Film

Nem az első, és egészen biztos, hogy nem is az utolsó dokumentumfilm ez a 2011-es egyiptomi forradalomról, amikor egy szerény méretű tiltakozó megmozdulás egyre erőteljesebb utórezgései 17 nap alatt lemondásra kényszerítették a diktatúra első emberét. Fredrik Stanton, a rendező nem filmes, hanem politikatudós: kissé iskolásan, viszont jól áttekinthetően tárja fel interjúrészletekkel a forradalom okait, amelyek közül - mint tudjuk - a leginkább figyelemre méltó a közösségi média központi szerepe a tüntetések szervezésében. Hatalmas gyűjtőmunkával járhatott a film elkészítése: hírügynökségi tudósítások és magánfelvételek tömegéből kétségkívül a legdrámaibb, leginkább életközeli részletek futnak előttünk sűrű intenzitással - nem beszélve a bőséges interjúrészletekről, amelyek jelen idejű lelkesültsége is segít kialakítani a "mintha ott lettünk volna" érzését.

Vidám indonéz tömeggyilkosok profi filmes keretek között - mintha mi sem lenne természetesebb - rekonstruálják egykori brutális tetteiket Joshua Oppenheimer dokumentumfilmjében (a rendezővel készült interjúnk a március 21-i számban).

Amikor Sztupa és Troché a kézipályát a strandtól elválasztó korlátnak dőlve nézték a focizókat, zsibongott a SZOT-Ezüstpart Üdülő. Délelőtt volt, már a második turnus is megreggelizett, fennjárt a nap, de még nem tört ki a rekkenő hőség, ami az elmúlt napokban dél körül érkezett. Az ég vakítóan kék volt, még kósza bárányfelhőcske sem tűnt fel a sarkában, a víz meg zöld, egészen halvány, már-már sárgába játszó, de mégiscsak zöld, pusztán az északi oldal hegyei vontak köré szemben néhány árnyalattal sötétebb karimát.

Van két ember, akik valóságos kapcsolat (bizalom, őszinteség, a másik szabadságának, integritásának tiszteletben tartása) nélkül, mégis pusztító társfüggőségben élnek. Egyikükben felébred a vágy, hogy ennek véget vessen.

Megvan annak a sajátos bája, ha az ember fél füllel fárszi, héber vagy koreai szöveget hallgat, a másik fülével a szomszédja fejhallgatójából nem is olyan diszkréten duruzsoló magyar szinkrontolmácsolást, miközben alapvetően mégiscsak az angol feliratot próbálja követni, ahogy annak is megvolt a varázsa, amikor a gyorsvonat sebességével hadaró tolmács próbálta követni az éhségsztrájkoló Michael Fassbender és a vele lételméleti vitába bocsátkozó pap vágás nélkül felvett, jó tízperces diskurzusát az Éhségben.

Horst Tappert, vagyis a táskás szemű Derrick felügyelő kétségtelenül tagja volt a Waffen-SS-nek. De mi tudható társáról, a Harry Kleint adó Fritz Wepperről? Elmondjuk, és dögös képgalériával is kábítunk!

Hollywoodi veterán, olyan filmek rendezője, mint a Carrie, a Gyilkossághoz öltözve vagy A sebhelyesarcú. Egy párizsi hotelszobában ült le velünk beszélgetni, mert Gyilkos vágyak című filmjét nemrég mutatták be a pesti mozik.

Hogyan lehet eljutni a pornófilmektől a Ragadozóig, és miként válik Bátor Sasból Csingacsguk? A filmtörténet 5 feledhetetlen valódi indiánját bemutató cikkünkből ez is kiderül.

Mondhatnánk úgy is, hogy mára divatba jött Magyarországon a rövidfilm, végtére is könnyű neki, ha egyszer nem készülhetnek nagyjátékfilmek, vagy a hazai filmgyártás épp most ért azon - termékenységgel alig is kecsegtető - szakaszába, amelyben a mozi a politikai kontraszelekció kisszámú kedvezményezettjének lesz csak privát öröme. Ezzel együtt vagy ennek ellenére a Daazo.com (European Short Film Centre) huszonhat rövid darabot bemutató, Friss hús című fesztiválján úgy tapasztaltuk, hogy egyre többen vannak, akik nem pótszerként tekintenek e műfajra.

Amikor Sztupa és Troché megverekedtek, már a feje tetején állt a lagzi; a nyakkendők meglazítva, a vállpántok lecsúszva, pecsétes abroszok és ingmellek, amerre a szem ellát. Pörköltszag és izzadságfolt háton és hónaljban, fényes cseppek az orrtőnél és minden alacsony homlokon. A kerítésnél élő zene, énekel a szaxofonista, az udvaron tánc, konkrétan a porban.

Ha kekeckedni akarunk, akkor a tagadhatatlan öregedésről, ha messzebbről nézzük, a munícióhiányról árulkodik Pedro Almodóvar közelmúltbeli tevékenysége. A Megtört ölelések nosztalgikus-löttyös vallomás a filmezésről, A bőr, amelyben élek bár bravúros Frankenstein-újrajátszás, mégiscsak a nyolcvanas évek keményvonalas vágyhistóriáinak reprója.

Ma mutatják be a mozik a Lore című ausztrál drámát, amely a Harmadik Birodalom összeomlását követő napok káoszában mutatja egy tömeggyilkos SS-vezető lányának és testvéreinek hosszú menetelését Németországon át. Ez a film kapta idén a Titanic fődíját. A Narancs a húszéves német főszereplőnővel beszélt.