Egy nehéz társadalmi témáról könnyed és bájos filmet forgatni rendszerint bajos vállalkozás, ám Yasemin Samderelinek mégis sikerült. Az egyszerre személyes és milliókat érintõ kérdés, a kettõs, német-török identitás áll ugyanis az érzelmes vígjáték középpontjában, s e tárgyat minden görcsösségtõl ment' iróniával tárja elénk a háromgenerációs nagycsalád története. "Munkaerõt hívtunk - emberek jöttek" - fogalmazta meg a nyugatnémet gazdasági csoda évtizedeinek egyik legfontosabb, civilizációformáló tanulságát Max Frisch, s ez a - legalább részben - valódi sikertörténetként azonosítható folyamat - mintegy mellékesen - a kilencvenes évek óta meglepõen kedves tévés és mozis feldolgozásokat eredményez Németországban. Jó szívvel sorolható ehhez a tüntetõen toleráns és póztalanul humánus vonulathoz az Almanya is: ismerõsségében is szellemes narrációjával, játékos idõugrásaival és kedélyesen reflektált közhelyeivel. Merthogy a német állampolgárság birtoklása nagyjából a heti kétszeri disznóhúsevés gyakorlatával, a rendszeres mallorcai nyaralással és a Tetthely soros epizódjának kötelezõ megtekintésével egyenlõ, s az anatóliai falusi mindennapok ábrázolásában is szép rendben sorjáznak elõ a közönséggel összesomolygó kulturális sztereotípiák. Mindehhez ráadásképp egy beszédesen barázdált arcvonásokkal megáldott remek színész, Vedat Erincin játssza a nagyszívû és huncut nagypapát, míg szenvedélyes feleségét a Török kezdõknek címû tévésorozatból ismerõs Lilay Huser adja. S a fontos és derûsen tálalt sorsproblémák csokrához jár még egy zabálnivaló gyermekszínész is Rafael Koussouris személyében, hogy az érzelmes-naiv látásmód végérvényesen diadalmaskodhasson: ha talán nem is a kemény valóságon, de a gyengéd keblû, elérzékenyülésre könnyen hajló mozilátogatókon okvetlenül.
*****
December 1-jétõl forgalmazza a Cinereal is
