, de ez azért egy kicsit más. A legfontosabb megjegyezni, hogy ezt egyelőre lehetetlen megvalósítani, ezért egyfajta törekvésként vagy útként kell rá gondolni.”

 

Csapvízellenes tévhit

Urbán Csilla szerint korábban kevesebb volt ugyan a műanyag csomagolás, elterjedtebbek voltak a betétdíjas termékek, viszont kevésbé voltak tudatosak az emberek a környezetvédelem szempontjából. Ma már tudatosabb fogyasztók vagyunk, viszont sokkal több a műanyag és az egyszer használatos eszköz. „A zero waste a tudatosságnál kezdődik, hogy eldöntöm, mit főzök, listát írok bevásárlás előtt és azt veszem meg, amire valóban szükségem van. Az elején időigényes utánajárni, hol tudok mindent környezettudatosan beszerezni, de egy-két hónap alatt ez is rutinná válik” – mondja, hozzátéve, hogy ma már nálunk is igen sok lehetőség van arra, hogy hulladékmentesen vásároljunk. „Piacokkal jól állunk, és egyre elfogadottabb, hogy ott sem zacskóznak be mindent, vagy a saját vászonszatyrainkba pakoljuk az árut. Van már néhány csomagolásmentes bolt és sok helyen tudunk kimérve vásárolni különféle termékeket. A nagyobb szupermarketekben is egyre nagyobb a kínálat a környezettudatos termékekből, s egyre kevésbé néznek ufónak, ha valaki odafigyel ezekre a dolgokra.” Urbán Csilla szerint Magyarországon az egyik kardinális kérdés az ásványvízfogyasztás, az EU-ban az első öt ország egyike vagyunk, ahol a legtöbb palackos ásványvíz fogy. „Még mindig sokakban él az a tévhit, hogy rossz minőségű a csapvíz, ami egyszerűen nem igaz. Az ivókútrendszer ugyan nincs még jól kiépítve, de egészen jól működik a refill rendszer, ahol egy térképen vannak összegyűjtve azok a helyek, ahol szó nélkül újratöltik a kulacsunkat.” Ha pedig valaki ragaszkodik a buborékos vízhez, még mindig ott vannak a szikvízüzemek, ahol palackozott ásványvíz helyett újratölthető szifonos palackban kaphatjuk a szénsavas vizet.

Egy átlag magyar még így is évi körülbelül 385 kilónyi hulladékot termel, ami ugyan a 426 kilónyi uniós átlag alatt van, de így is meglehetősen sok. Ennek nagyjából egyharmada szerves hulladék, vagyis olyan szemét, ami komposztálással visszaforgatható lenne a természetbe. Ez kisebb településeken vagy nagyvárosok kertes házas övezeteiben egyszerűbben megoldható, de a Humusz Szövetség közösségi komposztálóját is lehet például használni. A másik egyharmad csomagolási hulladék, majd ezt követi minden más szemét.

Sipos Melinda 2016-ban találkozott a zero waste-tel, egy évvel később megnyitotta csomagolásmentes boltját Piliscsabán, de a település túl kicsinek bizonyult egy ilyen üzlethez, ezért 2018-ban Budapesten nyitotta újra a boltot, azóta már kettő van belőle. „Vannak alapok, amikhez mindenféleképpen tartom magam, például csak csomagolásmentes termékeket árulok, adalék- és tartósítószer-, illetve pálmaolajmentes dolgokat. Amikor kiszállítják az árut, sokszor van ugyan csomagolási hulladék, de igyekszünk ezt is csökkenteni, sok szállító újratölti a csomagolásba a termékeket, így megpróbálunk minél több dolgot újrahasznosítani. Igyekszem magyar termelőktől rendelni, és minél közelebbről, a beszállítóim mind magyar cégek, de ők azért egyet s mást importálnak. Volt olyan vásárló, aki megkérdezte, miért kell Törökországból hozatni a csicseriborsót? Erre egyszerű a válasz: mert eddig még nem sikerült magyar csicseriborsó-termelőt találnom.”

Emellett azt is fontosnak tartja, hogy egy termék csak egy gyártótól származzon, a cél nem az, hogy nagy legyen a kínálat, hanem az, hogy minőségi áru legyen a boltban. „Az pedig, hogy kimérve áruljuk a termékeket, és mindenki annyit vásárol, amennyit akar, szintén a tudatosság felé tereli a vásárlókat, hiszen ha nem kell egy kiló liszt vagy lencse, akkor csak egy kis doboznyit visznek haza” – mondja Sipos Melinda.

