A be nem fejezett produkciók sorát hírességek is gazdagítják: egyelőre várat még magára például Lali, Gaben, Cingár és a többiek legújabb, több szálon futó, "városi őrületként" aposztrofált története, az Üvegtigris 3. S az egykori Tarantino-kedvenc, Michael Madsen (Koltai Róbert: Magic Boys) magyar filmben való színvallásáig is aludnunk kell még párat. Tizenhatan viszont elkészültek.
Almási Réka, a Simó Sándor halála után Grunwalsky Ferenc kezébe adott osztályban végzett rendező a Team Buildinggel debütál. Filmjében Fullajtár Andrea, Elek Ferenc, Kamarás Iván és Nagy Zsolt segítségével egy céges csapat-építő tréning részesévé avat bennünket, azt a perdöntő kérdést feszegetve, hogy a sok nekifeszülés, szembesítés, személyiségboncolgatás és összezártság után épül vagy épp ellenkezőleg, leépül-e a közösség.
Dyga Zsombor is Elek Ferencben gondolkozott. A Tesó és a Kész cirkusz komédiázásai után ismét őt választotta "pszichothriller ízűnek" ígért, háromszereplős kamaradrámája főszerepére. A Köntörfalak egy félresikerült randi úgymond érzelmi térképe, ahol a feszültség, a titok, sőt a megoldás sem a cselekményből, hanem a három szereplő (a másik kettő Tompos Kátya és Rába Roland) dialógusaiból fakad. A színészközpontú, szinte zéró akciót tartalmazó film helyszíne egy belvárosi loft, amiben egy Vespa is az enteriőr fontos tartozéka.
A versenyprogram másik, egyszersmind utolsó női versenyzőjét, Groó Dianát is ez a szinte élő legendává lett kultusztárgy, a Vespa sarkallta filmtettre - mintha fénykorában annyi rohangált volna belőle Magyarország közútjain. A rendező a Krakkóban aratott csoda után most a szoció, egészen pontosan a szentesi romatelep felé vette az irányt. Hősét, a hátrányos helyzetű kisfiút - akárcsak Tim Burton Charlie-ját - egy csokoládéba rejtett kupon segíti élete álmához, persze a hazai viszonyok és a gazdasági válság közepette nem egy csokigyárhoz, csak egy mezei robogóhoz - ilyes körülmények közt hepiendre sem számíthatunk.
Dömötör Tamás - a Paprika TV Gasztropuccs című műsorának ex-műsorvezetője - is a szocióban, azon belül is a médiakritikában lelt rá az önreflexió legmegfelelőbbnek tűnő módozatára. Czukor Show című filmje egy kibeszélőshow szerelmi háromszögének dupla tragédiába és dupla drámába torkollását rögzíti, miközben a világ és a médiaguruk arcába dörgöli a vérlázító igazságtalanságot: ők még az egyszerű ember halálából is képesek hasznot húzni...
Pszichothriller zsánerban Dyga Zsombor a Dallas Pashamendéval hírnevet szerzett Pejó Róberttel osztozik. Az Amerikában élő rendezőt ezúttal nem a szeméttelep, annál kicsit emelkedettebb helyszín: a Velencei-tó sejtelmes nádasa ihlette meg. A Thomas Glavinic osztrák író Kamerás gyilkos című könyvéből született, magyar-osztrák-svájci koprodukcióban készült adaptáció igazi "sztárparádénak" ígérkezik: benne van Merab Ninidze (Caroline Link: Hontalanul Afrikában, Oscar-díj, 2003), Ursina Lardi (Michael Haneke: Fehér Szalag, Cannes, Arany Pálma díj, 2009) és még Andreas Lust is (Götz Spielmann: Revanche, Oscar-jelölés, 2009), és a mi Gryllus Dorkánkról se feledkezzünk meg. Filmjében - ami a keresztségben a Látogatás címet kapta - Thomas (Merab) és Sonja (Dorka) húsvéti románcát a tóparton nemcsak a régi barátok, Eva és Heinrich látogatása zavarja meg, hanem egy rejtélyes gyermekgyilkosság is. Pár nap alatt fény derül a múlt titkaira, és arra, hogy tán senki nem az, akinek mutatni igyekszik magát.
A weekendelés során megtermelt hullákat akár el is áshatná Kardos Sándor Sírásója, ha az nem egy Rilke-adaptációból teremne elénk. Az operatőrként ismert maestro, elunván a hagyományos technológiákat, a lóversenyeken otthonos célfotókamerában találta meg rendezői kifejezőeszközét - a világon egyedül van ezzel. Mivel a réskamera csak mozgást képes rögzíteni, állóképet nem, a vásznon sem valós tér vagy valóságos esemény, hanem inkább egy vizuális költemény jelenik meg. (A technikai újítások és a filozofikus tartalom együttese már jól működött a rendező-operatőr első ilyen jellegű kísérlete, a Résfilm esetében is.)