„Az első lépés a zero waste életmódnál – szögezi le Kump Edina –, hogy a fogyasztást fogjuk vissza. Mindig tegyük fel a kérdést, hogy kell-e nekünk az adott termék, ha igen, akkor próbáljuk beszerezni a környezettudatos alternatíváját, vagy használtan, ha elromlik, javíttassuk meg, ha nem kell sokszor, csak kölcsönözzük. Ha pedig mindenképpen hulladék lesz belőle, komposztáljunk, szelektáljunk és csak végső esetben dobjuk a kommunális hulladékba. De nem attól leszünk hulladékmentesek, hogy az összes otthoni műanyag zacskót és dobozt kidobjuk – épp ellenkezőleg. Ha már úgyis van belőlük, használjuk őket, amíg el nem kopnak.” A szakértők szerint a lényeg az egyszerűsítés és a minimalizálás. Jó példaként a tisztítószereket szokták emlegetni: mosószódával, citromsavval, szódabikarbónával és ecettel tökéletesen ki lehet takarítani bármit, ezeket ráadásul be lehet szerezni csomagolásmentesen.

A legnagyobb kérdés az időigényesség és a kényelem mellett természetesen az ár. A Ligeti Boltban az olyan alapáruk, mint például a rizs, a tészta vagy a lencse nem lényegesen drágábbak a kisbolti vagy szupermarketek árainál, a zero waste termékeknek vagy a bio, vegán, gluténmentes termékeknek már borsosabb az áruk. „Én középkategóriásnak mondanám magunkat ebből a szempontból – mondja az üzletvezető –, persze nehéz versenyezni a szupermarketek áraival, de ez nem is célunk, nálunk a vásárló minőségi árut és különlegességeket kap egy esetlegesen magasabb árkategória ellenében.”

Figyelemfelhívó akció: a tengerekben óriási mennyiségű műanyagszemét halmozódik fel

Figyelemfelhívó akció: a tengerekben óriási mennyiségű műanyagszemét halmozódik fel

Fotó: Sióréti Gábor

 

Mennyi az annyi?

Urbán Csilla szerint az emberek hajlamosak azt gondolni, a zero waste életmód mindenképpen megterheli a pénztárcát. „Sokan a környezettudatos életmódról az elektromos autókra, a napelemes házakra vagy a biotermékekre gondolnak, amelyek természetesen drágák. Ha viszont piacon és használtruha-üzletekben vásárolunk, ha kölcsönzőkbe járunk, vagy olyan tartós termékeket veszünk, amelyek ugyan többe kerülnek, mint az egyszer használatosak, de hosszabb az élettartamuk, akkor pénzt is spórolhatunk.”

Azt minden beszélgetőpartnerünk hozzáteszi, hogy az életmódváltás anyagilag hosszabb távon térül meg, a zero waste termékek megvásárlását hosszú távú befektetésként kell kezelni. Mint Kump Edina mondja, „a tampon helyett használható menstruációs kehely 6–10 ezer forintba kerül, viszont tíz évig használható, ami az évek során jelentős megtakarítással jár. Ugyanez a helyzet a drágább fémborotvánál, az egy életen át megmarad, ellentétben az eldobhatóval. A szilárd sampon egy apró kis szappannak tűnik, ehhez képest 3 ezer forint körüli az ára. Viszont megfelelő használat mellett akár 4–6 hónapig is kitart.”

A hosszú távú befektetés és tudatosság nagy türelemmel is kell, hogy párosuljon. „A fokozatosság nagyon fontos, nem fog és nem is kell, hogy minden egyszerre menjen” – mondja Urbán Csilla. Példaként Kump Edina hozzáteszi: a környéken, ahol lakik, nem tud kimérve túrót venni, ezért kénytelen megvenni a csomagoltat és szelektálni a csomagolóanyagot. „Vannak dolgok, amiket el kell engedni, nem fog százszázalékosan sikerülni a hulladékmentes vagy műanyagmentes életmód. Ilyenkor mindig jusson eszünkbe, már így is mennyi mindent megteszünk, de folyamatosan keressük a lehetőségeket, a további megoldásokat.”

Abban mindenki egyetért, hogy pozitív fejlemény a nulla hulladék mozgalom, arra viszont vigyázni kell, hogy ne csupán felszínes divat legyen belőle. Ha külön iparág épül rá, ha egyre inkább túlkínálat lesz a zero waste termékekből, mi pedig mindent válogatás nélkül megveszünk csak azért, mert zero waste, azzal éppen a hulladékmentes életmód egyik fő üzenetét, a túlfogyasztás elleni harcot vesszük semmibe.

Neked ajánljuk