Zsigmond Dezső is adaptált, de nem Rilkét, hanem jó szokásához híven (Az indián tél, Az asszony, Boszorkánykör) saját magát, azaz saját 1996-ban forgatott dokumentumfilmjét (Nem akarják irigyelni a holtakat) - ami anno nem az atombunker vagy építője, Fogarasi Árpád, hanem a szintén "zenész" Szalacsi Sándor miatt vált hírhedtté. A Csernobiltól és Budapesttől kábé azonos távolságra fekvő Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluban (Kocsordon) lebonthatatlan, ám felrobbantásra ítélt atombunkert építő Árpádot - az évek óta szinte reámerevedett reverendát izompólóra és munkásnadrágra cserélve - Trill Zsolt alakítja. A téma legalább annyira groteszk, amennyire drámai: egy ilyen szituban maga a férfi vagy az őt körülvevő világ őrült-e meg?
Ehhez képest ártatlan leányregénynek ígérkezik Pacskovszky József - már megint és még mindig - kelet-európai sorskérdéseket feszegető Vágyakozása. A magyar-francia koprodukcióban készült történetben a Catherine Wilkening és László Zsolt alakította házaspár új lehetőséget kap a sorstól: balesetben elveszített lányuk helyett újat kapnak, egy némát, aki egyben házvezetőnőjük is.
Sas Tamás Szélcsendjében a Balaton némult meg, hogy aztán egy vitorlás fedélzetén két testvér, Anikó (Kováts Adél) és Kata (Pálmai Anna), a barátnő és leendő mostohamama Eszter (Kovács Patrícia) fecsegjen kiadósan. A háromszereplős "kamaradráma" Sas Tamás életművében a női filmek sorát gyarapítja. Mint lapunk megtudta, suspense van e lelki thrillerben, miközben észrevétlenül sodródunk a tragédia felé. Sas amúgy igen aktív és különösen kreatív korszakát élte tavaly: így most egy másik filmmel, a Presszó 10 évvel is ringbe száll. A film a tizenkét évvel ezelőtti Presszó folytatása - ezúttal nem a tévéfilmes, hanem a nagyjátékvariánsban. (Az első rész 98-ban elnyerte a legjobb első film és a legjobb forgatókönyv díját - ha már elfeledkeztünk volna róla.) A folytatásból megtudjuk, hogy Bori (Fullajtár Andrea), Anna (Söptei Andrea) és Dóri (Kecskés Karina helyett Kovács Patrícia) ennyi idő elteltével mit tanult kudarcaiból, és kiderül az is, hogy még mindig mindnyájan Gábor (Stohl András) után ácsingóznak-e.
Szintúgy a szerelem a vezérfonal Hajdu Szabolcs Bibliothek Pascal című mozijában. A Marosvásárhelyen, Budapesten és Liverpoolban játszódó szövevényes történet Mona Paparu (Török Illyés Orsolya) nyugat-európai utazásainak, szerelmeinek és kálváriájának történetét beszéli el. A Bibliothek persze nem holmi romantikus városi könyvtár, hanem jól menő liverpooli luxusbordély, ahol Mona sem csíkos könyvekből olvas fel a közönség soraiban székelő perverz és beteg elméjű értelmiségnek. A Tamara és a Macerás ügyek képi világát és látásmódját idéző filmben lesz minden: mágikus realizmus fűszerezte kelet-európai téboly, tűzijáték, lángoló karácsonyfa, még szecessziós bakterház is.
Legalább ennyire "szecessziósnak" ígérkezik Molnár György Ki/Be-Tawaret című műve, hiszen a rendező a főszereplő bölcsészlány sorsát és életének cselekményszálát a méltán híres költőről, Karafiáth Orsolyáról mintázta. A "keserédes, rezignált, burleszkszerű történetben" lesz tucatnyi ki- és beköltözés, kiábrándulás, ki- és beleszeretés, és persze rengeteg alter dalbetét. (Jó esetben azt is megtudjuk, ki vagy mi az a Tawaret.)
Részben egy dalbetét (a Coloradóról és a Grand Canyonról) és 1956 indította be kicsit megkésve (finanszírozási gondok) Vágvölgyi B. András fantáziáját. A Kolorádó Kid alaptörténetére (1959-ben indulunk, és 1976-ig ívelnek az események) Eörsi László történész bukkant egy börtönjelentésben; műfaja pedig az itthon szinte teljesen hiányzó film noirt idézi. A rendező szakít a forradalomábrázolás eddig megszokott látásmódjával, és szinte kizárólagosan csak az "átlagember" horizontjából szemléli a Kádár-kor kollektív megalkuvásait.
Tavaly a filmek jelentős része (szinte mindegyik) az erőszakos szexről vagy a halálról szólt, és szinte ordított a vászonról a jól bevált pesszimizmus és kiábrándultság. Ugyanakkor hiányoltuk a társadalmi viszonyok rétegelt ábrázolását, némi lázadást vagy csak szimplán egy történetet, ami, urambocsá!, egyszerű, tiszta és őszinte. Az idén - úgy hírlik - ilyen is lesz, egy biztosan: Rózsa János Csiribirije. A filmcím senkit ne tévesszen meg, a főszereplő véletlenül sem Halász Judit, hanem a tátott szájú, nyílt tekintetű gyermekek.
És még egy világmegváltás (a Kardos-technológián kívül): Szilágyi Andor legyártotta a világ első mobiltelefon-kamerás mozifilmjét. Az Előttünk az élet fiataljai bulizni indulnak érettségi után, azonban sorra érik őket - egészen egy gyilkosságba torkollva - a meglepetések.
A gyilkosságot leszámítva mi is ebben reménykedünk... Ám várakozásainkban ennél sokkal meszszebb azért nem merészkednénk.
